Pásztorok hagyatéka elnevezéssel nyílt kiállítás a Thúry György Múzeum barokk folyosóján, amelynek másfél évszázadot felölelõ anyagát az intézmény néprajzi gyûjteményébõl válogatták össze a múzeum dolgozói.

Festett ládikák, míves kürtök és kulacsok – még ha csak ezek a gazdagon faragott tárgyak képeznék a pásztorok hagyatékát, az is sok mindent elárulna a parasztokétól eltérõ életformát folytató, nyájterelõ kézmûves mesterekrõl. A tárgyak gazdag faragásain hûen megörökítették a pásztorok és a betyárok sajátos életformájának minden apró részletét, így ezek segítségével nyerhetünk betekintést a jórészt magányos emberek életébe, mûvészetébe. Az is kiderül, hogy milyen volt az öltözetük, kinézetük, jellegzetes bajuszuk, kampós botjuk, ezen kívül megtudjuk, hogy igencsak szerették meghúzni a pálinkás butykost. A pásztorok élete nem volt könnyû, hiszen hosszú idõt kellett távol maradniuk a családjuktól és a falu közösségétõl, ugyanakkor szépérzékük cseppet sem satnyult el. Errõl árulkodik számos faragott liliom, rozmaring, gyöngyvirág, vagy a csõrében virágot tartó galamb és rigó. Fõleg a dunántúli pásztorbotokon fedezhetjük fel a tárgyon végigtekergõdzõ kígyót, szájában egy békával, amely azzal a néphiedelemmel függ össze, miszerint annak a pásztornak, aki a békát elveszi a kígyótól, hét fõbûne bocsáttatik meg. A pásztorok életformájával a betyárélet szorosan összefüggött, hiszen a pásztorokból lett a jó betyár. A betyár-lét megint csak egy jellegzetes életformát hozott magával, amelynek jeleneteit a borotvatartókon és tükrösökön láthatjuk viszont.

 A tárlatot a Magyar Kultúra Napja alkalmából szervezte az intézmény, így a megnyitót követõen még versolvasással, Németh Ferenc hegedûjátékával és népdalénekeivel is emlékeztek a jeles napra.

Z.A.