Szászfalvi László államtitkár elõadásával folytatódott a Kanizsai Esték rendezvénysorozat. Az Orbán-kormány közigazgatási és igazságügyi minisztériumának államtitkára testhezálló témát fejtett ki a péntek esti rendezvényen Hella Ferenc református lelkipásztor, a sorozat házigazdájának kérésére. Az államtitkár az egyházügyi, nemzetiségi és civil kapcsolatok irányításáért, felügyeletéért felel, így kézenfekvõ volt, hogy megismerteti a hallgatósággal, mit tehet a kormány annak érdekében, hogy a kereszténység nagyobb hangsúlyt kapjon nemzetünk életében.

Van-e még reménysége a magyar népnek, nemzetnek a XXI. század elején? Reménykednünk-e, ha végiggondoljuk a XX. század minden borzalmát, szétesettségét, az elmúlt húsz év totojázását, az elmúlt nyolc év katasztrofális romlását?” tette fel kérdését a hallgatóság felé az elõadó, ezt követõen a Kárpát-medencében élõ magyarság reményvesztettségérõl, kiszolgáltatottságáról, majd ezen érzések legyõzésérõl — mint feladatról — beszélt. Rövid ismertetõt tartott arról, hogy milyen gazdasági és morális válságban lévõ országot hagyott maga után a nyolc évig regnáló kormány. Vázolta a kormány jelenlegi munkáját, törekvéseit, amelynek — reményei szerint — pozitív hatásait belátható idõn belül érezhetjük. Az elmúlt idõszak eredményes döntései közé sorolta többek között: a nemzeti összetartozásról, a kettõs állampolgárságról szóló törvényeket, az új adórendszert és a költségvetés elfogadását. Kiemelte az IMF-el való tárgyalás megszakításának, a bankadó, válságadó kivetésének fontosságát, amely intézkedések szerinte elindították a társadalmi igazságosság folyamatát.

Az államtitkár ezután a nemzeti együttmûködés rendszerén belül a magyar kormány egyházpolitikájáról, az állam és az egyház helyzetérõl, azok viszonyáról beszélt. Kifejtette, hogy a morális válság leküzdése érdekében egy új, minõségi, minõsített együttmûködés kialakítása lenne kívánatos. Le kell vetkõzni a XIX. századi liberalizmus dogmáit. Megváltozott a világ, az egyházakra stratégiai szövetségesként kell tekinteni. Az egyházpolitikai paradigmaváltás másik fókusza arra irányul, hogy a kormány nem csupán azért támogatja az egyházakat, mert közoktatási, egészségügyi, karitatív, szociális feladatokat látnak el, és ilyen intézményeket üzemeltetnek, hanem azért, mert léteznek. Létezésükkel közösséget építenek, tartanak fenn és erõsítenek. A hitéletteremtés, ápolás felbecsülhetetlen érték a nemzet életében, ezért a kormánynak megbecsüléssel kell az egyházak felé fordulnia, és támogatnia kell õket. Súlyponti kérdés az állammal szemben megrendült bizalom helyreállítása, a megfelelõ párbeszéd kialakítása. Hasonló jelentõségû a jogszabályok pénzügyi finanszírozás tekintetében való akadálymentesítése. Az egyházak tervezésében hosszú távú kiszámíthatóságot, stabilitást lenne kívánatos létrehozni.
Szászfalvi László az egyházak költségvetésének, támogatásának vonzatai témájában adott tájékoztatója közben hangsúlyozta, hogy a kormány a jövõben az egyházak támogatási körébõl kiszûri a destruktív bizniszegyházakat, és a szcientológiai egyházat akkor is, ha a vallásszabadságra hivatkozva hasonló támadás éri, miként a médiatörvény esetében.
Czene Csaba