Október utolsó hétvégéjén a jövõre huszonötödik születésnapját ünneplõ After Crying együttes lépett fel városunkban. A közel két órás koncerten elõször a készülõdõ albumról, majd visszafelé haladva az idõben, a nyolcvanas évek végébõl is adtak elõ szerzeményeket.

Az After Crying név már önmagában meglehetõsen borongós hangulatot áraszt és a többnyire magyarul énekelt dalok témavilága is hasonlóan melankolikus képet fest lelki szemeink illetve füleink elé… Mindenesetre a különleges hangzás, a klasszikus hangszerekkel életre hívott életérzések hatásosan bukkannak fel a muzsikusok játéka által. Nem célszerû mûfajilag beskatulyázni zenekarokat, az After Crying esetében mégis azért érdekes a meghatározás, mert meglehetõsen szokatlan zenét játszanak. Az együttes úgy határozza meg a mûfajt, mint „korszerû komolyzenét, amely egyszerre kíván saját kora közönségének és az örökkévalóságnak szólni”. Bár a mostani koncerten nem léptek fel a repertoárjukban szereplõ összes hangszerrel, az albumokon a klasszikusoktól (cselló, trombita, zongora) a rockzene standard hangszerein keresztül a modern elektronikai eszközökig sok mindent használnak. Ezen a fellépésen is együtt szólaltatták meg a különféle hangszereket, ami kicsit túl soknak tûnt egyszerre, de lehet, hogy csak a színpadi hangzáson kellett volna finomítani. Pejtsik Péter önálló csellójátéka volt talán a legemlékezetesebb a dalok közül, hiszen úgy szólaltatta meg hangszerét, mintha gitározna, ezáltal hozva létre az egyedi hangzást.

A zenekar már dolgozik az új stúdióalbumon, amely lassan hét évet váratott magára, és elõreláthatólag jövõre élvezhetik az After Crying muzsikáját a progresszív rockot kedvelõk.

Z.A.