Pénteken vásároltam egy telefont abban a hipermarketben, melynek a legkisebb is számít. Szombaton formáztam, bekapcsolásakor kiderült, kijelzõje hibás. Vasárnap visszavittem, hogy éljek a 72 órán belüli minõségi kifogás lehetõségével: kicseréltessem. Az ügyfélszolgálat három jegyzõkönyvet is kitöltött. Elõször a pesti szervizbe küldette volna, majd a budaörsi igazgató döntésére kellett volna várnom három napot. Másfél órás várakozásom eredménnyel zárult: mégis engedélyezhette a helybeli ügyeletes igazgató a cserét. Közben elkértem olvasásra az idevonatkozó minisztériumi és kormányrendeletet. Mintha ellentétes lenne vele az áruház által elõször és másodszor megpróbált megoldás… Elgondolkoztam: akinek türelme vagy ideje nincs mindezt végigcsinálni, mennyivel növeli ennek a mamutcégnek a profitját?

A magyar áruk elkötelezett kereskedõjeként önmagát reklámozó áruház egy másik szombaton próbálkozott a vásárlók félrevezetésével A sajtpult fölött is az elõbb idézett szlogen díszelgett, arra a papírra nyomtatva, mely a Cheeseland edami árát közölte. A szépséghiba csak az, a sajttömbön olvasható a származási ország kódja: DE, azaz Deutschland. A kimért, beárazott kisebb adagok vásárlói errõl persze nem értesülhetnek. Ügyes… szól a régi pesti kiszólás. Ennyire jó üzlet manapság magyar terméket árulni?
2010. október 18. a válságadó megszavazásának estéjén
P.J.