Mesekönyvbe illõ alkotások hangolnak rá az adventi várakozásra Mándoki Halász Zsóka csepeli naiv festõmûvész ecsetje által, amely ecset- a naiv jelzõ ellenére- gazdag élettapasztalatról, magabiztos szín-és formakezelésrõl árulkodnak.

- A naiv festészet jegyében készült mûvekre gyakran - és könnyelmûen – szokták azt mondani, hogy akár egy gyerek is készíthette õket, pedig nem arról van szó ezeknél az alkotásoknál, hogy hiányos a mûvész mesterségbeli tudása. Sokkal inkább egy sajátos, gyermeki látásmódot, egyéni valóságábrázolást képviselnek, legtöbbször a hagyományos paraszti életformát bemutatva. A naiv festõk többsége öregkorukban kezd el alkotni, így egy vévigdolgozott élet minden tapasztalata tükrözõdik a mûvekben. - mondta el Angyal Mária mûvészettörténész a kiállítás megnyitóján. A tiszta, élénk színekkel vászonra vitt jelenetek között van, amelyik a karácsonyt idézi, például a kis Jézus József és Mária ölelésében, emellett egy másfajta nézõpontból megközelítve az ünnepet, találkozhatunk kisvárosi jövést-menést, ajándékvásárlást ábrázoló képekkel is. A télies jeleneteket aztán felváltják az évszakok váltakozásai, méghozzá a mezõgazdasági munkák megjelenítésével. Gyakoriak a napraforgós alkotások, így néhol katonás rendbe állított növények sorát láthatjuk, máskor a szántóföldön sétáló macska léptei elõtt széthajló sárga-barna napraforgó-fejeket. 

- Azért kapta a tárlat az Advent, ünnepek, hétköznapok címet, mert a képek egyrészt az ünnepi várakozást idézik, másrészt pedig a tavasztól a betakarítási munkálatokig számos mozgalmas jelenetet láthatunk. Ezek az események mind a karácsony utáni új évre, a jövõre utalnak.- folytatta a mûvészettörténész.
Mándoki Halász Zsóka már kétszázhúsz csoportos és százhatvan egyéni kiállításon szerepelt alkotásaival, ezzel a kitartó és alázatos munkával nyerte el 2000-ben az Alkotók, Képzõmûvészek, Írók Országos Szövetsége által adományozott Nívó-díjat.
- Gyakran szerepeltem a Zalai Nemzetközi Mûvésztelepen, innét a zalai kötõdés. Húsz éves koromig éltem falun, az ekkor összesûrûsödött és gyakran fel-felbukkanó emlékképeket, családi eseményeket jelenítem meg a vásznon. Amúgy tizenhét éve festek, elõször 1996-ban volt kiállításom. - foglalta össze a festõmûvész.
Z.A.