Járási Ildikó iparmûvész és Kovács Lilian szobrász közös tárlata január 2-ig tekinthetõ meg a HSMK Õsze András galériájában. A kiállítást Balogh László, az OKISB elnöke ajánlotta a tárlatlátogatók figyelmébe. Közremûködött Baki Andrea és Tulman Géza. Köszöntõt mondott Marton István polgármester.

– Szép ajándékot kapott a megújult HSMK jóvoltából így adventben Kanizsa mûvészetkedvelõ közönsége Járási Ildikó iparmûvész és Kovács Lilián szobrász; anya és lánya közös kiállítása által – hangsúlyozta megnyitó szavaiban Balogh László. – Most döbbenek rá – folytatt –, hogy Ildikó „madonnás” képei szinte mindig ugyanarról is szólnak, hiszen általában nõalakot, királynõt, anyát, Madonnát ábrázolnak, s legtöbbször ott van anya és lánya. Tehát rácsodálkoztató Madonnái igazán jellemzõk rá. Járási Ildikónál mindig a nõalak van a középpontban, mely néha múzsa, néha angyal, néha madonna, s ezt egészíti ki a növényi, állati ornamentika mitológiásan. Mindezt olyan egyénien teszi, hogy aki egyszer látott már Járási-képet, az nem feledheti, az mindig megismeri – s ez az igazi mûvész ismérve. Járási Ildikó is bizonyítja, hogy a zománcmûvészet nem csak a múlt, nem csak korai nagy kultúrák technikája, hanem a kortárs és a jövõ mûvészet kiérlelt lehetõsége.

Az anya alkotói pályája nemrégiben vett új lendületet a madonnás tûzzománcképíró mûvészetében. 1975 óta foglalkozik tûzzománccal, mely számára õsi, maradandó mûvészet és szakmai mesterség. Környezete jól ismeri kiállításai, magán- és köztulajdonban lévõ munkái számossága révén. Kiemelkedõ jelentõséggel bírnak nagyméretû kanizsai köztéri alkotása. Ezért a helyi és megyei kitüntetései sem maradtak el. Pályáján nagyon fontosnak érzi azt a tizenegy évet, amikor rajztanárként tanított. Kerámia, rajz- és szövõszakköröket is vezetett. 1995 óta vezeti Kanizsán az Egry József Galériát.

S az Anya lánya: Kovács Lilián Ildikó szobrász aranymûvesnek tanult, jelenleg a Pécsi Tudományegyetem Mûvészeti Karának V. éves, végzõs szobrászmûvész hallgatója, de volt becsüs, újságíró, s most a kerámia szakot vette fel fakultatívan. Jelenleg kísérlet mindegyik munkája, de felsejlik bennük már a késõbbi érett és tartalmas alkotó. Errõl árulkodik a kiállításon látható õsleletszerû kerámiaszobor, mint egy bebalzsamozott ember, mely átsüt a mi korunkra. A tanulmányfejek, színtanulmányok, tanulmányrajzok és kerámiatanulmányok mind arról szólnak, hogy Lilián szárnyakat kapott örökül, s már az iskolában és magától is megtanult repülni. Azt vallja, az anyagok közül az agyaggal inkább beszélget, kompromisszumot köt a mûvész, semmint ráerõszakolja önmagát. Az agyag a legõsibb technika, a természetessége földízû, hiszen nem más, mint föld. De ott van benne a tûz is.

– Kovács Lilian már elindult a kiállító mûvészi pályán. Nemrég közös kiállításon vett részt az ausztriai Kapfenbergben egy Nemzetközi Kerámia Biennálén. S most itt van a szülõvárosában, s mi büszkék vagyunk rá, hogy van kanizsai szobrászhallgatónk, kibõl sejthetõen jó szobrászmûvész válhat és válik – mondta befejezésül Balogh László.

B.E.

További hírek:

KULTÚRA ROVAT >>>