„Nem ezt ígérték” címmel tartott sajtótájékoztatót Göndör István, az MSZP országgyûlési képviselõje október 29-én, melynek témája a kormány eddigi munkájával szemben megfogalmazott kritika volt.

„Mostanra kiderült, hogy a Fidesz irreális ígéreteket tett a kampány során, és mivel gazdaságpolitikai elképzelései nem jöttek be - itt arra hivatkozom, hogy hét százalékos államháztartási hiányt akartak, és a költekezés rögtön elkezdõdött a kormányváltás után – most kétségbeesett menekülés van, hogy az államháztartás egyensúlyát meg tudják tartani. Képviselõi indítványok tömegét nyújtják be, ezzel megkerülve minden demokratikus játékszabályt, nincs érdekegyeztetés, sem érdekképviseletekkel, sem szakszervezetekkel. A legparodikusabb, hogy október 22-én Selmeczi Gabriella azt nyilatkozta, a magánnyugdíjpénztárakra vonatkozó törvény még az õsz folyamán elkészül, és aznap este be is nyújtotta a törvényjavaslatot. A kormány tudatosan intézi úgy, hogy ne kelljen érdekegyeztetést csinálni: kidolgozzák a törvényjavaslatot, keresnek egy képviselõt, aláiratják vele és benyújtják.

Az egyik témám a magánnyugdíjpénztár intézménye. Mindenki a pénztárról beszél, és megpróbálják elterelni a figyelmet arról, hogy hárommillió emberrõl van szó, akiknek idestova tizenhárom éve gyûlik a pénz a számlájukon azért, hogy az öngondoskodás folyamatát megvalósítva majd biztos legyen a nyugdíjuk. A kormány itt most egy fantasztikus merényletet követ el. A Fidesztõl ez nem új, mert 1998 és 2002 között már indított egy támadást a magánnyugdíjpénztárak ellen, most pedig a hárommillió embertõl levont nyolc százalékos járulékot nem kapják meg a számlájukra, hanem elterelik az állam nagy feneketlen lyukas zsákjába. Ez olyan otromba intézkedés, mintha valaki a postán feladná a hiteltörlesztõ részletét, és a posta önhatalmúlag úgy döntene, hogy a pénzt nem a címzettnek, hanem valami más zsebbe utalja át. Kegyetlen lélektani hadviselésbe kezdett a kormány. Ezzel a költségvetés megkaparinthatja azt a közel háromezer milliárd forintot, amit a hárommillió ember tizenhárom év alatt megtakarított. A dologban az az érdekes, hogy miközben ezt a kemény támadást teszik, aközben õk is megszavazták anno a magánnyugdíjpénztári rendszert, és tudják, hogy a nyugdíjpénztáraknál lévõ emberek számára törvény írja elõ, hogy milyen protfóliót alakítsanak ki, tehát hogy hány százalékot kell állampapírban, kötvényekben, és mennyi lehet részvényekben. Ezzel be is van határolva, hogy mit tehet egy pénztár, és emellett van egy garancia-alap is, amelyre támaszkodni tud. Ami óriási elõnye volt a magánnyugdíj-rendszernek, hogy örökölhetõ.
A másik témám az adótörvények, ami szintén ékes bizonyítása az átverés-sorozatnak, amit a Fidesz a kormányzás megkezdése óta csinál. Az ország hangos attól, hogy négyszázmilliárd forint körüli összeggel csökken a személyi jövedelemadó. Ha épeszû ember egy kicsit számolni kezd, akkor rájön, hogy ez nem kedvezõ a számára. Erre egy nagyon egyszerû példát mondanék: az egy százalékos szja-csökkenés - tehát tizenhétrõl tizenhatra - egy havi háromszázezret keresõ embernél azt jelenti, hogy háromezer forinttal kevesebb a havi adója. Viszont elveszti az adójóváírást, amit tizenötezer egyszázról tizenkétezer egyszázra csökkentenek. Ebbõl teljesen egyértelmû, hogy akinek háromszázezernél kisebb a fizetése, annak háromezernél kevesebbel csökken az adója, tehát valamivel kevesebbet fizet, viszont az adójóváírást elvették tõle. Ebbõl adódik, hogy a minimálbérestõl a háromszázezer forintot keresõkig mindenki rosszul jár. Vagyis több, mint ötven százalék, és ez mérhetetlenül igazságtalan. Egy kétmillió forintot keresõ ember havi háromszáznegyvenezer forinttal többet vihet haza havonta. A harminckét százalékos kulcs helyett tizenhatot fognak fizetni. Továbbmegyek a szörnyûségeken. Azzal, hogy a minimálbéresekre azt a választ adja a kormány, hogy majd kapnak négy és fél százalék béremelést, a legdurvább támadásnak érzem. Már elõre elvenni a jövõ évi béremelést azoktól, akik a szegények körébe tartoznak, nagyon udvariatlan dolognak tartom. És ha még azt is hozzátesszük, hogy jövõre lehet számítani a három-négy százalék körüli inflációra, kevesebbet kapnak a borítékba, és többet fizetnek a boltban. Az, hogy a különadót kivetették, rendben van, de nincsenek garanciák arra, hogy azt nem hárítják át a bankok az energiaszolgáltatók, a telefonszolgáltatók által a kisemberre. Erre már elkezdõdött a bankok részérõl egy trükközés a díjak emelésével kapcsolatban.
