A Kanizsa Fúvós Egyesület Zenekarának üdvözlõ dallamaival kezdõdött meg a Deák Ferenc téren Szent István napjának ünnepi mûsora. A Kanizsa Lovasklub Hagyományõrzõ Huszárjai és a Történelmi Vitézi Rend Nagykanizsai Hadnagysága kezükben a nemzetiszín lobogóval vonult el a honfoglalás kori öltözéket viselõ hagyományõrzõk sorfala elõtt.

A zászlófelvonást követõen az ünneplõ közönség átsétált a Széchenyi térre, ahol a Himnusz eléneklése után Horváth István Radnóti-díjas elõadómûvész szavalta el Buda Ferenc költeményét. Fliszár Károly fõesperes-plébános megszentelte, Hella Ferenc református lelkész pedig megáldotta a város új kenyerét, majd Dr. Márkus Ferenc Nagykanizsa Megyei Jogú Város Díszpolgára köszöntötte ünnepi szavaival a város lakosságát. Hangsúlyozta államalapító királyunk érdemeit, valamint emberi és nemzeti fejlõdésünket elõmozdító tetteire emlékeztetett: „Életmûvével, a keresztény királysággal Szent István kora került a nemzet történelmének kapujába. Nem túlzó büszkeség, sokkal inkább tárgyilagos értékítélet, ha elsõ királyunkat az egyetemes, benne a magyar történelem legnagyobb államférfijai mellé állítjuk.

Elsõ királyunk politikájának alapgondolata a fenntartható béke volt. Ez erõsítette hatalmát, országa ellenállóképességét. Megteremtette a belsõ összetartást, egységet, és felkészült a késõbbi küzdelmekre. Ezt az igyekezetet így foglalta össze: „Légy szigorú, de szelíd is légy, ha kívánja a szükség.” Ez országépítõ és országirányító tevékenységének alfája és ómegája.” Dr. Márkus Ferenc beszédében igyekezett összekapcsolni a múltat a jelennel, útmutatást adva a jövõre vonatkozólag: „A mai ünnep igézetében arra gondolok, hogy mi, itt lévõ, Szent Istvánra és mûvére emlékezõ 21. századi emberek külön-külön és egyetemlegesen is az õ és nagy utódai ítélõszéke elõtt állunk. Azt képzelem, hogy ezeréves történelmünk minden eseményének és valamennyi jeles alakjának vizsgáló tekintete méri meg mivoltunkat, értékességünket. Minden egyes emberét! Akiben hagyatékuk szárba szökkenõ vetését találják, azt arra ösztönzik, hogy gondozza, mûvelje, ápolja, növelje szépre, nagyra. Az általuk adott példa forduljon saját korunk értékeivel kiegészülve termõre. Mint ahogy az újra és újra földbe került búzából mindig szépen sült kenyér lesz. Asztalunkra kerülve elõdeinkre is emlékezve örömmel szegjük meg, és kínáljuk minden honfitársunknak.
Latolgassuk, hogy Szent Istvánnal, valamint a hozzá hasonló történelmi nagyságainkkal vajon az ég nyert-e nagyot, vagy mi, földi halandók lettünk-e gazdagabbá? Alighanem mindkét szféra. Az azonban biztos, hogy nélkülük nem lettük volna olyanná, nagy történelmet megélt, összeforrott, alkotó közösséggé, amilyennek a világ megismert.
Szívbõl kívánom, hogy ezzel a felismeréssel, meggyõzõdéssel eltelve váljon ünneppé-régi magyar nyelven azt jelenti: szent nappá-mindenkiben nem csak ez a rövid óra, hanem az egész napja, sõt, szerettei körében töltött teljes élete.”
A megemlékezést Németh Renáta népdalénekes és tanár régiesen csengõ népdalai és a Kanizsa Táncegyüttes kalocsai tánca tette teljessé. Az ünnepséget záró Szózatot együtt énekelte a közönség, ezután pedig a népviseletbe öltözött lányok körbekínálták a megszentelt kenyeret.
Az ünneplést kikapcsolódással köthették össze a város lakosai az ünnepi programokból szemezgetve, így a zenei rendezvények mellett gyerekprogramokkal, arcfestéssel és kézmûves foglalkozásokkal várták a családokat. A koncertek nyitójaként fellépõ Kis Hétrét Együttes népzenei motívumokkal gazdagon átszõtt zenéje töltötte be az Erzsébet-teret, majd a Kanizsai Horvát Tamburazenekar lépett a színpadra. A Sheket zenekar fiatal muzsikusai ügyesen ötvözték a folkzenét és a modern hangzást, de az õket követõ Marcato Ütõegyüttes tudta csak kicsalogatni az embereket az árnyékból. A klasszikus rockot és a blues-os dallamokat elõnyben részesítõk élvezhették az Old Mix Kartell, majd az õket követõ The Innocents együttesek zenéjét. Sokan várták már az este sztárvendégének, Bencsik Tamarának az elõadását, valamint a rövidre szabott tûzijátékot.
Z.A.