Hegyek és völgyek, hömpölygõ, lágy formák, vagy épp szigorú rendbe állított téglalapok váltják egymást Gazdáné Olosz Ella szõttesein és gobelinjein. Az 1993-ban elhunyt textilmûvész válogatott alkotásaiból nyílt ugyanis reprezentatív tárlat, amelyen az alkotó fia, Gazda István ismertette az életmûvet.

A Jelek címet kapta a kiállítás, hiszen megannyi konkrét vagy megfejtésre váró ábra, rajz és forma bújik meg a leginkább pasztell színekkel festett fonalak szövevényében. A gobelinek nem csak egy-egy érdekes motívummal, vagy a dekoratív színvilággal tûnnek ki, hanem élményeket, hangulatokat is megtestesítenek. A hangulatiság pedig az utazásokkal, csendes töprengéssel és állandó munkával eltöltött életút epizódjaiból teremtõdött meg.

- Számtalan, édesanyámmal kapcsolatos emlékem közül a szövõszék ütemes koppanásai rögzültek be a legjobban, hiszen folyamatosan dolgozott. Munkáiban háromféle irányvonalat próbált ötvözni: a népmûvészetet, a kötelezõnek számító szocialista realizmust, és saját fogékonyságának köszönhetõen a modern mûvészeti irányzatot is, bár ez utóbbit csak bizonyos keretek között tehette. Édesapámmal sokat utaztak, kezdetben Nyugat-Európába, ekkor elsõsorban a velencei biennálék élményeit szívták magukba, késõbb inkább a Közel-és Távol-Keletre, így Törökországba, Irakba, Iránba, Pakisztánba, Afganisztánba vagy Egyiptomba. Az egyik, itt is látható faliszõttesen például lefátyolozott nõkre emlékeztetõ alakzatok vagy épp a kappadóniai hegyek magaslatait utánzó kúpok ötlenek képzeletünkbe. Kelet országaiból átvette az ikat technikáját, amely leheletfinom alkotások létrehozását tette lehetõvé, ezekbõl a mûvekbõl is láthatunk párat a kiállításon. Kanizsán ’91-ben volt kiállítása, ekkor fogalmazta meg ars poeticáját, miszerint „az egyszerûség döbbenetét szeretném az emberekbõl kiváltani”. Édesapám írt egy könyvet felesége munkásságáról, amelyben négy korszakra osztja fel az életutat, és a jelenlegi tárlaton is megtekinthetõ négy falikárpit ezeket az állomásokat testesítik meg. Az elsõ a Kibontakozás címet viseli, és az 1937-70 közötti idõszakot jelképezi. A kezdeti szárnypróbálgatást jelzik a halvány, bátortalan színek, amelyek sokkal harsányabban köszönnek vissza a Kiteljesedésen, amely már a ’70 és ’82 közötti aktív alkotói korszakot jelzi. A ’82 és ’92 közötti idõintervallum Megállapodás elnevezése a biztonságra, felülrõl való szemlélõdésre utal, de már egy higgadtabb színvilág jelenik meg rajta. Az utolsó pár évet az Elmúlás jelképezi, halvány, derengõ kolorittal.
Ez a kiállítás a karácsony közelségére is emlékeztet. Édesanyám ugyan tele volt érzelmekkel, de igyekezett fegyelmezett maradni, így mûveivel a harmóniát, a békességet közvetíti. Remélem, hogy ez a kiállítás segíti lelki békénk megtalálásában.- beszélt Gazda István édesanyjáról.

Z.A.