Folytatódott a Civil Összefogás Nagykanizsáért Egyesület polgármesterjelöltjének, képviselõjelöltjeinek és pártoló tagjainak megbeszélés-sorozata; eme alkalommal a város humán erõforrás, oktatási és szociális területeinek különbözõ szervezõdéseivel. A beszélgetés az egyik fõ téma — a nagykanizsai munkanélküliség megoldásának szükségessége miatt éppen a humán erõforrás helyzete és a mûködés lehetséges pontjai — körül zajlott.

A kampányiroda tanácstermében sajnos mindössze hat vendég foglalt helyet, habár elõzetesen tizenhat intézmény – óvodák, iskolák, az egyetem és más szervezetek – vezetõi kaptak meghívást. A meghívott vendégek közül többek között megjelent Pölöskei János, a Nyugat-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ Nagykanizsai Kirendeltségének igazgatója, Baráth Zoltán, a Farkas Ferenc Zene- és Aranymetszés Mûvészeti Iskola igazgatója és Bognár Veronika, a Zala Megyei Önkormányzat Gyermekotthona igazgatója.
A megbeszélés apropójaként Bartha László elmondta, hogy az egy héttel ezelõtti, vállalkozásvezetõkkel és vállalkozókkal történõ megbeszélés végkonklúziója az volt, hogy a helyi vállalkozók számára nagy gond, hogy alacsony a munkavállalási kedv a munkanélküliek között. A felvetésre Pölöskei János úgy reagált, hogy nyilvánvalóan ez az alacsony munkabérekkel van összefüggésben. A legtöbb vállalkozó és a legtöbb munkahely tulajdonképpen minimálbéren történõ foglalkoztatást kínál, és ez bizony nem vonzó a munkanélküliek számára.
Dr. Etler Ottó munkaadóként mondta el, hogy személyes tapasztalata az, hogy a munkavállalókat nem igazán a munka és a teljesítmény kötelezettsége érdekli, hanem a juttatások, amik megilletik õket.
Bartha László szerint a teljesítménynek és a juttatásoknak arányban kell állniuk egymással, ugyanakkor az a tapasztalat, hogy munkavállalási hajlandóságot negatív irányban befolyásolja a munkaviszonyon belül elvárt magas teljesítményszint, valamint az alacsony teljesítményhez fûzõdõ, nyilvánvalóan alacsony bér. Ugyanakkor a teljesítménymotiváció hiányával magyarázható bizonyára az a tény is, hogy sajnálatosan kevés fiatal hajlandó fizikai munkát jelentõ szakmát tanulni, továbbá a szellemi munka keretén belül is elkerülik azokat a szakirányokat, ahol komoly és kitartó tanulásra van szükség. Például Veszprémben az elmúlt évben mindössze tizenegy vegyészmérnök végzett, közülük csupán egy maradt itthon, a többiek azonnal külföldre mentek. Nagyon kevesen választják az orvos szakmát is, viszont több ezren végeznek a divatos kommunikációs szakokon minimális elhelyezkedési lehetõséggel. Nem az oktatási rendszerrel van a baj, hanem a fiatalok szándékaival.
Baráth Zoltán azzal reagált, hogy felvetett negatív tendencia oka elsõsorban az erkölcsi, érzelmi-szellemi válságban keresendõ, aminek feloldásával szûnnének meg a problémák. A válság egyik oka, hogy a fiatalok érzelmi világának fejlesztéséhez szükséges nevelés teljesen leépült a közoktatásban. Kutatások bizonyítják, hogy a mûvészeti oktatás az alapoktatásban egy egész életre kihatóan és meghatározva fejleszti a gyermekek agyát. Nem feltétlenül zeneelméletet kell tanítani, hanem hangszeren játszani, énekelni, táncolni, mozogni.
Etler Ottó is úgy vélekedett, hogy kimaradt az oktatásból az a fajta tevékenység, ami megfelelõ motivációt ad legalább a serdülõkorig a gyermekek számára a mûvészet, a zene, a mozgás megszerettetésére. Ennek hiányában mindössze egyetlen irány maradt: a diszkók világa.
Bognár Veronika igazgatónõ kiemelte, hogy szükségesek lennének olyan jellegû tapasztalatcserék, ahol a hasonló intézmények beszámolhatnának eredményeikrõl, és egymástól, illetve megvalósult ötleteikbõl tanulhatnának. Szükségességét érzi olyan jogi kötöttségek megszüntetésének, amelyek nem teszik lehetõvé azt, hogy az intézményvezetõk teljes felelõsséggel, vállalkozói elkötelezettséggel tudnának bevételhez jutni, és az intézményi maradékelvek alapján minimalizálhatnák a források szükségtelen és kampányszerû elköltését.

Dr. Németh Péter összefoglalva a beszélgetésen elhangzottakat arról beszélt, hogy kisebb közösségek alkotóerejére építve, ezen közösségek összefogásával alakulhat ki az a lokálpatriotizmusra épülõ széles összefogás, ami képes a város felemelkedésének alapjául szolgálni.
Németh Györgyi zárszavában összefoglalta a megbeszélést egy új összetétellel létrejövõ képviselõ-testület elõtt álló feladatok megfogalmazásával. Kiemelte ebben a civil szervezetek szerepének fontosságát, és reményét fejezte ki, hogy a város lakói belátják október 3-án, hogy olyan új emberekre van szükség a város vezetésében, akik mintaképként tudnak szolgálni, megmutatva az összefogás tiszta lokálpatriotizmusra épülõ városirányítás lehetõségét.