A magyar kamarai mozgalom több, mint 160 évre vezethetõ vissza. Az elsõ kamarai kezdeményezésre még ennél is korábban, 1811-ben Fiuméban került sor, míg a régi, történelmi Magyarország területén 1850-ben Sopronban, a hûség városában alakult meg az elsõ Magyar Kereskedelmi és Iparkamara – emlékezett a kezdetekre történelmi áttekintõjében Dr. Polay József elnök.

Nagykanizsát ebben a korban a kereskedelme határozta meg. Az itteni kereskedelmi forgalom az igazi nagy kereskedõvárosok – Pozsony, Kassa, Gyõr, Szeged, Nagyvárad – forgalmával vetekedett, és a Dunántúlon elsõ helyet vívott ki magának. Ez köszönhetõ volt szerencsés fekvésének, jelentõs vásárainak, hatalmas magtárainak és kereskedõi nagyszámú hajóinak, melyek rendületlenül szállították a tengereken a különbözõ terményeket. 

Mivel a városban a kereskedés vitte a prímet, melyet az 1860-as években elindult elsõ magyarországi vasútvonalak is erõsítettek, nálunk ezen cégek testületei alakultak meg legelõbb. 1851-ben alakult a Nagykanizsai Kereskedelmi Testület, mint a kereskedõk elsõ érdekvédelmi szervezete. A testület sikere és az ipar fellendülése, a vasút nyomán indult óriási fejlõdés – gépgyártás, dohányipar, sörgyár, kávégyár, papírgyár, faipari telep, konzervgyár –, lökést adott az ipari egyesület létrehozásának is, melynek neve elõször Ipartársulat lett, majd késõbb Nagykanizsai Iparos Testületre változott. A továbbra is felfelé ívelõ kereskedelem, és a vasúttal szárnyakat kapott ipar dinamikus fejlõdése az 1900-as évek elejére immáron ipari gócponttá is tette a várost. Megalakult a Gyáriparosok Szövetségének nagykanizsai fiókja, Nagykanizsára helyezték a Zala vármegyei iparfelügyelõséget, a megyei iparkamara elnöke nagykanizsai lett, és 1911 õszén Pongor Henriket a Transzdanubia Rt. vezérigazgatóját választották meg a soproni kamara elsõ levelezõ tagjává. Sopronnal már az elsõ pillanattól jó volt a kapcsolat, hiszen korábban a budapesti vasút mellett a Nagykanizsa – Sopron – Bécs vasútvonal lobbizásában is egymást támogatva értek el sikereket. Ennek szép példáját mutatta, hogy a soproni kamarai központ a három hónapos ipari szaktanfolyam székhelyéül Nagykanizsát választotta.
Az önálló ipart ûzõ ipartestületi tagok száma ezeregyszázkettõ volt, amit most is elfogadnánk, és például már az 1910-es évek elején éjfélig mûködött a városban telefonszolgálat az iparosok számára. De mielõtt a dicsõ múltba teljesen belefeledkeznék, ugorjunk egy nagyot. 2000-ben a törvény lehetõvé tette, hogy a megyei jogú városok önálló kamarát alakítsanak. Ezzel a törvény adta lehetõséggel élt Dunaújváros, Sopron és Nagykanizsa. A soron kívüli alakuló küldöttgyûlésre 2000. október 6-án, pont ebben a teremben került sor, és a negyvenöt küldöttbõl harmincnyolcan voltak jelen. Ha körülnézek a teremben nagyon sok olyan arcot látok, akik ott voltak a történelmi jelentõségû eseményen.
Az alakuló küldöttgyûlés egyhangúlag mondta ki a Nagykanizsai Kereskedelmi és Iparkamara megalakulását – folytatta Dr. Polay József. – A szavazás kihirdetése után a küldöttek felállva tapsolták meg az eseményt. Kipirult arcokat, tenni akaró és egy új felépítésén munkálkodni képes küldötteket lehetett látni a teremben. Ötleteket vetettek fel, mindenki segíteni akart, valósággal izzott a levegõ. Optimizmus uralta a légkört és egy új, nehéz, izgalmas idõszak vette kezdetét. Az elsõ elnökre, Kovács Antalra és az elsõ elnökségre óriási feladat hárult.
