Csatlakozva Papp János október 28-án a lap 8. oldalán közzétett írására –, bizony én sem felejtettem Mózes úr!
Önérzetemet felkorbácsolták a Kanizsa Hetilapban, szinte hétrõl-hétre leközölt írásai, a kanizsai polgárokat „etetõ” fejtegetései.
Elismerem, hogy Ön a maga nemében megfelelõ tanácselnök volt, de mint pártember a nemzeti, konzervatív érzelmû, a társadalmi tulajdont védõ és a különbözõ ügyeskedéseket kritizáló párton kívüli polgárok „nyírásában” élenjárt, együttmûködve vezetõ párttársaival.

Bizonyára emlékezik még jó néhány személyemet érintõ ügyre is, úgy, mint: az 1970-es évek közepén elhunyt Kovács Gyõzõ N. Olajbányász SE elnök, személyemet érintõ utódlását egy lakásügyi kibúvóval meggátolta. Ön is – mint a pártbizottság neves alakja – közremûködött abban, hogy a sörgyár akkori fõmérnök-igazgatóhelyettesét, „Dr.” B.J.-t rendõrségi feljelentésem után csak enyhe pártbizottsági figyelmeztetésben részesítették, rendõrségi, ügyészségi, bírósági eljárás helyett, pedig munkásõr fegyverekkel pisztolypárbajt ajánlva az életemre tört! Ön is, mint a városi pártbizottság tagja bizonyára közrejátszott abban, hogy 1979-ben személyzeti körlevéllel a városban letiltották elhelyezkedési lehetõségemet, s rövid ÁFÉSZ-i állás után csak a környezõ községekben (Becsehely, Szepetnek, Rigyác) találtam munkahelyet, három általam megnyert munkaügyi per után! A városi tanács személygépkocsijával cselesen megjáratta velem Letenyét, járási sportfelügyelõi állást kecsegtetve, amibõl semmi nem lett! Végül városi elnyomásom miatt idegi alapon egy évig táppénzre kényszerültem, amely 58 éves koromban, 1989-ben átlagon aluli nyugdíjjal, rokkantsági nyugállományba helyezésemmel zárult!
Mózes Úr! Sajnos ilyen és hasonló esetek sokasága játszódott le hazánkban és Nagykanizsa városában is az Önök közremûködésével a Rákosi-Kádár korszakban! Remélem, hogy a leírtak alapján leszûri a tanulságokat, s nem játssza tovább a „csecsefiút”a Kanizsa Hetilapban, ahol egyébként „annak születésénél” 1990-1994. években nyugdíj mellett laptitkár és várospolitikai szerkesztõ voltam, utóda, az utolsó tanácselnök Zsoldos Ferenc segítsége révén.
Mózes Úr, stop!
Ígérem, hogy kétarcúsága ellenére, egészségügyi városi sétái során – ha néha találkozunk – továbbra is köszönteni fogom.
Név és cím a szerkesztõségben