Útban egy olaszországi turnéra, legfrissebb CD-jének anyagát mutatta be a Szõke Szabolcs-Váczi Dániel duó a múlt héten, Nagykanizsán. A Papírváros nevet viselõ album több szempontból is unikális élmény ígéretét hordozta, hiszen Szõke Szabolcs elõször mutatta be a kanizsai publikumnak új hangszerét, az array mbirát. Ez az õsi afrikai pengetõs hangszer, a kalimba ”nagyzenekari” változata. Szõke Szabolcs a kamaraprodukciók mestere egyaránt otthonosan mozog a képzõmûvészetben, a színházi és a zenei életben.

Ez utóbbi területen a Kolinda és a Makám együttesekben formálódott zenei világa, amely a dominánsan az európai dallamokat ötvözte különbözõ népek zenéivel. A következõ stációt, már fõként az indiai zenei hangzásokat és hangszereket felvonultató Tin Tin Együttes jelentette számára. A színházi életben a Stúdió „K” –val, és késõbb a Hólyagcirkusz Társulattal, sajátos performance-okkal -mûfaji korlátokat átlépve- gazdagította a hazai színházi életet. Jelenleg az Ektar Együttessel és Váczi Dániellel adnak koncerteket. Váczi Dániel a hazai kortárs jazz ígéretes tehetsége, aki többéves zenekari mûködése után, 2001-ben létrehozta saját trióját Horváth Balázs bõgõssel és Sárvári Kovács Zsolt dobossal. A fiatal szaxofonos és a különleges hangszereken játszó Szõke Szabolcs egymásra találása nem véletlen, hiszen zenei világuk és elképzeléseik sok hasonlóságot mutatnak. A zenei életünk úkeresõi õk, megannyi kortársukkal együtt. Váczi Dániel szaxofonon és szopraninón, míg Szõke Szabolcs gadulkán, sarangin, aquafonon és array mbirán játszott. Ez a koncert egy különleges zenei élményt nyújtott a Móricz Zsigmond Mûvelõdési Házba látogatóknak. A régi és az új kompozíciókból felépített mûsorban sikerült elkerülni az európai fülnek kissé szokatlan tradicionális indiai zene „monotonságát”, az öncélú improvizációt, s így a népzenei elemek és a jazz jól ötvözõdött a koncert során. A lírai számokban a gadulka és a szopraninó, míg a dinamikusabb szerzeményeknél a mbira és az altszaxofon kettõse harmonizált jól egymással. A meditatív zenei hatást mi sem jellemezte jobban, mint az, hogy a közönség a számok lezárása után jó pár másodperccel ocsúdott fel. Mindenképpen dicséretes a muzsikusok játékában a témák és a hangszerek iránti alázat valamint az, hogy a különbözõ népek zenéinek szolgai másolása helyett, új s egyben értékes produkciókat hoztak létre. Zenéjük által szinte filmszerûen sejlett fel Velence lagúnáinak és sikátorainak gyönyörû-titokzatos világa.
H.GY