Az a véleményem, hogy a nemzeti tõke és a nemzeti együttmûködés kormánya most egymásra talált. Miközben a cégek különadót fizetnek, a topmenedzserek extra magas jövedelemhez jutnak.
Nem kerülöm meg a gyerekkedvezményt sem. Magát a gyerekkedvezményt jó ötletnek találom, de ez a forma, amit bevezettek, hogy adóalapot lehet csökkenteni, a nehéz helyzetben lévõ családokon semmit nem segít. Egy minimálbért keresõ család, ahol akár egy, kettõ vagy három gyerek van, egyetlen forintot sem tud igénybe venni a gyerekkedvezménybõl, míg egy háromszázezer forint összeget keresõ család már százezer forint kedvezményt vehet igénybe. Ahol eddig is több jutott, ott most még több jut, ahol eddig sem volt sok, ott még nehezebb lesz a helyzet.
Harmadik helyre hagytam az alkotmány-módosításra vonatkozó kormányzati fenyegetést. Felháborító, hogy kilencven óta egyfolytában jogbiztonságról beszéltünk, most viszont majdnem hetente módosít a kormány - vagy saját maga, vagy egy képviselõ kezdeményezésére - alkotmányt, és abban a pillanatban, ahogy az Alkotmánybíróság számukra kedvezõtlen döntést hoz, a reakció az, hogy meg kell szüntetni, el kell venni, meg kell tiltani. Amit már hétfõn be akarnak emelni az alkotmányba - olyan kérdésben, amelyrõl nem lehet népszavazást kiírni - ez azt jelenti, hogy mostantól kezdve még népszavazást sem lehet kezdeményezni, mert az Országos Választási Bizottságnak csak Fideszes tagjai vannak. Ha elutasítanak valamit, akkor az adott kérdés tilos az Alkotmánybíróság számára. Nem csak a képviselõknek, hanem most már az embereknek a véleménynyilvánítási jogát is korlátozzák. Az a fülke-forradalom, amit a Fidesz végrehajtott, egyelõre nagyon sötét képet fest az ország elé, és a kétharmados többség miatt szinte megállíthatatlan.
A szocialista frakciónak az a javaslata, hogy a tizenhat százalékos adó helyett ötmillió forintos jövedelem felett maradjon meg a harminckét százalékos adó, vállaljanak a nagy jövedelmûek szolidaritást a közterhek viselésébõl. Ne csökkenjen az adójóváírás, maradjon ugyanúgy tizenötezer-egyszáz forint, mint eddig volt, a munkajövedelmek és a különbözõ egyéb címen eddig húsz és huszonöt százalékkal adózó osztalék, kamat és minden más se változzon. Ha a családi kedvezmény marad ebben a formában, akkor alakítsák ki a szabályait annak, hogy a kis jövedelmûek a törvényben meghatározott kedvezményt gyerekekként igénybe vehessék. Itt most csak a munkajövedelmekrõl beszélek. A családi pótlék kérdését most eltesszük, mert az majd a költségvetésnél jön szóba. Az általános forgalmi adónál az alapvetõ élelmiszerek áfáját tizennyolc százalékról csökkentsük öt százalékra, és a súlyosan mozgáskorlátozottak gépjármûadó kedvezményét ne korlátozzuk, ez maradjon meg ugyanúgy tizenkétezer forint. Ezek a javaslatok az egyensúlyon nem változtatnak.”
Z.A.