Február 10-én a felsõtemplomban szentmise keretein belül emlékeztek meg az 1945. február 11-ei, a budai várból való kitörés napjáról a Nagykanizsaiak a Nemzetért Hagyományõrzõ Egyesület tagjai.

Másnap este a templom mögött a Doni hõsök emlékmûvénél gyertyagyújtással folytatódott a megemlékezés, tudtuk meg Ladányi Istvánnétól, az egyesület szóvivõjétõl. Az egyesület fennállása óta hagyományosan minden évben megemlékeznek – az óvatos becslések szerint is – minimálisan negyvenezer hõs várvédõ áldozatról, mondta Ladányiné, akiket a várat bekerítõ, vérgõzös szovjet horda mészárolt le. 

A rendszerváltás után húsz évvel már széles körben illik tudnunk, hogy az áldozatok között nagy számban voltak civilek, egyházi személyek: papok, szerzetesek, apácák is. „Nem értjük, mi ez a nagy hallgatás még mindig, bár örvendetes, hogy Budán, a II. kerület fideszes polgármestere tartott egy megemlékezést. A polgármesterhez hasonlóan Boros Péter, egykori miniszterelnök is fejet hajtott az áldozatok emléke elõtt” – tette hozzá a szóvivõ. Kifogásolta, hogy városunkban a mai napig sincs emlékmûve a második világháború áldozatainak. „A városi temetõben van ugyan egy holokauszt emlékmû, amely a fasizmus áldozatainak állít emléket, de ott mégsem emlékezhetünk egy másik világrontó eszme keresztény áldozataira.” Mint rögzítette, a kitörõk szellemiségét, hõsiességét tisztelnünk kell, mert azt vallották: „Inkább legyünk hõsök egy pillanatig, mint rabszolgák egy életen át!”
Cz.Cs.