A Magyar Kultúra Napja alkalmából rendezett mûsor részeként nyílt kiállítás Brém Veronika képzõmûvész alkotásaiból a Kodály Zoltán Mûvelõdési Házban. A Természet csodái nevet viselõ tárlaton számos, különféle technikával készült festményt, rajzot tekinthetnek meg az érdeklõdõk.

A Muramenti Fúvósok kedvcsináló dallamait követõen Kámánné Szép Terézia intézményvezetõ köszöntötte Dénes Sándor alpolgármestert és a vendégeket, majd a festõmûvész munkásságát, alkotásainak jellegzetességeit ismerhették meg a jelen lévõk. A pécsi születésû Brém Veronika négyéves korában került Nagykanizsára, de egyszer még visszatért szülõvárosába, amikor is felvették az I. István Képzõ-és Iparmûvészeti Gimnáziumba. Ebben az intézményben számos, nagy nevû mûvész-tanár oktatta, például a Munkácsy-díjas Simon Béla, vagy a kanizsai Rétfalvi Sándor, akikre mind a mai napig nagy hálával gondol vissza. Kanizsára visszakerülve azonban nem volt lehetõsége mûvészként tevékenykedni, s komolyabban csak akkor tudott újra ecsetet fogni, amikor gyermekei felnõttek. Ekkor már semmi nem állt a kiállítások útjába, így rendszeresen szerepelt az Idõsek Hete Nagykanizsán rendezvényein, illetve bemutatkozott a Dr. Mezõ Ferenc Gimnáziumban is.

Ami mûvészetének jellegzetességeit illeti, elõszeretettel ábrázolja az õszi tájat, amelyre nem mint az elmúlás jelképére tekint, sokkal inkább egy színkavalkádban tobzódó, fényekben gazdag évszakra. Festményein találkozhatunk hólepte parasztházakkal és nyáriasabb témájú kikötõrészletekkel is, így kedvenc mûfaja egyértelmûen a tájkép. Fás parkokat ábrázoló festményein ügyesen vezeti a tekintetet a végtelenbe, pasztell-képein pedig szinte lebegteti a tájba ágyazott, finoman megformált épületelemeket. Az akrilon kívül olajfestéket is használ, bár nem impresszionisztikus, vastag festékrétegeket igénylõ módszerrel, sokkal inkább lágyan, épphogy érintve a vásznat. Csakhogy pont ennek a technikának köszönhetõen válik egymással egységessé minden egyes mû, akár pasztell, akár akril vagy olaj a látványt megjelenítõ eszköz. Portréi közül a csavargót ábrázoló szénrajzán kapja el leginkább a jellem legmarkánsabb tulajdonságait, akinek szájából épphogy kikandikál a cigarettacsikk, szemei összeszûkülnek, ujját magyarázón, de cseppet sem szigorúan emeli hallgatója-nézõje felé. Többnyire pasztellel megformált csendéletei halkszavúak, ugyanakkor nem mellõzik a tárgyak megformálásának, elrendezésének tökéletes rendjét, s így árulkodnak a mesterségbeli tudás minden apró részletérõl.
Vitári Viktória versmondó festészetrõl szóló verse tette teljessé a tárlatot, majd a Kodály Zoltán Énekkar meglepetés mûsorral örvendeztette meg a közönséget. A tárlatot egészen február harmadikáig tekinthetik meg a klasszikus festészetet kedvelõk.

Z.A.