Évrõl-évre romlik az önkormányzatok pénzügyi helyzete, a kormány intézkedései kivéreztetik a településeket. Csökken a rendelkezésre álló pályázati források száma is. Ilyen körülmények között nem könnyû fejleszteni, ám a város önkormányzata 2008-nak mégis jelentõs tervekkel vág neki. A kialakult helyzetrõl, Nagykanizsa elmúlt és következõ egy évérõl kérdeztük Cseresnyés Pétert, a Fidesz-KDNP helyi szervezetének vezetõjét, országgyûlési képviselõt és alpolgármestert.

– Nehéz éven vagyunk túl, ugyanis a jelenlegi kormányzat nemcsak hogy nem vidékbarát, de nem barátja az önkormányzatoknak sem, sõt, egyenesen úgy látszik, inkább ellensége azoknak – mondta Cseresnyés Péter. – Az elmúlt idõszakban folyamatosan romlott az önkormányzatok helyzete, sõt, 2007-2008-ra már az is jellemzõ, hogy egyre kevesebb pluszforráshoz, pályázati pénzhez jutnak a települések. Ez azt jelenti, hogy habár a szokásos kommunikációban uniós pénzekrõl, nyolcezer milliárd forint lehívható forrásról beszélnek, ennek az összegnek csak a töredéke jelenik meg a pályázati lehetõségek sorában. S ugyan pályázhatnak az önkormányzatok, de egyre kevesebb esélyük van a nyerésre. Nehéz egy év van mögöttünk, de még nehezebb elõtt állunk. Több százmillió forinttal kevesebb pénzbõl kell gazdálkodnunk a most látható feltételek alapján, mert az állam nem csak az emberek, hanem az önkormányzatok életét is megkeseríti, így kevesebbõl tud gazdálkodni a város, magyarul: kevesebb fejlesztést tudunk végrehajtani. Azért is nehezebb lesz jövõre, mert a drasztikus energiaár-emelést ki kell gazdálkodnunk, miközben az elõzõ önkormányzatok nem fordítottak elegendõ pénzt saját intézményeik karbantartására. Ez súlyos problémaként jelentkezik a következõ években. Látnunk kell, nagyon komoly pénzeket szükséges fordítanunk épületeink állagmegóvására. Szerencsére, az elmúlt egy év a gondok, bajok és a nehézségek ellenére eredményeket is hozott: az év végével létrejön a hatékonyabb gazdálkodást, átláthatóbb pénzügyi rendszert biztosító kulturális centrum, betemettük a múlt örökségét, az Erzsébet téri mélygarázs-gödröket, s elkezdõdött a Rozgonyi iskola rekonstrukciója. Ám ezek apró sikerek ahhoz képest, hogy mennyi csontváz hullott ki a szekrénybõl a tavaly október óta eltelt idõszakban. Az elõzõ önkormányzat ugyanis olyan, a költségvetést rendkívül érzékenyen érintõ kötelezettségvállalásokat tett, amelyekrõl nem is tudtunk. Nekünk, a mostani önkormányzatnak kell helytállni az akkori rossz döntésekért is. Ami pedig az ipari park területén történt, az példátlan a maga nemében. Míg ellenzékben voltunk, több alkalommal szóvá tettük, hogy nem jól mennek a dolgok az ipari parkban. Mára kiderült, nem csak a vállalkozókkal való kapcsolattartásban, a területek értékesítésében volt probléma, hanem a felelõs mûködtetésben is, hiszen a város legnagyobb illegális szemétlerakóját éppen maga az önkormányzat hozta létre két évvel ezelõtt, amikor oda hordatta az útfelújításokból származó sittet. A történtek nagyon megnehezítik a mostani hasznosítást. Ha az olvasók viszszaemlékeznek arra, hogy a korábbi, baloldali városvezetés micsoda dicshimnuszokat zengett magáról, a munkájáról, akkor most már láthatják, hogy annak az idõszaknak az árát busásan meg kell fizetnünk.

– A kedvezõtlen gazdasági folyamatok közepette milyen tervekkel vágnak neki a következõ évnek?

– Pezsgõ kulturális életet szeretnénk Nagykanizsán, miközben meglévõ értékeinket is meg kívánjuk tartani, tovább szeretnénk fejleszteni azokat. Az elmúlt idõszakban kettõvel bõvült kulturális intézményeink száma, amelyeket a jövõben egységes irányítás alatt mûködtetnénk, éppen a költséghatékonyság miatt. Azt is reméljük, hogy az új rendszerben a kanizsaiak szélesebb rétege talál magának kedvére való programokat. A koncepciót legutóbbi közgyûlésünkön elfogadtuk, s megindult a rendszer kialakítása. Látványos változást ígér a városrehabilitációs program, amely kapcsán egy nagyon komoly pályázatot nyújtunk be. Amennyiben sikeres lesz e pályázat –s miért ne lenne az-, egy hat évig tartó folyamat során átalakulhatnak a város fõbb közösségi terei, az Erzsébet tértõl egészen az Eötvös térig. Jövõre elsõ lépésben a Huszti téri körforgalmat szeretnénk megépíteni, ezzel vélhetõen egy potenciális veszélyforrás szûnik meg. Ezt követõen alakulhat át az Erzsébet tér, amely a mostani osztottságával ellentétben – hiszen egy út vágja ketté a Bolyai iskola és a Városháza elõtti területeket – egységes tér lehet, amely ezáltal alkalmassá válik jelentõs közösségi programok, nagy városi rendezvények lebonyolítására. A fejlesztésekkel egy idõben megtörténik a belváros forgalomcsillapítása is, konkrétan a Zrínyi, a Rozgonyi, a Kisfaludy és az Arany János utcák forgalmának átalakításáról van szó. E lépés lehetõvé teszi, hogy a jövõben a Fõ út kétszer egy sávosra szûküljön, s a két szélsõ sáv átadja helyét a gyalogosoknak, kerékpárosoknak, a vendéglátóhelyek elõtti teraszoknak. Komoly elõkészületek folynak annak érdekében is, hogy Nagykanizsa valamikor a nem is oly távoli jövõben fürdõvárossá váljék, szeretnénk folytatni az évekkel korábban elindult termálprogramot.

– Van egyébként erre igény? Hiszen környezetünkben már több településen megvalósult ilyen projekt.

– Szakemberek véleménye szerint igen.

– Mi a helyzet a Csónakázó-tóval?

– A Csónakázó-tó a város egyik ékköve lehet, vizsgáljuk azokat a pályázati lehetõségeket, amelyeket igénybe lehetne venni a tó és környezete fejlesztéséhez, ám mindenki ismeri a korlátokat: nehezíti a helyzetet, hogy a Csónakázó-tavat határoló területnek csak egy szûk, keskeny része városi tulajdon.

H.A.