Ön azt állítja, hogy Boldizsár Iván a végén jó oldalra állt! Én ezt az állítását cáfolom, mint hazafias érzelmû (nem soviniszta, nem fajgyûlölõ) magyar ember. Erkölcsi felfogásom szerint, aki a gyászos párizsi békeszerzõdés létrejöttéhez, ha nem is tevõlegesen „hozzájárult”, nemigen lehetett magyar hazafi! (Talán internacionalista?) Nem elhanyagolandó tény, az író jelentõs politikai, ideológiai „pálfordulása” sem! A délvidéki történéseket nagyjából ismertem és 1989 óta mindjobban kezdem megismerni. A „hideg napok” eseményeivel kapcsolatban elítélendõ a Horthy-rezsim délvidéki tevékenysége. Viszont a szerbek 1944 õszi politikai bosszúja a magyar közösség ellen, sajnos a népirtás kategóriáját kimerítette! (Negyvenezer, esetleg több ártatlan magyar áldozat?)

Sajnos ezen események a rendszerváltásig nem voltak publikusak, lassan-lassan kiderülnek a borzalmak. Ehhez a témához kapcsolódva ajánlom Papp Úr figyelmébe Délvidéki S. Atilla: Fejezetek a Rácjárások Történetébõl címû tanulmányát (2009 évi kiadás). Idézet a szerzõtõl: „Talán mindenkinek jobb lenne, ha nem olvasnának el egyetlen betût se belõle azok, akik egészen más könyvek és eszmék tanulmányozására szerzõdtek.”
Részemrõl befejezettnek tekintem a témával kapcsolatos írásokat!
Pais János