„Sokszor voltunk nehéz helyzetben, fõleg az elején nagyon komoly pénzügyi, eszközbeli és létszámproblémánk volt. A nehéz idõszakban többször megkérdeztük a mintegy százhúsz fõs tagságot és küldötteinket, egyesüljünk-e a megyei kamarával! A válasz mindig ugyanaz volt: nem, sõt másodszor már informálisan jelezték, ha az elnökség elveszíti hitét, önként mondjon le, hogy új, friss erõk álljanak a helyükre, akik továbbra is képesek biztosítani az önállóságot. Tagságunk azóta folyamatosan növekedett, sõt, tavaly több mint tíz százalékkal, melyben volt tömeges belépés is. Mára elmondható, kiegyensúlyozottan gazdálkodunk, és a városban komoly tekintélye van a kamarának. Ebben nagy szerepe van a 2008-ban megválasztott elnökség helyesen meghatározott négy éves stratégiai céljainak és azok folyamatos megvalósításának. Ezek között különösen pozitívan szólhatok az ügyfélkiszolgálás színvonalának javulásáról, a Széchenyi kártya sikerérõl, a tanuló szerzõdés számok növekedésérõl, valamint a tíz év alatt szerzett több mint kétszáz sikeres rendezvényrõl.”
Dr. Polay József külön kiemelte marketing tevékenységük minõségi, ugrásszerû növekedését, valamint a vállalkozók friss információkkal történõ eredményes és gyors ellátását. Jelentõs eredményt ért el a kamara az önkormányzattal való együttmûködésben, jelentõsen és többször csökkentek a belvárosi bérleti díjak, kedvezõen változtak az új munkahelyteremtéshez adandó önkormányzati támogatások. A helyi vállalkozások munkához jutását segíti a Nagykanizsa Minõsített Vállalkozója tanúsítvány létrehozása az önkormányzat és a kamara együttmûködésében. Az idei évtõl elõször adják át és ünneplik közösen az Év Vállalkozója címeket. A kamara három önkormányzati bizottságban – az oktatási, pénzügyi és városüzemeltetési területen képviselteti magát. 2010 õszétõl rendszeresek a polgármester és a kamara elnökének konzultációi, részt vesznek egymás fontosabb ülésein. Az idei év kiemelt feladata a helyi közbeszerzési szabályzat oly módon történõ átalakítása, hogy a helyi vállalkozások ne szoruljanak ki az indulás lehetõségébõl.
– Ha ez megvalósul, igazi áttörést érhetünk el. Vállalkozóink ma ezt az érdekképviseletet tartják a legfontosabbnak – jegyezte meg Dr. Polay József. – Úgy látom, új polgármesterünk támogatja ezeket a javaslatokat, számára is fontos, hogy a helyi vállalkozások sikeresek legyenek, és fontos partnernek tekinti a Nagykanizsai Kereskedelmi és Iparkamarát. A 2008-ban elkezdett, és azóta is sikeresnek bizonyult utat szeretnénk tovább járni. Ugyanolyan lelkesedéssel, mint a megalakulásakor, és olyan érett profizmussal, mint azt 2008 óta tesszük. Figyelünk az országos lépésekre, különösen szimpatikus Parragh úr érdekérvényesítõ stílusa, melynek helyi átültetése szerepel céljaink között. Együtt kívánunk dolgozni a társkamarákkal, részt kérünk az összvárosi feladatok megoldásában. Támogatjuk mind a város, mind a vállalkozók számára elõnyös együttmûködési formákat, de mindenekelõtt a nagykanizsai vállalkozók érdekeit kívánjuk markánsan megjeleníteni – összegezte a kamarai elnök.
B.E.