Tisztelt Fõigazgató Úr! Kedves Ápolási Igazgató Asszony!

A Kanizsai Dorottya Kórház vezetõi, dolgozói, az elmúlt idõszakban igen sok negatív kritikát kaptak. Én jó és nagyon pozitív élményeimet szeretném leírni.

Gyermekem novemberben enyhe terhelésre jelentkezõ fulladásra, gyengeségre panaszkodott. Azt gondoltam, majd elmúlik... Sajnos azonban nem múlt el. Az SBO-n dolgozó ápolónõvel való beszélgetésem után gondoltam arra, hogy akár súlyosabb baj is lehet! Sajnos így volt. Köszönöm Ági! Az SBO-n eltöltött éveid nagy tapasztalata segített abban, hogy egyáltalán elhozzam vizsgálatra a lányomat. 

2010. 11.16-án gyermekemet elhoztuk az SBO-ra. Az ott szolgálatot teljesítõ orvosok és ápolók munkájáról csak pozitívan tudok nyilatkozni. Az összes ágy tele volt, a mentõk és betegek pedig csak jöttek és jöttek. Ennek ellenére lányomat gyorsan, szakszerûen és körültekintõen vizsgálták, látták el. Dr. Bicsák György olyan aprónak mondható tüneteket fedezett fel, melyek a vizsgálatok és az ellátás további irányát meghatározták. Hálásan köszönöm! Következett a CT. Itt dr. Vargovics Eszter alapos, pontos, gyors és korrekt vizsgálatot és leletezést végzett. Köszönet érte! Ezután lányom nagyon gyorsan az Intenzív osztályra került, ahol tüdõembólia miatt fibrinolízist kezdtek nála. Az intenzív osztályon nagyon összeszokott, jól szervezett, szakmailag magas tudású orvosi és ápolói csapat dolgozik. Munkájukat áthatja a hivatástudat és a betegek iránti empátia. Köszönöm, hogy az osztályon mindvégig és mindenki segítõkész és megértõ volt velem szemben is, elfogadták és pozitívan álltak az anyai szív hatalmas aggodalmához. Minden, akár butának is mondható kérésemre, kérdésemre próbáltak megnyugtató választ adni. Lányom kezelõorvosa dr. Radics Péter volt. Köszönöm az õ és az osztályon dolgozó valamennyi orvos munkáját! És a nõvérekét, akiket inkább csak keresztnévrõl ismerek: Csaba, Eszter, Szandra, Erika, Piroska és a többiek. Köszönöm! Következõ állomásunk a Kardiológia volt, ahol sajnos ismerõsként fogadtak bennünket, mert 1,5 hónapja én is itt feküdtem. Lányom a megfigyelõ kórterembe került. Kezelõorvosa dr. Kiss Tünde lett. Az osztályon az orvosok és az osztályvezetõ fõorvos közti munkakapcsolat tapasztalatom szerint pozitív, a beteg állapotát, érdekeit szem elõtt tartva tervezik meg és folytatják a kezelést. Kérdéseimre szintén pontos, precíz és megnyugtató választ kaptam, ügyeleti idõben is. Az orvosok mindegyike naponta többször bejött a betegek állapotát ellenõrizni akkor is, ha õk panaszt nem jeleztek. Köszönöm elsõsorban dr. Kiss Tünde adjunktusnõ és valamennyi orvos segítségét! Az ápolók létszáma ezen az osztályon is nagyon alacsony. Az ágyhoz kötött és fennjáró betegeket nagy leterheltségük és felelõsségük ellenére türelemmel, halkan, néha viccesen megoldva a problémát látták el. Ez valószínûleg annak is köszönhetõ, hogy köztük nagyon jó és pontosan körülhatárolt a munkamegosztás, a kompetenciahatárokat nagyon pontosan betartják. Anita, Anikó, Zsuzsa, Erika, Balázs és a többiek...Köszönöm a segítséget!
Lányom ma, 2010.11.26-án 18 éves. Amennyiben a Kanizsai Dorottya Kórház olyan sokat kritizált orvosai és nõvérei nem megfelelõen végzik a munkájukat, nem biztos, hogy ma együtt ünnepelhettünk volna. Köszönöm, hogy ma velem, velünk, a családjával, testvéreivel lehet! Köszönöm, hogy megmentették az életét!
„Ha az egyedüli ima, amit elmondasz egész életedben, így hangzana: "köszönöm", az is elegendõ lenne.” (Eckhart von Hochheim)
Tisztelettel kérem a Professzor Urat és az Ápolási Igazgató Asszonyt, hogy soraimat az érintet osztályok orvosai és ápolói felé tolmácsolni szíveskedjenek!

Tisztelettel : egy aggódó édesanya