Sokan szeretnének dolgozni, és amikor erre lehetõség van, azonnal telefonálnak, pályáznak, mert hisz élni kell, és ahhoz munka kell. Ugyanígy járt az a kanizsai friss diplomás is, akinek a nagykanizsai munkaügyi központ küldött egy e-mailt, hogy az eszteregnyei iskolában pont az õ végzettségének megfelelõ pedagógust keresnek. Telefonálás, ahol azt közölte az igazgatónõ, hogy küldje el diplomájának másolatát és egy szakmai önéletrajzot. Mit tesz egy dolgozni akaró ember? Irány a posta és küldi a szükséges iratokat! Történt mindez 2010. augusztus 12-én. Ma 2010. szeptember 6-án sincs válasz, pedig már tanítás van. Hogy létezik az, hogy még csak nem is válaszolnak a pályázóknak Magyarországon? Meddig tartana egy telefon, vagy egy e-mail, hogy köszönjük, de nem ön a nyertese a pályázatunknak. Nyugaton ez a minimum ilyen esetekben, de még akkor is elhívják egy beszélgetésre, ha tudják nem õ lesz az igazi. Ott legalább embernek nézik a pályázókat.

Ha egy iskolaigazgató ennyire kultúrálatlan, nyilvánvaló, hogy az általa vezetett iskola is hasonló színvonalú. Vajon ott mire tanítják a gyerekeket? És ez a kultúra egy picurka kisfalu igazgatónõjének is természetes viselkedési mód lett, a mai Magyarországon.

Név és cím a szerkesztõségben