A Kanizsai Vadmacskák SE legutóbbi NB I A-csoportos kosárlabda-mérkõzése bõségesen szolgált tanulságokkal. A Vasas-Csata elleni találkozójukat ugyan jól kezdték, végül azonban 50-60-ra kikaptak fõvárosi ellenlábasaiktól.

Már csupán azért sem kezdõdött rosszul az összecsapás, hiszen a mérkõzés elõtti napon megérkezett a papír arról, hogy a szerb tréner, Sztevan Csupics immár hivatalosan is, mint vezetõedzõ foglalhatott helyet a kispadon, s tolmácsolhatta meglátásait, kéréseit, játékszisztémáit kosarasai felé. Ezúttal a kanizsai együttesen a második és negyedik negyed fogott ki, elsõsorban azért, mert Varga Zsófiának és Ana Puricsnak nem voltak játékban megfelelõ csapattársai. Purics egyedül képtelen elviselni a kulcsjátékosi szerepkört, míg csupán Varga pontjaira hagyatkozni azért nem érdemes, mert mi van akkor - ahogy ez a Csata ellen is történt -, ha kipontozódik még a végjáték elõtt. Igaz, utóbbi játékos esetében ezúttal nem beszélhettünk kimondottan ponterõs játékról, de mint mostanában már lenni szokott, akarati tényezõben nála nem volt hiány. Persze, ettõl még védekeznie is ugyanolyan nagy szorgalommal kellene, amilyennel az ellenfél palánkjait igyekszik rohamozni. Ha kettejükhöz Fitos Marianna és mondjuk Horváth Bianka fel tudna zárkózni teljesítményben, máris elõrébb tarthatna a csapat összeszedettségben, Fekete Csilla bátorságához pedig néhány ponttal és pontos passzal kellene több - hogy visszanyerje önbizalmát. Ezzel ugyan még nincs kivédve a legalább két magas játékos hiánya és a kispad rövidsége, de állítólag az amerikai Rachell Robinsonnal már folytak az egyeztetések Kanizsára való visszatérése végett... Sokadszori újrakezdésnek talán ez is megteszi.

P.L.