Lehet-e ennél nagyobb elismerés egy mûvész számára? Ahogy lehullott a lepel a szoborról, szépségén meglepõdött kisiskolások sikkantása hallatszott. Az el nem fojtott érzelmek órája volt ez a péntek koradélután. Örömtõl könnyes szemek. Hála. – Beszéljen helyettem a szobor! – mondta a megrendült mûvész. A Mamma Bella szobor október 8-i avatásáról tudósítunk a nagykanizsai Piarista Iskola udvaráról.

Az 1,8 méter magas, a nagykapu tengelyében a Sugár útra nézõen felállított bronzszobor elnevezése Pirrotti Szent Pompiliusztól származik, aki félelem nélküli szeretettel emlegette az isteni személyeket is. Az Atyaistent édes jó apjának, Krisztust kedves testvérének, a Szentlelket pedig galambocskájának hívta. Kligl Sándor Prima Primissima- és Magyar Örökség Díjas szobrászmûvész Máriát a kis Jézussal ábrázoló alkotásának avatása annak az ünnepségsorozatnak volt a záróeseménye, amelynek keretében Pirrotti Szent Pompiliusz születésének 300. évfordulójáról emlékeztek meg városunkban.

Magyarok Nagyasszonya ünnepén Vereb Zsolt igazgató atya a szobor létrehozásának szándékára emlékezett, a házasságig megõrzött tisztaságra és az édesanyai hivatásra segítse növendékeiket ez a jelenlét. Az alkotó kiválasztásában elsõrendû szempont a hitelesség volt. Akinek szobrai visszatükröznek valamit a láthatatlan valóságokból. Az iskola elõzõ igazgatója, a kanizsai születésû Perendy atya olvasta fel a tanítórend tartományfõnökének, Urbán Józsefnek erre az alkalomra küldött levelét. A provinciális Szent Ágostont idézve Mária hitét állította a kanizsaiak elé. Õ az Igazságot, Krisztust elõbb fogadta lelkébe, mint méhébe. Kligl Sándor szobrászmûvész megvallotta: évtizedek óta várt erre a megrendelésre, mindig szeretett volna egy Szûzanya szobrot készíteni. – Az ilyenhez életben kell maradni! – fejezte ki magát az 1945-ben született mûvész. Alkotótársa, Radványi György építészmérnök a szobortalapzat hét lépcsõjének és az alatta csordogáló víznek szimbolikájáról szólt, megköszönte a helybeli kivitelezõk precíz munkáját, s bejelentette: – A Madonna megérkezett Nagykanizsára! Ekkor következett a már említett leleplezés, egy végzõs lány és fiú kezétõl. Az áldás szolgálatát az evangélikus lelkészasszony, Deméné Smidéliusz Katalin és Perendy László piarista végezte. Elõbbi a Boldogságos Szûz hálaénekére, a Magnificatra alapozta bibliai mélységû imádságos gondolatait. Az utóbbi az egyház õsi imáját mondta: – Kérünk, áldd meg ezt a szobrot, amelyet a Boldogságos Szûz Máriának, a mi Urunk Jézus Krisztus Anyjának tiszteletére és emlékezetére készítettünk. Add kegyelmedet, hogy aki ez elõtt a szobor elõtt a Boldogságos: Szüzet könyörögve kéri és tiszteli, az õ érdemeiért nyerjen oltalmat a földön, és örök dicsõséget a mennyben. Krisztus, a mi Urunk által.
Befejezésül Vereb Zsolt igazgató atya mondott köszönetet mindenkinek. Az Úristen után az alkotóknak, a kivitelezõknek, a szépszámú adományozónak, a szobor felállításának képeit megörökítõ oklevelet nyújtva át. Elnézve csöndes mosolyát, ahogy a mások örömének örült, alighanem ezért a szoborért a megálmodót is megilleti a köszönet.
P.J.