Minden héten érdeklõdve olvasom lapjukat, és gondolkozom el a benne olvasható észrevételeken. A legutóbbi számban figyeltem fel az „Úszás félegészség” címû olvasói hozzászólásra. Természetesen nem tisztem párbeszédet folytatni, de a „hallgattassék meg a másik fél is” elve alapján eszembe jutott pár gondolat . Az olvasónak tökéletesen igaza van abban, hogy a nagykanizsai uszoda nem sportuszoda, de azt sem szabad elfelejteni, hogy a létesítmény nem kizárólagosan a felnõtteké. Tény és való, hogy napközben a pályák jó része
le van foglalva, de úgy gondolom, hogy az, aki valóban lazítani akar, az megtalálja a megfelelõ idõpontot a kellemes kikapcsolódásra. No, de menjünk sorjában. Nagykanizsán számomra érthetetlen módon a helyi sajtó rendkívül kivonatosan foglalkozik a városi versenyúszókkal, nem úgy mint más sportokkal.

Pedig a versenyúszó gyerekek rendkívül sok országosan kiemelkedõ eredményt értek és érnek el, amelyekre mind az edzõk, mind a város, mind pedig mi szülõk méltán lehetünk nagyon büszkék. Az, hogy ezek az eredmények születnek, az nem a véletlen mûve, hanem hosszú-hosszú évek kitartó munkája minden résztvevõ fél oldaláról. Hogy miért mondom ezt? Nézzük csak szépen sorjában az úszóversenyzõ gyerekek – köztük az én fiam is- napirendjét. Ébresztõ minden reggel öt órakor, hiszen hat órakor már a medencében kell lenni. Edzés hét óráig, majd azonnal indulás az általános iskolába, vagy a gimibe, ki hova jár. A suliban a kisebbeknek 5-6, a nagyoknak 7 órája van, tehát nincs idõ hazamenni az iskolából, irány ismét az uszoda délután háromra. Pár
„lazító” kilométeres úszás után hatra talán végzünk is, lehet hazamenni tanulni másnapra.
Kiadós vacsora, aztán ágyba esik szülõ, gyerek egyaránt, hiszen nem csak a gyerekek fáradnak el ilyenkor már, hanem anya, apa is, hiszen hajnalban kelünk velük, visszük õket az usziba, megyünk dolgozni, jön a másodállás, este nyomás vissza a gyerekért. Versenyszezonban szinte minden hétvégén verseny van itthon és külföldön egyaránt. Lazítani, napokat kihagyni nem lehet. Ez bizony így megy egész évben A nyár sem sokkal különbözik, hiszen akkor még edzõtábor is van. Bizony, nekünk szülõknek még a nyári szabadság is a gyerek úszásának, versenyeinek függvénye. Nem gazdálkodhatunk szabadon az idõnkkel, hiszen amíg a gyerek bírja, addig nekünk is bírni kell! Ezért vagyunk szülõk. A mostani versenyzõink között is van válogatott kerettag, megyecsúcsot úszó gyerek, és minden „gyerekünk” országos korosztályos ranglistás, ami úgy vélem nem kis dolog egy ekkora városban. Manapság, amikor mindenhol azt olvasni, hogy a mai gyerekek lusták, alkoholizálnak, dohányoznak, órákat ülnek a tévé és a számítógép elõtt, akkor úgy vélem, örülni kell egy olyan kis csapatnak, akik közel 10 éve csak egymással foglalkoznak, és dicsõséget hoznak a városnak. A „mi”gyerekeinknek sem ideje, sem igénye nincs a fenti elfoglaltságokhoz.
Udvariasak, szépek, okosak, jól tanulnak, kitartóak, és ami a legfontosabb, egészségesek.
Gondolataimat azért osztottam meg Önökkel, hogy ezek után értékeljék át azt a sok lezárt sávot. A fentiekhez azért még az is hozzá tartozik természetesen, hogy a sávlezárás sem ingyen van, hiszen tagdíj van, pályabérlet, anyagi hozzájárulás a szülõktõl stb. Úgy vélem, és ezt is hosszú évek saját tapasztalata mondatja velem, hogy igen is néhány ritka kivételtõl eltekintve nyugodtan lehet úszni a megmaradt pályákon. Reggelente lehet menni 6 órára, talán 3-4 vendég van. Hogy korán kell kelni? A gyerekek is ezt teszik, mi szülõk is. Az egészségért tenni is kell, nem szabad csak a kényelmet nézni. Valóban a hétvégi nyitva tartás meghosszabbodott, azt is érdemes kihasználni. Legyünk toleránsak egymással, hiszen a mai
békétlen világban ezzel tudunk egymásnak örömet szerezni. Végezetül engedjék meg, hogy felsoroljam a gyerekek nevét, akik rengeteg munkával végtelen sok sikert és örömet szereznek nekünk: Ács Gergely, Trajer Márk, Draskovics Márk, Tihanyi László, Zámodics Márk, Zsiray Gergely, Tóth Benett, Galyer Márton, Metzger Dániel, Novák Ferenc, Karancz Alíz, Szabadics Adrienn, Abay Nemes Anna, Molnár Flóra, Hederics Hanna,
Zsuppán Patrícia Tisztelettel: egy úszóversenyzõ fiú édesanyja