A minap a Magyar Közgazdasági Társaság nagykanizsai csoportja és a Pannon Egyetem Nagykanizsai Képzési Helye szervezésében Kornai János közgazdász professzor tartott elõadást telt ház elõtt a campus Zrínyi utcai épületének nagyelõadójában.

Kornai János az egészségügyi reform pénzügyi hátterérõl, indokairól beszélt.

A professzor rámutatott, hogy az egészségügybe áramló pénzek nagyon összetettek, összesen tizenegy csatornán juthat forrás az ellátásba. Ezért dõreség azt hinni, hogy amikor többletforrásról beszélünk az ágazat esetében, akkor elegendõ a központi költségvetésre nyomást gyakorolni, s akkor majd több pénzt kap az egészségügy. Kornai szerint tudomásul kell venni, hogy nem ez az egyedüli forrása az ágazatnak. S valamennyi forrás akkor nõ, ha a GDP, a termelés is gyarapodik. Minden összefügg mindennel, ezért ha a gyógyításban dolgozók több pénzt akarnak kikényszeríteni az államtól, akkor azt is tudniuk kell, hogy ezt a pénzt mástól fogják elvenni. Ezért az egészségügy fejlõdése alapvetõen attól függ, hogy képesek leszünk-e más forrásokat is bevonni? Szóba jöhetnek az önkormányzatok, amelyek névlegesen több egészségügyi intézmény tulajdonosai. Kornai professzor megállapította, meg kell nézni, hogy az önkormányzatok milyen szerepet vállalhatnak a finanszírozásban. Ehhez azonban több önálló bevételre van szükségük a helyhatóságoknak, amibõl tudnak fordítani az egészségügyi ellátásra is.
A végsõ forrás azonban tulajdonképpen a lakosság, itt is igaz a szólás, hogy végsõ soron mindent az emberek fizetnek meg. A kérdés csupán az, hogy a terhek hogyan oszlanak meg a társadalom egyes szegmensei között, s ez az igazi kérdés, nem pedig az, hogy miért az emberekkel fizettetik meg az egészségügyi reformokat – szögezte le a professzor. Komoly gondot jelent, hogy már most is nagy a járulékot nem fizetõk száma.

Meg kell találni azokat a megoldásokat, amelyek révén azok is hozzá tudnak járulni a költségekhez, akik bár tudnának fizetni, most mégsem teszik. Az is célravezetõ lenne, ha a munkaadók nem csak a kötelezõ járulékot fizetnék a dolgozók után, hanem azon felül is hozzájárulnának a gyógyítás költségeihez. Megoldás lehet az üzleti befektetõk bevonása is, ebben az esetben azonban azt is kalkulálni kell, hogy a biztosítók profitra törekednek. Ennek ellenére a professzor nem lát kockázatot az egészségügy biztosítás alapú átalakításában, amennyiben szigorú szakmai és pénzügyi felügyelet kíséri figyelemmel a munkát. Ugyanis magánpénzbõl már most is jelentõs összegek vándorolnak az egészségügybe, amit legalizálni kell elõbb-utóbb.

Kornai János professzor szerint a jelenlegi egészségügyi rendszer legnagyobb baja az, hogy senkinek nem érdeke csökkenteni a kiadásokat. A háromtagú, betegbõl, OEP-bõl és orvosból álló rendszerben két fél jó ellátást akar, a harmadik pedig fizet. Egy ilyen rendszerben nincs jó megoldás, csak félmegoldás – mondta a professzor.

H.A.