Tizennyolc éve, 1993 januárjában alakult újjá a nagykanizsai Jézus Szíve Plébánia Szent Imre kórusa, melynek több, mint 10 éve Martonné Németh Mária a vezetõje. A kórusért végzett munkájáért tavaly megkapta a Jézus Szíve díjat. Az elismerés az egész énekkarnak szólt. – tette hozzá azonnal.

Martonné Németh Mária Gyõrben született, általános és középiskolai tanulmányaival párhuzamosan elvégezte a Zenemûvészeti Szakiskola zongora tanszakát. Egy betegség miatt a zenei pályát elhagyva az ELTE matematika-fizika szakán szerzett diplomát. A Landler Jenõ, késõbbi nevén a Batthyány Lajos Gimnáziumban tanított egészen nyugdíjba vonulásáig. Tehetséggondozó matematika szakköröket vezetetett, munkáját Graphisoft és Pólya György-díjjal ismerték el. 1993-ban tért vissza a tanítás mellett a zenéhez, és tagja lett a Felsõvárosi Templom újjáalakuló énekkarának, majd orgonálni tanult, kántorképzõt végzett. A Batthyány Lajos Gimnázium fesztivál-díjas kórusának állandó kísérõje.

Egy éve jelent meg a Szent Imre Kórus elsõ önálló, Adoramus címû CD-je, két éve a saját orgonamuzsikát tartalmazó Golgotavirág címû CD-je, melyet férjének és családjának ajánlott, akik segítették ebben a késõi újjászületésben.
– Matematika tanárként mikor került a zene közelébe és a Szent Imre kórusba?
– Hosszú évekig zenei pályára készültem. Hetedik elemista koromban a gyõri konzervatórium zongora tanszakára jártam. Sok minden érdekelt, többek közt a matematika, de olyan eredményeket értem el a zene terén, és olyan biztatásokat kaptam, hogy zenei gimnáziumba jelentkeztem. Harmadik gimnazista koromban befejezetem a zenei konzervatórium ötödik évét, és akkor kaptam egy szívizomgyulladást reumás lázzal, ami miatt nem tudtam igazán gyakorolni a rákövetkezõ évben. Végül egyszerre adtam be a jelentkezési lapomat a Zeneakadémiára és az ELTE matematika-fizika szakára. Mivel nagyon gyenge állapotban voltam, megfutamodtam, és nem mentem el a zeneakadémiai felvételire. Felvettek az ELTE-re, és onnantól kezdve megpróbáltam elfelejteni a zenét, az aktív muzsikálást. Majdnem 30 évig nem is foglalkoztam zenével. Ennek ellenére soha nem voltam boldogtalan matematikatanár, nagyon szívesen tanítottam a tantárgyat és nagyon szerettem. Azt is mondhatom, hogy eredményes matematikatanár voltam, ami külsõ elismerésben is megnyilvánult. Közel húsz évig tanítottam fizikát is. Amikor ’93-ban megalakult a Szent Imre Kórus, félve jelentkeztem, hiszen sok évet zene nélkül töltöttem. Pár hónap múlva azt kértem, hogy szeretnék orgonálni tanulni, és attól kezdve minden szabad percemben orgonáltam. Az elsõ lépésekben az itteni kántorok segítettek, aztán eléggé magamra maradva folytattam a tanulást. 1993 áprilisában ültem le elõször az orgonához. Az embernek a keze sok mindent megõriz. A kórusmunkára gondolva, a hallása újra élesebbé válik. Én magam is sokszor csodálkozom, számomra is hihetetlen volt ez a váltás és a fordulat. Ha sok idõt megél az ember, idõnként megtapasztalja, hogy mindennek volt valami értelme, még a fájó dolgoknak is. Nekem a zene volt a nagy szívfájdalmam. Mindenkinek elmondtam, hogy nincs orgonista végzettségem, ettõl függetlenül egyre több koncertre hívtak meg orgonálni. A zenei hátteret, a szolfézs ismeretet pedig a konzervatórium megadta. Elvégeztem egy kántorképzõt, ahol karvezetést is tanultam. A kórust 1994-tõl 2000-ig Csizmadia Feri bácsi vezette, s miután családi okok miatt nem tudta tovább ellátni, rám maradt a kórusvezetés.
– Mit jelent ön számára a zene?
– Elég sokat kántorizálok az Alsótemplomban, s ha misén veszek részt, vagy a kórussal vagyok, ez nem szereplést jelent számomra, hanem egy érzést. Szeretném minél tökéletesebben tenni, hogy aki jelen van, lélekben felemelkedjen, megszabaduljon a gondjaitól, s elõsegítsük azt, hogy egy hallható élményben is része legyen. Azt szokták mondani, a zene az a terület, melynek a révén az ember egy kicsit betekinthet a mennyországba, a túlvilágba. Valami olyasmit tud felfogni, amit hétköznapi emberként nem. Ezt az érzést adja meg a zene. Az együttlét, az éneklés erõt ad akkor is, ha valakinek nehézségekkel kell megküzdenie. Sokszor felötlött bennem, hogy megfutamodtam a felvételi elõtt, pedig felkészültem rá, de a legvégén nem mertem elmenni, mert a betegségem miatt fizikailag nem bírtam. Ha nekem valaki egyszer azt mondta volna, hogy orgonálni fogok, vagy hangversenyen leülök egy hangszerhez, és önálló koncerteket adok, kinevettem volna. De visszajött a régi álom, és matematikatanárként is kiváló gyerekeket taníthattam. Összességében jól jártam…
Bakonyi Erzsébet