Városunkban számos táncot oktató klub létezik, de talán az Eraklin Táncklub az egyik legrégebbi és legrangosabb egyesület. Az Eraklinosok idén ünneplik huszadik születésnapjukat, amelyre nagyszabású esttel készülnek november 27-én. Ennek apropóján beszélgettünk az egyesület vezetõjével, Lekszikov Csaba táncoktatóval az Eraklin múltjáról, jelenérõl és természetesen a jövõbeli tervekrõl.

– Idén ünnepli huszadik születésnapját az Eraklin Táncklub. Hogyan alakult meg az egyesület, milyen fontosabb mérföldköveket emelnél ki?
– A táncklub 1989 õszén, egy baráti társaság kezdeményezésére, saját maguk szórakoztatására jött létre. Kezdetben sok problémával kellett szembenézniük, például meg kellett szervezni a próbák helyszínét. Eleinte a tûzoltóság épületében tartották a táncórákat. Hamarosan bebizonyosodott, hogy Nagykanizsán és környékén igény van a társastáncra, az ekkor még néptáncot is mûvelõ csoport munkájára. Ezért 1990-ben Eraklin Táncklub néven önálló, nonprofit egyesületként jegyeztették be magukat a cégbíróságon. Ekkora a próbák helyszínéül már a mai Honvéd Kaszinó (akkor Fegyveres Erõk Klubja) szolgált.

Az egyesület tagjai és akkori elnöke, Erdõs Zoltán és a táncosok folyamatos, kitartó munkája eredményeképp egyre több fellépési lehetõséghez jutottak. Idõközben a néptánc teljesen elmaradt és a társastánc lett a klub mûfaja. Ekkor még csak hobbiszerûen foglalkoztak a tánccal, sem tánctechnikailag, sem zenei anyaggal, sem kosztümökkel nem volt elegendõ még a felkészültség professzionális produkciók létrehozásához. 1992-tõl ‘97-ig az edzéseknek a HSMK adott helyet. Itt rendeztük elsõ önálló mûsoros estünket 1994-ben, ahol az elsõ társastáncruhának mondható öltözékeinket is láthatta a közönség. 1995-tõl én lettem az egyesület vezetõje. Ezen év végén a második önálló estünk helyszínéül a Cserháti Sándor Szakközépiskola tornacsarnoka szolgált, ami a közönség nagy létszáma miatt kicsinek bizonyult. ’96-tól fogtunk bele az utánpótlás-nevelésbe, hiszen erre az idõre már szinte teljesen kicserélõdött a társaság, és egyre többen jelentkeztek klubunkhoz. A megnövekedett taglétszám miatt „kinõttük” a HSMK-beli próbatermet, így új megoldást kellett találnunk. 1998 és 2007 között a Honvéd Kaszinó és a Zsigmondy-Széchenyi Szakképzõ Iskola tudott számunkra helyet biztosítani. Két helyszínen, több csoportban folyt a munka. 2000 telén, a tíz éves születésnapunkat ünnepelve szerveztünk nagyszabású estet, ahova meghívtuk a ‘70-es évek kanizsai táncegyesületének tagjait és tanárait. 2003-ban megkaptuk a Hevesi Sándor Mûvelõdési Központ Mûvészeti Díját. Ebben az esztendõben, április 29-én elsõ ízben szerveztünk városunkban a Táncmûvészet Világnapja alkalmából egy nagy volumenû táncos estet, ahova Kanizsa táncklubjait hívtuk meg, és a tánc összes mûfaja képviselte magát. A rendezvénnyel hagyományt teremtettünk, azóta is az Eraklin rendezi meg minden évben ezt az eseményt. A 2007-es év azért jelentõs, mert ekkor sikerült kedvezõ feltételekkel kibérelnünk az Ady utca 1. szám alatti klubhelyiségünket, ahol a felújításokat követõen megfelelõ próbahely áll rendelkezésünkre. Tulajdonképpen ez adta meg az alapot a szakmai munkához. Sok helyen próbáltunk elõtte, de mindenhol problémát jelentett, hogy kötött idõpontokhoz kellett alkalmazkodnunk. Amióta itt vagyunk, azóta szabadon rendelkezhetünk az idõnkkel, tagjaink bármikor feljöhetnek gyakorolni tánctermeinkbe. Úgy gondolom, hogy az idei évben még inkább felfelé kezdett ívelni a klub karrierje, hiszen március 28-án tartottunk két táncversenyt, a Kanizsa Kupát és az Eraklin Kupát. Elõbbi egy meghívásos tíztánc-, míg utóbbi országos klubközi pontszerzõ verseny. Az események nagy fordulópontot jelentettek az életünkben, hiszen harmincöt év után elõször került megrendezésre városunkban társastánc-verseny. Úgy tervezzük, hogy minden évben megtartjuk ezeket a sporteseményeket, sõt, nemzetközivé szeretnénk tenni a Kanizsa Kupát.
