Nagykanizsa 2006 utáni gazdasági konszolidációja, a csõd elkerülése egyike volt az országban lezajló legkiemelkedõbb teljesítményeknek, mely nyomán a város a válság ellenére sem növelte érdemben az adósságállományát. Sõt 2006 októberétõl 2009 szeptemberéig 1,8 milliárd forinttal javult a város folyószámla egyenlege! Marton István 2010. június 24.-i kényszerszabadságolásáig még idén sem volt tartósan negatív tartományban a város számlája. 2008-ban és 2009-ben pedig egyetlen forint mûködési hitelt sem kellett felvenni a város önkormányzatának. És mi történt az elmúlt két hónapban? Az új "vezetés" azóta már százmillió forint hitelhez vett fel a mûködési számlára, és még ezzel együtt is 300 millió forintos mínuszt mutat a város egyenlege! Hogy lehetett ilyen mélyre süllyedni ilyen rövid idõ alatt? Hová tûnt a pénz? Hiszen még az évi esedékes felújítási munkálatokat sem fizették ki... A gyanút tovább tetézi, hogy Marton Istvántól megtagadták a nyilvános adatok automatikus közlését – a hivatalnokoknak a jegyzõnek és az alpolgármesternek két példányban jelentést kell készíteniük, ha ilyen igénnyel fordul hozzájuk -, így pedig lehetetlen nyomon követni a pénz útját. A Kanizsáért Közéleti Egyesület tragikusnak tartja, hogy a polgármester kényszerszabadsága idején három hónap városdúlás kell megélnünk. És sajnálatos, hogy Marton Istvánnak választási gyõzelme után ismét azzal kell kezdenie a munkát, hogy visszarángatja a várost a csõd szélérõl. Viszont a csorbát ki kell köszörülni, így mindenben
támogatni fogjuk õt!

Kanizsáért Közéleti Egyesület