– Amit Marton István most csinál, az egy csalás. – erõsítette meg Kövér László a kormánypárt országos választmányi elnöke hétfõn a Honvéd Kaszinó Tükörtermében, azt, amit hallgatói már amúgy is tudtak.

Mintha nem is választás elõtt állnánk. Nyolc év szocialista hazudozás után meglehetõsen szokatlan volt az az õszinteség, mellyel Cseresnyés Péter polgármester jelölt vendége, az Országgyûlés elnöke szólt gazdasági és erkölcsi bajainkról, közös felelõsségünkrõl, hogy hagytuk idáig jutni az országot, s arról, mennyire egymásra vagyunk utalva. Egyszerûen nincs más választás, nincs még egy esélyünk.

A súlyos helyzet elõidézõirõl kendõzetlen szavakkal szólt: – Az MSZP azt hirdeti óriásplakátokon: mi leszünk az ellensúly az önkormányzatokban. Elnézést. Mi igyekszünk a lejtõn megállítani a szekeret. Még nem kezdtük el fölfelé tolni, csak próbáljuk a lendületét fékezni, még mielõtt leérne a lejtõ aljára, szeretnénk megállítani. Ha jól értem, az ellensúly arról szól, mi fölfelé akarjuk húzni, õk pedig lefelé? Kénytelen vagyok erre gondolni, és ezt egy freudi elszólásnak tekintem, egy olyan nemszándékolt õszinte beszólásnak, amelybõl kitûnik: nem változtak semmit sem. A miniszterelnök úr használt egy képet az õszi parlamenti ülésszak kezdetén az MSZP-hez szólva. – Amikor ég a ház, melyet önök gyújtottak fel – zsarátnokot dobtak a zsindelyre! – amikor mindenki homokot lapátol, vizet húz, önök elegánsan félreállnak, mondván, nem így kell tüzet oltani. Amihez én hozzá szoktam tenni: ha csak ezt csinálnák! De hátuk mögött ott egy kanna benzin, alig várják, hogy ráloccsanthassák a tûzre. És ezt szó szerint kell érteni. Írástudók árulása, ez a találó szó erre. Azok az úgynevezett közgazdászok, azok az úgynevezett véleményformáló értelmiségiek, akiknek egy szavuk sem volt az ország tönkretételekor, ma képesek osztani az észt. És míg a politikusokat a választók négyévente le tudják váltani, ezeket az embereket senki nem választotta meg, így vissza sem hívhatja. A szocialisták már elvesztették hitelüket, ne engedjük ki õket abból a politikai karanténból, amelybe jutottak. Gyurcsány Ferenc atekintetben igazságosan járt el, hogy a saját pártját ugyanolyan mély gödörbe rugdosta, mint az országot. Abban a helyzetben, amelyben most vagyunk – tért rá arra, mennyire nem mindegy, kit választunk polgármesternek – nincs elfecsérelni való erõnk meg idõnk. Ahhoz, hogy meg tudjuk oldani azt a problémahalmazt, ami elõttünk áll, ahhoz mindenkinek egy irányba kell húzni a szekeret. Akikkel egy nyelven beszélünk, akikkel együtt harcoltuk meg küzdelmeinket, azokkal könnyebb együttmûködni. Nem kell fölösleges vitákkal fecsérelni az idõt. Nem kell azt kutatni, vajon valóban akarja az együttmûködést, vagy csak csalfa szándékkal az ellen tör. – vajon véletlen-e, ha Kövér László elõbbi mondatait hallva a Tükörtermet megtöltõ hallgatóság ugyanarra gondolt?