„Keresztyén hitünk és a világ” kapcsolata elemzésére kerül sor péntek esténként a Nagykanizsai Református Egyházközség gyülekezeti termében, az idei Kanizsai Esték rendezvénysorozat keretein belül. Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke nyitotta meg elõadásával a Kanizsai Estéket.

Elõadását három részre tagolta. Az elsõ részben a keresztyén hitrõl szólt, amelyet személyes hitvallásával szemléltette. Kifejtette, hogy Jézus Krisztusban Isten visszaadta nekünk az élet teljességét, eredeti teremtési szándékát állította helyre azáltal, hogy Jézusban megnyitotta az örök élet felé az utat. A Szentírás errõl szól: az Ószövetségben ígéretként, az Újszövetségben beteljesedésként. A keresztény hit attól csodálatos, hogy egyetemes, univerzális kultúrák, nemzetek feletti, minden embert egyformán érintõ; bár azt minden ember a maga kultúrájában, identitásában, a maga felekezeti keretein belül élheti meg. Majd a püspök a megváltás, a szabadítás szükségességérõl és egyetemes problémáktól való megszabadulásokról, a földi élet ajándékáról beszélt.

 Az elõadás második részében Steinbach József a keresztyén hit világban való megjelenésérõl, az evangélium elterjedésérõl szólt. Történeti áttekintése során kitért az elsõ gyülekezetek, eklézsiák létrejöttére, Konstantin császár keresztényüldözésére, a Római Birodalomban a kereszténység állami vallássá válására. Kifejtette, hogy európai viszonylatban a kereszténység ekkor lett egyenlõ a világgal. A világ volt az egyház. Az áttekintés lényeges állomásának tüntette fel a francia felvilágosodás korát, amikor a világ elkezdett kivonulni az egyházból, vagyis megindult az elvilágiasodás, ami sajnos napjainkban tetõzik. E témakörének súlyponti kérdéseként jelölte meg az elõadó az evangélium világba való kiáradását, a világ evangéliummal való áthatását, amely az egyház feladata, felelõsége.
A püspök úr végül az egyház missziói küldetésérõl beszélt. Egy világdiagnózis felállításával szemléltette, hogy a XXI. században milyen környezetben kell az evangéliumot hirdetni. A szekularizáció, urbanizáció, globalizáció, pragmatizmus, racionalizmus, liberalizmus folyamatos jelenléte mellett egy hatalmas értékválság jelei tapasztalhatók. Minden relatívvá vált. Nem tudunk a fix értékekhez, evidenciákhoz igazodni. Az egyház küldetése az volna, hogy ebben az értékválságban szenvedõ korban a világ elé tárja és élje az örökkévaló értékeket, amelyek a tízparancsolatban fogalmazódnak meg. Nem fogadhatjuk el, hogy ma nincsenek olyan örökkévaló evidens értékek, amelyek minden ember számára, minden társadalomban és kultúrában zsinórmértéket jelentenek. Ennek, valamint a folyamatos életmódváltásnak, és az urbanizációs robbanásnak következménye a posztmodern ember lelkülete. A ránk zúduló információk halmazából nem vagy nehezen tudunk szelektálni. A kommunikációs robbanásban hatalmas értékválság, értelemvesztettség van. Ennek leküzdése csak az evangélium élet közelivé tételével lehetséges, mert a ma embere nem errõl beszél. A kereszténység nyomorúsága az, hogy olyan kérdésekre ad választ, amit fel sem tesznek. Ezért vonul ki a világ az egyházból. Az élet kérdéseit figyelembe véve kellene az embereket az evangéliummal megszólítani, mert ezt várják az emberek, a fix kapaszkodókat keresik.
Mi hisszük, hogy életünk útján fix kapaszkodó pontunk Jézus Krisztus – jelentette ki elõadása zárszavaként Steinbach József püspök úr.
Cz.Cs.