Jótékonysági koncertet szervezett kedden a látóhegyi kápolnánál a Civil Kerekasztal Egyesület. A civil szervezet a látóhegyi Szent Bertalan kápolna felújítása érdekében összefogást hirdetett meg hónapokkal ezelõtt, és a Jézus Szíve Plébániával, valamint a Polgármesteri Hivatallal közösen hozzá is láttak a munkához.

Balogh István, az egyesület soros elnöke köszöntõjében elmondta: Elfogadták építõanyag-kereskedõk, szakemberek, vállalkozók felajánlását is. Abban a reményben, hogy Bertalan-napon már egy nagy rendezvénnyel ünnepelhetik a befejezõdött felújítást, jótékonysági koncertet is szerveztek. A munkálatokkal azonban még nem végeztek, a külsõ-belsõ festés hátra van. Az elmúlt két hónapban megtörtént a tetõ felújítása, a vakolatjavítás, a bejárati ajtó újraburkolása és festése. A környékrõl tíz szõlõsgazda jelentkezett a terület rendbetételére. Az eddig elvégzett munkák értéke meghaladta a hétszázezer forintot. Jerausek István önkormányzati képviselõ százezer forintot ajánlott fel képviseli keretébõl, várhatóan Marton István polgármester felajánlása is megérkezik. A Tüttõ János Nótaklub – a Felsõtemplomban tartott jótékonysági koncertjének bevételével –, nyolcvanötezer forinttal járult hozzá a kápolna megszépítéséhez. A jótékonysági akció megvalósításához a város lakóinak, vállalkozóinak további segítségét kérik a szervezõk.

Balogh István köszöntõje után Fliszár Károly fõesperes-plébános megáldotta a kõbõl épült régi templomot, majd a városból és a Látóhegyrõl érkezõ egykori és mai szõlõsgazdákat, telektulajdonosokat elsõként Szép Ernõ, Imádság címû megzenésített versével köszöntötte a Tüttõ János Nótaklub.
„Csillagok, értünk könyörögjetek:
Kis házak ablakába reszketeg
Szerteszét este mennyi mécs ragyog
Könyörögjetek értünk, csillagok.”
A kápolna harangja 1700-ban készült – olvasható az épület falán lévõ emléktáblán, aminek kihelyezését Tarnóczky Attila kezdeményezése nyomán Cserfalvi Tamás és családja szponzorálta. A tábláról az is kiderül: 1776-ban Szent Donát, 1816-ban pedig Szent Bertalan titulussal említik a kápolnát. Az épületet az ott lakó, illetve a szõlõhegyen gazdálkodó emberek emelték egykoron, abban az idõben, amikor a szegénység ellenére is fontos hangsúlyt kapott a lelki táplálék, és nem voltak restek áldozni ezért. Az építõk Szent Donátnak ajánlották, róla nevezték el, s nem véletlenül. Donát állítólagos ókeresztény vértanú, a szõlõskertek, szõlõsgazdák védõszentje, 361-ben halt meg. Donáthoz különösen villámcsapás, jégesõ távoltartásáért imádkoztak. A szõlõkben szobrot, kápolnát állítottak neki, a falvakban, városokban a templomok harangjait többnyire neki szentelték. Nyilvánvalóan abban a hitben, hogy a harangzúgás „visszaveri” a mennydörgést, és ami azzal jár: a harang érce felfogja a mennykõcsapást.
B.E.