A szakszervezeti mozgalom céljainak megvalósítása érdekében kifejtett példamutató érdekvédelmi munkájának elismeréseként a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége az Újvári Károly emlékére alapított „TETT Érdekvédelemért” díjat adományozott Szalai Gézának, a MOL Bányász Szakszervezet Nagykanizsai Alapszervezete ügyvezetõ elnökének, a Rotary Alapszervezet elnökének. A díjat elsõ alkalommal adták át hat személynek Zalaegerszegen, a MSZOSZ Nyugat-dunántúli Regionális Képviselete tanácsülésén, Újvári Károly özvegye jelenlétében.

– Mit kell tudnunk az Újvári Károly emlékére alapított díjról? – kérdeztük elsõként Szalai Gézától.
– Újvári Károly haláláig ellátta az MSZOSZ, a Vasas Szakszervezeti Szövetség és az ÉFÉDOSZSZ Zala megyei képviseletét, de meghatározó szerepkört töltött be a Regionális Munkaügyi Tanács elnökeként is. Aktívan dolgozott az Osztrák – Magyar, a Szlovén – Horvát – Magyar Interregionális Szakszervezeti Tanácsok munkájában is. Mindig közösségben gondolkodott, mégis az egyes ember ügyéért, érdekeiért harcolt. Tevékenységét a másokat is cselekvésre ösztönzõ hit, felkészültség és elkötelezettség jellemezte. Ezért a Nyugat-dunántúli Regionális Képviselet 2009. decemberben tartott Tanácsülésén egyhangúan úgy határozott, hogy egész életen át tartó munkájának elismeréseként megalapítja Újvári Károly emlékére a „TETT – Érdekvédelemért” Díjat. A Tisztaság, Erkölcs, Tudás, Tehetség szavak kezdõbetûit tartalmazó díj a kimagasló érdekvédelmi, érdekképviseleti tevékenység elismerésére szolgál, és a Nyugat-dunántúli Regionális Képviselethez tartozó alapszervezetek bármelyikének javaslatára adományozható.

– Ön személyesen is ismerte, s mintegy két évtizeden át Újvári Károly „harcos- és küzdõtársa” volt. Milyen érzésekkel vette át éppen Ön a tiszteletére alapított díjat?
– Két dolog miatt is nagyon nagy örömmel vettem át ezt a küllemre is nagyon szép elismerést. Egyrészt azért, mert a kitüntetésben benne érzem azon szakszervezetes kollégáim elismerését, akikkel már hosszabb ideje együtt dolgozom a munkavállaló érdekek érvényesüléséért, s annál nagyobb elismerés nincs, mint a közvetlen munkatársak elismerése. Másrészt, mert Újvári Karcsival több, mint két évtizeden át együtt küzdöttünk a mozgalmi munka legkülönbözõbb területein. Együtt voltunk a sikerekben, s a kudarcokban is. A sok közös munka a mi viszonyunkat igazi barátsággá alakította. Ezért ezt a kitüntetést, díjat nagyon büszkén fogom megmutatni a családomhoz érkezõknek a nappali szobánk vitrinjének legfõbb helyén.
– Hogyan kezdõdött a kapcsolata a szakszervezeti mozgalommal? Milyen fontosabb megbízatásai voltak az érdekvédelem területén?
