A Kanizsai Esték rendezvénysorozat rendszeres elõadóját, Tõkéczki László egyetemi docenst hallhatták a református templom gyülekezeti termében mindazok, akik keresztény hitünk és a világ kapcsolatának összefüggéseire voltak kíváncsiak. 

Tõkéczki László bevezetõjében a szubjektív világ szellemi, lelki vonatkozásairól, azok tapasztalásairól beszélt érintõlegesen. Ezt követõen elemezte egy szakadék szélén tántorgó országban, jelen esetben a hazánkban eluralkodó negatív életérzéseket. Egyre több embert tesznek feleslegessé. Egyre több a munkanélküli - jelentette ki, majd hozzá tette: a feleslegessé vált ember szétzilálja az emberi kapcsolatokat. Aki több évig távol marad a munka világától, az elszokik az együttmûködéstõl, a kölcsönösségtõl, a kötelességektõl, az élet rendjétõl. Így megkérdõjelezhetõvé válik az emberi életének méltósága. 

Ekkor válik világossá a kereszténység feladata. Ugyanis a kereszténység a teremtés rendjének értelmében örökérvényû evidenciákat fogalmaz meg, és közösségeket teremt. Ezt követõen a közösségben élés jótékony hatásairól beszélt. Majd a krisztusi és a materiális szeretetet, boldogságot, azok lényegét hasonlította össze. Ezután visszatért az elõadássorozat kiindulópontjához, így a kereszténység és a világ kapcsolatát illetõen kifejtette: A legfontosabb megismernünk Istent és õ általa saját magunkat. A világhoz való viszonyunk nem attól függ, hogy mi van körülöttünk, hanem attól, hogy milyen minõségû személyiségek vagyunk, és hogyan tudunk a másokhoz való viszonyban megbecsülést adni.
Tõkéczki László elõadása következõ részében a multikulturális világ végérõl beszélt. Ebben a világban megfosztották az embereket saját azonosságuktól, természetes közösségeiktõl, lelki és szellemi otthonuktól. Majd az anyanyelvi kultúra szükségességét emelte ki. Egyben sajnálkozásának adott hangot amiatt, hogy hagyományos kultúránkban a mûvelõdés hordozói miként szórják szét történelmi, nemzeti kincseinket. Féltõ szavai után a nemzeti identitás fontosságáról beszélt.
Az elõadás a kölcsönös türelmesség taglalásával folytatódott. A docens szerint e tényezõ fogja megszabni az emberiség jövõjét. Késõbb a tõke és a munkaerõ egymásrautaltságáról, a munkaadói oldal toleranciájáról, illetve toleranciájának hiányáról mint veszélyhelyzetrõl beszélt. Az emberiségre - de szûkebb értelembe véve hazánkra is - leselkedõ további veszélyforrásként tüntette fel a termeléssel szembenálló pénzügyi spekulációt. E tárgykör taglalása közben szó esett az ország gazdasági és lakossági eladósodásának veszélyeirõl, a kilábalás lehetõségeinek kérdéseirõl, a falu, a mezõgazdaság újbóli helyzetbe hozásáról.
Tõkéczki László kitért a médiatörvény elleni támadásra, annak hátterére. Miért is féltik a bukott szociálliberális eszme képviselõi a legnézettebb közszolgálati és kereskedelmi televíziók feletti meghatározó befolyásukat, s kitért az említett médiumok lakosságra kifejtett tematizáló hatására mint tömeghipnózisra.
Végezetül az elõadó kihangsúlyozta, hogy a kereszténységre, annak tanaira, bölcsességére többek között azért is szükség van, mert a káros, elavult érdekeken nyugvó struktúrákat, tematikákat, manipulációkat cáfolni tudja. A kereszténység egyben a léten túl és az etikán kívül természetes módon kell, hogy kultúra, tudás legyen. A keresztény embernek okosabbnak kell lennie azoknál, akik folyamatosan egy imamalmot hajtanak, amin az áll, hogy a többi ember buta és közönyös - mondta végezetül az elõadó.
Czene Csaba