Egész napos kikapcsolódásra, falunapra hívta szombaton Kis- és Nagyfakos lakóit a Fakosért Városrész Szépítõ Egyesület.

A kultúrház udvarán megjelenteket elsõként Nagy József György, az egyesület elnöke köszöntötte. Beszédében kiemelte, az elmúlt idõszakban, amióta az egyesület vezetõje, tisztán látszik, a falu lakói egyfajta igényt támasztanak vele szemben. Akarnak valamit, s ehhez segítõ kezet kapott a városvezetéstõl, pontosan csak egy részétõl, mert sajnos Marton István, a jelenlegi polgármester minden egyes kezdeményezésüket folyamatosan keresztülhúzta, s emiatt sok programot nem tudtak megvalósítani. Ennek ellenére igyekeztek a saját erejükre támaszkodni, a rendezvényeik lebonyolításához szükséges apró forintokat az egyesület tagsága szedte össze, ami a mostani gazdasági helyzet miatt egyre nehezebb. Arra kérik a város mostani vezetését, és majd az október 3-án megalakuló önkormányzat vezetését is, hogy fokozott figyelemmel legyenek a fakosi városrészre.

A falunapot Cseresnyés Péter alpolgármester, országgyûlési képviselõ nyitotta meg. Köszöntõjében felidézte a télen tartott lakossági fórumon felvetõdött kérdéseket, melyek között arról is szó esett, mit lehet tenni annak érdekében, hogy az itt élõ közösség jobban érezze magát, kicsit kényelmesebben éljen, a járdán, az úton biztonságosabban lehessen közlekedni, és az orvosi rendelõ olyan képet mutasson, ami méltó egy egészségügyi intézményhez. Amit ott megígértek, szép-lassan teljesül. Hogy miért lassan, azt Jerausek István önkormányzati képviselõ indokolta meg. Köszöntõjében nem akart említést tenni Marton Istvánról, nehogy valaki azzal vádolja, kampánybeszédet mond. Végül úgy döntött, emberi kötelessége megvédeni magát amikor hazugsággal vádolják, és kutya kötelessége elmondani az igazságot akkor, amikor félrevezetõ hazugságokkal teli szórólappal látják el a választópolgárokat. A kisfakosiak joggal mondhatják – folytatta, hogy csak beszélt és ígérgetett az elmúlt négy évben, amibõl nem valósult meg semmi. Aki szeretné, hivatalos irattal igazolja, hogy a Sandi út felújítása a tavalyi költségvetésben szerepelt, és a közgyûlés megszavazta. Hiába zengi Marton István azt, hogy õ a törvényesség talaján áll, ennek a törvényi kötelezettségének nem tett eleget, és nem hajtotta végre. A mai napig nem történt meg a Sandi út járdafelújítása. Továbbá, a helyiekkel együtt közösen tiltakozott az orvosi rendelõ bezárása ellen. Akkor a közgyûlési döntés szerint soron kívüli felújítást szavaztak meg, ami az ígéretek szerint augusztusban megvalósul. Ám amikor július végén az orvosi rendelõ felújítása felõl érdeklõdött a hivatalban, szomorúan tapasztalta, nem úgy áll, ahogyan kellene. Egy olyan ígéretet kapott, hogy október végéig mindenképpen megvalósul. Többször fölvetette a Damjanich utca útfelújítását, ami többször bekerült a költségvetésbe, de ezt a polgármester úr sorra kihúzta. Azt a magyarázatot még el tudta volna fogadni, hogy nincs rá pénz. De azt, amikor több alkalommal kérte, hogy a Damjanich utcában a szennyvízelvezetés nyomvonala a trehány munka miatt harmadik ízben szakadt be, és nem történt még intézkedés, erre semmilyen magyarázatot nem tud elfogadni. Örömmel jelentette be, hogy hosszú, fáradtságos munkával sikerült Marton Istvánt jogosan szabadságra küldeni, és megindultak a beruházások. Papírral tudja bizonyítani, hogy a Damjanich utca járdafelújítását október végéig be kell fejezni a vállalkozónak. Tudja, hogy ez a városrész a többi körzet mellett lemaradt, ezért képviselõi keretének több mint hetven százalékát a fakosiak javára ajánlotta fel. A kultúrház és a feszület felújítására, valamint a harangláb újbóli üzembehelyezésére. Nagy József az elmondottakat az alábbiakkal egészítette ki: Mivel a százezer forintot még nem kapta meg az egyesület, a feszületet saját forrásból újították fel, s a képviselõ felajánlását más célokra használják fel a városrész érdekében.
Garai Ferenc, a rendezvény megvalósulását támogató Polgárõr Egyesület elnöke is szót kapott az ünnepség megnyitóján. A tizenegy éve mûködõ egyesület tevékenysége alatt mindössze három-négy bûncselekmény történt a területen, de azok is felderítésre kerültek. Fakoson jó élni! – hangsúlyozta, de azt is megjegyezte, anyagi segítséget a tagokon kívül mindössze két embertõl kapnak. Nem anyagi segítséget, hanem részvételt várnak a környéken élõktõl. A tagság számát fiatalokkal és hölgyekkel is szeretnék bõvíteni.