– Már fiatal koromban is nyüzsgõ emberke lévén sokat foglalkoztam az emberekkel, csoportjaikkal. Viszonylag hamar a dunántúli olajipar ifjúsági vezetõje lettem. Majd a „tervszerû beiskolázást” követõen tudatosan készültem a szakszervezeti munkára a fõiskolai tanulmányaim során. A Kõolaj- és Földgázbányászati Vállalat 1984-ben a megye legnagyobb vállalata volt, amikor a cég munkavállalói megválasztottak szakszervezeti vezetõjüknek, s ettõl kezdve a mai napig függetlenített választott tisztségviselõként dolgozom. Közben megértük a rendszerváltást. Változott a gazdasági szervezet és a mozgalomnak is igazodnia kellett a változásokhoz. Szétszakadt a nagyvállalati struktúra, az anyacég is átalakult, létszáma drasztikusan csökkent, apró privatizált cégek jöttek létre az olajiparban. Így aztán változtak a funkciók is, amelyeket betöltöttem. Alapszervezeti vezetõként bekerültem különbözõ, magasabb szintû vezetõ testületekbe. Voltam OKGT Trösztbizottság tag, Bányász Szakszervezeti Elnökségi tag, MOL Bányász Szakszervezet Elnökségi tag, egy cikluson át ennek a szervezetnek alelnöke is. Voltam Üzemi Tanács elnök, Központi ÜT tag a MOL Rt-ben. Részt veszek jelenleg is az MSZOSZ területi szerveinek munkájában.
– Visszatekintve hosszú szakszervezeti pályafutására, melyek voltak azok az eredmények, amelyekre ma is büszke és amire nem?
– Nem véletlen az, hogy az egész olajiparon belül a mi mûködési területünkön, a Nyugat-Dunántúlon a legnagyobb a szervezettsége a szakszervezetnek. Ezért folyamatosan, keményen dolgozni kellett. Mi a privatizációt követõen sem hagytuk cserben – mint, ahogy sokan tették – azokat a kollégáinkat, akik kiszervezve kis társaságokban folytatták pályafutásukat. Õk továbbra is a mi tagjaink, s az õ érdekeinek képviselete, védelme fontos feladatunk maradt. Erre mindenképpen büszke vagyok. Büszke vagyok arra is, hogy a MOL Nyrt általunk kötött kollektív szerzõdése olyan ellátási színvonalat biztosít a munkavállalóknak, amely országosan is kiemelkedõ. Mi értük el az országban elõször 1986 –ban, hogy elbocsájtás esetén a munkavállalók kétévi fizetésüknek megfelelõ végkielégítésben részesüljenek. Ez aztán kiterjedt az egész olajiparra, amelynek a megváltása során több millió forintot tehettek a munkavállalók zsebre. A mostani idõszakban a válság nehéz helyzetbe hozza a cégeket, amelynek rendszerint a munkavállalók isszák meg a levét. Az elbocsátások megelõzésére olyan állásidõs megállapodásokat kötöttünk például a Rotary Zrt-ben, a Rigservice Zrt.-ben, amelylyel eddig sikerült a létszámot tartani. Sajnos manapság egyre több helyen válik a munkánk legfõbb elemévé a munkahelyek védelme. Nem vagyok büszke arra, hogy Nagykanizsa városában alig vannak mûködõ szakszervezetek. Emiatt a városi munkahelyek nagy többsége nincs kollektív szerzõdéssel lefedve. Ezért az emberek egyre kiszolgáltatottabbak. Ahol nincs szakszervezet, ott nem lehet kollektív szerzõdés sem. Az emberek sajnos nem ismerik fel saját érdekeiket, nem szervezkednek, de nem sokan keresik a meglévõ szakszervezeteket sem.
– Említette, hogy területi munkát is végez. Ez jelentheti a városban végzett munkát?
– A konföderációk közül egyedül az MSZOSZ, amelyhez mi is tartozunk, végez területi munkát a városban. Ingyenes jogpontot mûködtetünk, amely a város munkavállalóinak, a munkanélkülieknek nyújt jogi segítséget. Évtizedek óta szervezzük, koordináljuk a városi majálist a munka ünnepén, amelyhez anyagi támogatást is adunk. Van egy kistérségi irodánk, ahol tájékozódni lehet a külföldi munkavállalás feltételeirõl. A Városi Szakszervezeti Kerekasztal kezdeményezésünkre jött létre 2007–ben, amely idõközönként tájékozódik a város foglalkoztatottsági, munkaügyi helyzetérõl. Az MSZOSZ kongresszusa nemrégiben szorgalmazta a területi munka fokozását. Szó van egy városi alapszervezet létrehozásának jogi lehetõségeirõl is.
B.E.