Városunk számos kisebb és nagyobb színjátszó körrel büszkélkedhet. Ezen csoportok közül vannak, amelyek különbözõ megmérettetéseken vesznek részt, rendezvényeken mutatkoznak, elõadássorozatokat rendeznek. Õket jártuk körbe.

– A diákszínpadok lehetõséget adnak a fiataloknak a bizonyításra önmaguk és társaik számára. Vágyat éreznek arra, hogy megmutassák mire képesek, a közös élmények pedig összekovácsolják a csapatot egy közösséggé. – vallja a Piarista Iskola rendezõje, Kereszty Ágnes. Tavaly mutatták be Moliére egyik komédiáját, Szerelemdoktor címmel. – A színdarabokat igyekszünk a Nagykanizsa Város Napja alkalmából színre vinni. Februárra tehetõ legújabb darabunk bemutatója a Moulin Rouge, ami egy bohém költõ és egy ifjú, kurtizán szerelméért folytatott harcát mutatja be. A világ egyik legszebb szerelmes történetét akartuk a kanizsai nézõközönség elõtt bemutatni, bizonyítani nekik és magunknak egyaránt. – fogalmazott Kurta Lilla a darab diákrendezõje, aki tizenkét éves kora óta foglalkozik színjátszással, Dr. Dobó László tanár úr indíttatásában.

A darab egyik fõszereplõje, Fási Barnabás harmadikos kora óta foglalkozik énekléssel, az idei évben a helikoni versenyeken bronzminõsítést érdemelt ki a zsûritõl versmondásban és éneklésben egyaránt. Számára az egyik legfontosabb hajtóerõ, hogy a barátaival együtt vetheti bele magát a munkába.
A Honvéd Kaszinó falai köz tizenkét éve mûködik a Diákszínpad, melyet hosszú évekig Dr. Dobó László tanár úr vezetett. Egy éve vette át az irányítást Lengyák István. Antal Gergõ, aki a darabban a családfõ szerepét tölti be, az egyik legöregebb tagnak számít a csapatban.
– Négy évvel ezelõtt a Cserháti Sándor Szakközépiskolában kezdtem el a színjátszást. – mondta. – Idegen nyelvû Ki mit tud-on vettem részt. Ezt követte a Helikon Fesztivál, ahol különdíjas lettem a színészi játékommal. Két éve csatlakoztam a Nikolics Zsanna által vezetett amatõr önképzõ körbe, ott kezdtük el a Tartuffe címû darabot tanulni, majd a Honvéd Kaszinó Diákszínpadán forrta ki magát. A darab osztatlan sikert aratott.
– A színpadról nézve érzem, hogy részese vagyok valami nagyszerû dolognak, amit a közönségnek szeretnék átnyújtani. Az ad igazi erõt, ha látom hogy tetszik a nézõknek amit csinálunk, és elfelejtettjük velük a gondjaikat. – zárta mondanivalóját Fási Barnabás.
Többek között a városi ünnepek színesebbé tételével is foglalkoznának a fiatal színjátszók, ám eddigi megmozdulásaik süket fülekre találtak. Feltehetnénk a kérdést „miért?”, hisz mindenkinek érdeke, hogy színvonalas mûsorok fogadják a nézõközönséget, tarkítsák városunk kulturális képét.
Pedig Csehov szavaival élve: „A különbözõ korszakok és országok zsenijei különbözõ nyelveken beszélnek, de mindegyikükben egy és ugyanaz a láng lobog.”
Nikolics Zsuzsanna