Az én hobbim címû sorozat keretein belül mutatta be Farkas István jelentõs mennyiségû játékkártya-gyûjteményének egy részét a HSMK földszinti elõcsarnokában. Elsõként a Bolyai Iskola negyedikesei sereglettek a vitrinekhez , de február huszonötig bárki megcsodálhatja a változatos tematikájú kártyákat.

A homo ludens minden korban megtalálta a módját, hogy szórakozzon, játékos kedvét kielégítse. Ennek jegyében már 2004 óta lehetõség van a gyûjtõknek és a különleges hobbit mûvelõknek arra, hogy kiállítás keretében mutassák be tevékenységüket. Farkas István - a Magyar Éremgyûjtõk Egyesületének nagykanizsai titkára – több gyûjtési szenvedélynek is hódol, közöttük pedig fontos szerepet tölt be a játékkártya-gyûjtés.

– Az egész egy siófoki családi nyaraláskor kezdõdött, immár tizenhat éve. Ugyan ismerek jó néhány kártyajátékot, de én magam nem játszom, inkább mint mûalkotások érdekelnek a színes kártyalapok, hiszen sokféleségükkel, változatos figuralitásukkal már-már mûvészi értéket képviselnek. Összesen öt csoportja létezik a kártyáknak, így a magyar, francia, a tarokk, a vetõ és az úgynevezett ismeretterjesztõ kártya képvisel külön kategóriát. Utóbbin szerepelhetnek állatok, hangszerek, autómárkák, szóval elég színes a kínálat, emiatt is az egyik kedvenc kártyafajtám. – avatott be Farkas István a kártyagyûjtés titkaiba. Megtudtuk azt is, hogy lényeges különbség van a tarokk és a tarot kártya között, hiszen elõbbi egy játékfajta, utóbbi pedig a vetõ vagy sorskártyák egyike. A grafikusok és mûvészek majdhogynem versengenek a tarot-lapok festésének privilégiumáért, ami nem kis munka, hiszen hetvenkét mûalkotást kell létrehozniuk egy paklihoz. Többek között láthatunk fáraó-sort, ázsiai sorskártyát, reneszánsz sorozatot az ezernyolcszázas évekbõl, a francia kártyák között pedig egy sorozatot az iraki körözött bûnözõk arcképeivel ékítve, amelyet az amerikai katonáknak készítettek. Ennél már csak az a kör alakú magyar kártya érdekesebb, amelynek hátlapja egy jellegzetes hazai „gyógyital” reklámfelületéül szolgál.
Z.A.