Mi a hasonlóság a Miklósfa SE megye egyes labdarúgó-csapata és a német 1. FC Nürnberg együttese között? Nos, mindkét gárda foglalkoztat koszovói albán labdarúgót, s ugyan a frankoknál játszó Albert Bunjaku „valamivel” elõrébb tart válogatottság terén, lévén már többször ölthette magára választott hazája, Svájc mezét, azért a kanizsai Osmanollaj Skender sem panaszkodhat – kikapcsolódásként fut, lõ, s ha kell, becsúszva szerel is. „Keki”, mivel csak így hívják ismerõsei, miután Nagykanizsára került, sem tudott elszakadni imádott sportjától – a focitól. De errõl már meséljen õ maga…

- … négy éve már, hogy Zalába kerültem Koszovóból, s idõvel vállalkozásunk környékén kérdezõsködni kezdtem arról, hol tudnék futballozni – kezdte a 23 esztendõs fiatalember. - Így kerültem kapcsolatba mostani edzõmmel, Kiss Istvánnal, aki akkor a Galambok trénere volt. 2008 tavaszán aztán be is mutatkozhattam az akkor még megyei elsõ osztályú csapatban.

- Koszovói albánként Albánia legnépszerûbb csapatának, a KF Tiranának ildomos szurkolni?

- Szó sincs errõl. Én a mintegy 150 ezer lakosú Prizren városában kezdtem játszani, ahol a helyi KF Liriával szerepeltem a különbözõ utánpótlás-bajnokságokban. Szeretem nagyon azt a klubot, s most is figyelem az eredményeit.

- Tehát, arra is jut idõ?

- Ha nem is túl sok, de igen. Tulajdonképpen az edzések esetében is az elfoglaltságom okoz nehézséget, hiszen munkámból adódóan nem mindig tudok eljönni. Ez már a galamboki idõszakomban is némi gondot jelentett, de nincs ezzel probléma, többnyire csereként így is örömmel játszom. Fõleg úgy, hogy nagyon jó társaságba kerültem a miklósfaiaknál is, s a fehér-pirosakkal már megyei másodosztályú bajnoknak is vallhatom magam.

Bár úgy vettük észre, szívesen elárulná, hogy melyik nagy csapatnak szurkol, azért a tréning kezdetekor felöltött trikó sok mindenrõl árulkodott – történetesen Italia felirat, és az olasz szövetség címere díszelgett rajta…
 

Polgár László