Ez az ország a te hazád – harsogott a januári estében a Deák téren felállított hangszórókból a Kormorán együttes dala. - 2003. január 1-jén találkoztunk itt elõször, emlékezve a költõ születésének 180. évfordulójára. – kezdte mondandóját a Nagykanizsai Polgári Egyesület elnöke, Kóré Péter. - Azóta is minden évben együtt vagyunk, bármilyen zord az idõjárás. Mert a kemény idõk sohasem olyan kitartóak, mint a kemény emberek. Mára, a kilencedik alkalomra a kanizsaiak már megszokták: ha Újév, akkor Petõfi. – Majd a tetszés tapsát kiváltva folytatta: - Akik egy évvel ezelõtt makacs reménnyel kívántak BUÉK-ot, elégedettek lehetnek: valóban a Bolsevikok Utolsó Éve Következett el. Ám nem dõlhetünk hátra! Hallgassunk a költõre: De béfejezve nincsen még a munka! – ajánlotta az ünneplõk figyelmébe Petõfi Sándor két költeményét.

Szokol László a Jött a halál, hogy elsöpörjön minket, Kustán Dániel pedig a Bizony mondom, hogy gyõz most a magyar kezdetût adta elõ. Ünnepi beszédében a Corvinus Egyetem fiatal tanársegédje, dr. Tóth Norbert rámutatott arra, hogy sajnálatos nemzeti hibáink közé tartozik az a hozzáállás, melyet a Pató Pál úr címû versbõl szállóigévé vált Ej, ráérünk arra még! mondat jellemez. És ez, valljuk be, még a 21. században is kísért. Hazánk mai állapotához igenis ez a késlekedõ magatartás vezetett, csak 2010-ben sikerült rajta úrrá lennünk. A költõ a szalmaláng-lelkesedést is ostorozta. A tudósítóba beléhasít Kossuth szava: „Ó, az a magyar szalmatûz! Be átkos szerepet játszott és játszik az a magyar nemzet történelmében! Vajon eléggé megbûnhõdte-e már ezért a múltat és a jövendõt?! Vajon lesz-e még ideje átvenni vérébe a nemzetek sorsát intézõ törvények azon intelmét, hogy a fellobbanó lelkesedés hatalmasan csillogó vonásokat véshet a történelem gránitlapjára, de maradandó sikerre csak az ernyedni nem tudó kitartás vezet?!” Hazánk uniós elnöksége elsõ napján különös súlya volt a kanizsai származású fiatal egyetemi oktató szavainak. Dobri Lajos hagyományõrzõ huszárjainak sorfala között elõször városunk polgármestere, Cseresnyés Péter országgyûlési képviselõ, majd az ünnep többi résztvevõje gyújtott gyertyát, mécsest a Petõfi szobor talapzatán. Mint ismeretes, azért láthatjuk az õ alakját a császári és királyi 48. gyalogezred elsõ világháborús hõsi emlékmûvén, mert ebben az ezredben szolgált a költõ zöldhajtókás, sárgapitykés közlegényként 1839 és 1841 között. - Az idei január 1-je másik jelentõsége, hogy mától egyszerûsített módon juthatnak magyar állampolgársághoz az elszakított nemzetrészek. Ahogy az új országgyûlés egyik elsõ törvénye hirdeti: a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság. – emlékeztetett az egyesület fiatal elnöke a Szózat és a Székely himnusz közös éneklése elõtt.
K.H.