Végül Szakács Gábor, a HSKM munkatársa ismertette a szórakoztatásban részt vevõk névsorát. A fakosi falunapot Röst János önkormányzati képviselõ is megtisztelte jelenlétével.
A megnyitó kezdetére megérkezett a fagyis-busz, a legkorszerûbb kombájnok és útépítõ munkagépek között válogathattak a gyerekek a kereskedõk sátránál. A lebontásra, vagy felújításra váró iskolaépület – mint egy ottfelejtett színházi díszlet –, emlékeztetet a múltra a kultúrház elõtti téren. – A harangozó? – Itt lesz õ is, válaszolták érdeklõdésemre az egyik bogrács körül. – Ki akar harangozni mindenkit! –nyugtázták viccesen. Kilencvenhét éves, õ a legidõsebb fakosi állampolgár – fordította komolyra a szót Garai Ferenc polgárõr. Húsz éve vette át a faluban a harangozás feladatát, miután meghalt a korábbi harangozó, s nem volt aki kiharangozza az elhunytakat. Eleinte naponta, késõbb csak a temetések alkalmával. Hogy mivel foglalkozott? Ezeket az embereket a munka éltette. Gyermekkoromban az én mamám állandóan azt mondogatta nekünk, hogy a férj mellett alázattal kell lenni, a férjet ki kell szolgálni. Azt is elmesélte, hogy õt is hátba dobta a papa a csizmával, de akkor is odavitte neki a vacsorát, mert az asszonynak az a dolga, hogy ellássa a családot, a gyerekeket. A falusi élet reggel három órakor kezdõdött, és este tízkor fejezõdött be. Hogy mikor lehet ismét harangszót hallani Kisfokoson, azt egyelõre senki sem tudja megmondani, mert felújításra szorul a harangláb.
A beszédek végén elindultunk a Sandi utcába, hogy beszélgessünk Margit nénivel, a harangozóval. Horváth György bordal énekes hangja kísért végig bennünket a rekkenõ melegben. Jobbról a virágos, rendezett udvarok mögött zöld dombok szaladtak egymás felé. Az õsz közeledtére csak a telt kukoricafejek barnuló haja figyelmeztetett bennünket. Margit nénivel nem tudtunk beszélni, a napokban elesett, megütötte magát – válaszolta a menye, aki szintén a Margit nevet viseli. Hogy mivel teltek a napjai? Gyerekeket, unokákat nevelt. Volt napszámos, s férje halála után konyhai dolgozó egy étteremben, és takarítónõ a bútorgyárban. Fél éve vasárnaponként még bejárt busszal szentmisére a sánci templomba – ezt már Jutka dédunokájától tudtuk meg.
Visszaérve a falu központjába, éppen helyet cseréltek a szereplõk a színpadon. Az idõsebbek beszélgettek, a gyerekek játszottak, csúszdáztak. Garai Ferenc és Klepács István polgárõrökkel megnéztük szennyvízcsatorna fölötti „barlangokat” a Damjanich utcában. Több mint húszat számoltak meg belõlük az alig két kilométernyi területen. Amikor reklamáltak, a kivitelezõ beleborított egypár autónyi sódert a gödrökbe, és ledöngölték. Ebben az utcában még számos, beépíthetõ telek akad. Az utca végén álló pléhkrisztus két évvel ezelõtt még árnyas fák alatt pihent. Most már éri a napfény, kivágták mögüle az erdõt. A közelében, Dömötör Annus néni „meseházikóját” ugyanúgy körbeölelik a virágok, mint harminc évvel ezelõtt, de Annus néni már nem lakik itt. A fia elköltöztette a régi házból, ahol oly sokszor felkerestük a sánci rokonaival. Ma már Szép Kisfakos! – erõsíti meg véleményét a bosszúságok ellenére Garai –Ferenc –, csak nem fedezték még fel a városiak. Ez jó is, meg nem is. – tette hozzá.
Klepács István és felesége beinvitált bennünket hétvégi házuk udvarára. Az épületet saját maguk építették. A nyarat itt töltik, a telet meg a városban. Míg a kilátásban gyönyörködünk, a szemben lévõ domboldalról ezernyi napraforgóvirág mutatja felénk mosolygós arcát. A telekrõl egy sudár napraforgó integet vissza nekik. A házigazda „gyógyszert” hoz ki a pincébõl, s kis kupicákba tölti. A teraszról, vendéglátónk meditáló helyérõl még egy pillantást vetünk a tájra. – Azt látnák, milyen gyönyörû, amikor õzcsorda fut végig a domboldalon! – fokozta kíváncsiságunkat. A falunapra visszatérve az egyesület elnöke még marasztal bennünket. A bált nem várjuk meg, de visszajövünk Kisfakosra – ígértük, hiszen még nem láttuk az észak felé folyó patakot, s szívesen megnéznék az erdõszéli domboldalt akkor is, amikor köd borítja, s szarvascsorda szalad keresztül a szántáson…
B.E.