A felújítást követõen Nagyboldogasszony napján, Mária mennybevételélnek ünnepén szentelték újra az 1765-ben épült miklósfai templomot. A bérmálással egybekötött templomszentelést Dr. Székely János, az Esztergom-Budapesti Fõegyházmegye segédpüspöke végezte el a templom búcsúnapján. Az egyházközség e nagy napján tizenhat fiatal részesült a bérmálás szentségében. Közremûködött a Jézus Szíve Plébánia Szent Imre Kórusa. A szép napsütéses vasárnap délutánon sokan kísérhették figyelemmel a templomkertben elhelyezett kivetítõrõl a szertartást.

Dr. Székely János 1964-ben született Budapesten. 1991-ben szentelték pappá a fõvárosban. 2006-tól az Esztergomi Hittudományi Fõiskola tanára és rektora. A Szent Adalbert Központ fõigazgató-helyettese, és a központ kápolnájának igazgatója. A Magyar Sion fõszerkesztõje, a Társadalmi-Oktatási–Kulturális Szakterület püspöki helynöke. 2007. november 14-tõl kinevezett febianai c. püspök.

A szentmise kezdetén Székely János a bérmálkozók szüleinek köszönetet mondott azért, hogy nemcsak továbbadták bõkezûen az életet, igyekeztek gyermekeiket nagy szeretettel és sok áldozattal nevelni, hanem fontosnak tartották azt is, hogy a hit kincsét tovább adják számukra. – Annyi mindenre tanítják manapság a fiatalokat – folytatta a püspök atya, de talán arról, hogy mit jelent embernek lenni, miért legyen valaki becsületes ember, hogyan lehet egy házasságot szépnek nevezni egy életen át, hogyan nézzen majd valaki szembe a betegségekkel, szenvedéssel, halállal, arról nagyon sok fiatal szinte sohasem hall. Dr. Székely János a szentmisét a gyönyörûen felújított templom megáldásával kezdte, majd egy középkori elbeszélés felidézésével levonta annak tanulságait is. Mindannyian ugyanazt az életet éljük. Megszületünk, tanulunk, felnövünk, dolgozunk, megöregszünk, meghalunk. Csak vannak emberek, akik ezt az utat egy kicsit másképp járják végig. A felhõk, a fák, a csillagok, a nevetõ gyermekarcok mögött a teremtõ végtelen szépsége, jósága rejtõzik. Talán így fiatalon az ember még nem is egészen tudja, hogy milyen nagy kincs, amit ilyenkor kap, de késõbb egyre jobban rádöbben arra, hogy a magunk életét saját erõnkbõl nem tudjuk beteljesíteni. Az ember élete menthetetlenül töredékes marad, félbe marad. Nincsenek teljesen tökéletes házasságok, teljesen hibátlan emberi életutak. Csak odaföntrõl tudunk erõt kapni. A Biblia álma az emberi társadalomról egy testvérvilág. Sajnos körülöttünk egy nagyon másfajta társadalmat építenek sokan. A szabadversenyt hirdetik, ahol mindenki törtet önmagáért, pénzért, hatalomért, befolyásért. Nem veszik észre, hogy ebben a szabadversenyes világban egyre több a belülrõl kicsit megkeseredett ember. Nemcsak azért, mert ebben a versenyben a gyönge, a beteg, az idõs, a szegény mindig menthetetlenül lemarad. Az erõsek világát éjük, a sikeresekét, a gátlástalanokét, akik képesek a másikon átgázolni, hogy a maguk pecsenyéjét megsüssék. Aki képes százmilliós végkielégítést szép nyugodtan zsebretenni és odébbállni. De talán azért is sok a belülrõl megkeseredett ember, mert nem arra születtünk, hogy önmagunkért törtessünk, hanem arra, hogy szeressünk és alkossunk, hogy adjunk és építsünk. – Legyetek egy igazabb testvérvilág építõi! – szólt e szavakkal a püspök úr a bérmálkozókhoz.
A szentmise végén Bojtor Róbert esperesplébános megköszönte a miklósfaiak munkáját, hiszen csak közös erõvel valósulhatott meg a templom felújítása. Sokan ajánlottak fel gépi- és kétkezi munkát anyagi áldozatvállalással együtt heteken keresztül. Bojtor Róbert tudatta a megjelentekkel, a rekonstrukció a templom állapotának felmérésével kezdõdött el több, mint két évvel ezelõtt. Utána kívül-belül leverték a vakolatot. Elõször az esõcsatorna készült el, azt követte a falszigetelés a templombelsõ szigetelésével együtt. Megtörtént a villamoshálózat modernizálása, a világítóberendezések, tizenkét ablak, fõbejárati ajtó és a sekrestye külsõ ajtóinak cseréje. A fagerendás kórust lebontották, eredeti méretét egyharmadával megnövelve építették újra vasbetonból. Két új oldalgaléria is épült acélszerkezettel, valamint üveg járófelülettel. A templom homokkõ díszei is rászorultak a restaurálásra. Új díszek, és járóburkolat emeli ki a templom szépségét. Megtörtént a szobrok aranyozása, a toronysisak cserje és a parkosítás, valamint megoldották a csapadékvíz elvezetését. A felújítás költségeinek mintegy felét a Kaposvári Püspökség állta. A nagykanizsai önkormányzat 2,5 millió forint támogatást adott. A Nemzeti Kulturális Alaptól 2,8 millió forint nyertek utófinanszírozással. Miklósfa település lakói mintegy ötmillió forinttal járultak hozzá templomuk megszépítéséhez. A többi pénzt külföldi – ausztriai, németországi, olaszországi –támogatóktól kapták.
B.E.