– Milyen táncokat oktatnak a klubban?
– Klubunk ‘94-tõl a versenytánc tíz táncával foglalkozik, amelyek a következõk: Standard táncok: angolkeringõ, bécsi keringõ, tangó, quick step és slow fox. Latin-amerikai táncok: cha-cha-cha, szamba, rumba, paso doble és jive. Táncklubunk fõ profilja a versenytánc egyéni formája, ahol a párosok egyénileg mérkõznek meg a többi párossal. Emellett a mûsorainkon formációkkal is szórakoztatjuk a nagyérdemût.
– Általában kik jönnek a táncklubba és miért döntenek úgy, hogy táncolni szeretnének? Egyáltalán milyen készségek szükségesek ahhoz, hogy valaki megtanuljon táncolni?
– A klubban minden korosztály képviselteti magát öt éves kortól hatvan éves korig. A versenytáncról tudni kell, hogy nem csak sport, hanem mûvészet is. Ebbõl következik, hogy a mozgás és a zene szeretete elengedhetetlen. A táncolni vágyók kétféle céllal érkeznek hozzánk, vannak, akik csak az alaplépésekkel és ritmusokkal akarnak megismerkedni. A jelentkezõk másik része komoly elhivatottságot érez a versenytánc iránt, amihez alázat, kitartás, tanulás és sok gyakorlás, valamint odafigyelés és precizitás szükséges – mint minden máshoz, amit profi módon szeretnénk mûvelni. A tánc egy idõ után már nem csak testileg ad tartást, hanem mindenképp van személyiségformáló hatása is. A versenytánchoz – mivel sok ember elé kell kiállni – elengedhetetlen egyfajta exhibicionizmus.
– Hogyan telnek a klub hétköznapjai?
– A klubon belül nyolc csoport mûködik életkor és tudásszint alapján. Minden csoport heti kettõ versenytánc órán, egy vezetett edzésen, egy streching-tartásjavító órán és egy balett órán vesz részt. Tagjaink szabadidejükben bármikor használhatják a tánctermeket egyéni edzésekre, hiszen a versenyekre való felkészüléshez a gyakorlás elengedhetetlen. Természetesen – mint minden közösségben – nálunk is vannak nehezebb idõszakok, és olyanok, amikor épp sikert sikerre halmozunk. Minden karácsony elõtt házi bemutatót szervezünk a Zsigmondy-Széchenyi Iskola tornacsarnokában, ahol táncosaink megmutathatják családjuknak, barátaiknak, hogy mennyit tanultak az év folyamán. Ezen az eseményen kerül átadásra az „Eraklin-ért” vándordíj, melyet a vezetõség minden évben annak ítél oda, aki munkájával a legtöbbet tette az egyesületért és hozzáállásával a legjobb példát mutatta. 1994-tõl minden évben szervezünk nyári edzõtáborokat, melyek meghatározóak a szakmai munkában és a közösségépítésben egyaránt – az utóbbi három nyáron Marcaliban tréningeztünk. Elmondhatom, hogy az egyesület olyan, mint egy nagy család, elõfordul, hogy a próbák után itt maradunk, beszélgetünk, vagy a rendezvényeinket követõen zsíroskenyér-partit tartunk. A farsangi szezonban megrendezett Eraklin Bálon nem a munkáé a fõszerep, a táncosok, szülõk, barátok együtt szórakozhatnak, az elsõ bálozókat pedig ajándék is várja.
– Mik a jövõbeli tervek?
– Továbbra is fontosnak tartjuk az alapító tagok célkitûzését, azaz hogy minél szélesebb körben megismertessük és megszerettessük a társastáncot. Komolyan foglalkozunk az utánpótlás-neveléssel, és természetesen az egyik fõ cél, hogy minél több technikailag magasan képzett párost neveljünk ki, akik országos és nemzetközi versenyeken is megállják a helyüket. Több párosunk jó eredményei már bizonyították ezen törekvésünk sikerét hazai, horvátországi, és ausztriai versenyeken is.
– A húsz éves születésnapi est programjáról mit lehet tudni?
– November 27-én, este hat órától várjuk az érdeklõdõket a Zsigmondy-Széchenyi Szakképzõ Iskola tornacsarnokában. Néhányan az egykori táncosaink közül velünk együtt színpadra lépnek, akik közremûködésével rég nem táncolt formációkat is bemutatunk. Természetesen az erre az alkalomra készült új produkciók mellett a párosaink versenyprogramjaikat is eltáncolják.