A közelmúltban került sor a december harmincegyedikével megszûnõ Nagykanizsai Határõr Igazgatóság utolsó állománygyûlésére, ugyanis a kanizsai határõrök az uniós tagságból, illetve a schengeni övezethez való csatlakozásból fakadó szervezet-átalakítás következtében a somogyi, illetve a zalai rendõr-fõkapitányság állományát erõsítik majd. Rendõrök lesznek – határõr szívvel.

Lukács Sándor, a Nagykanizsai Határõr Igazgatóság igazgatója beszédében kiemelte: a nagykanizsai határõrség ötvenöt évnyi szolgálat és a reá szabott történelmi küldetés teljesítése után betagozódik a Zala Megyei Rendõr-fõkapitányság állományába. Mint rámutatott, ez akár egyfajta újjászületésként is értelmezhetõ, hiszen a rendõrség berkeiben születik újjá a határõrség. Az elmúlt évek az integrációra és hazánk schengeni övezethez történõ csatlakozására való felkészülés jegyében teltek, feladataikat csökkenõ létszámmal ugyan, de a követelményeknek megfelelõen ellátták.

– A romló humán feltételek okozta nehézségeken sikerült felülkerekedni a megmaradó állomány tenni akarása, a szervezettel szembeni elkötelezettsége révén – mondta a jövõ nyáron nyugállományba vonuló határõr igazgató. – Mindezt egy bizonytalansággal teli közegben kellett megvalósítani, s az állomány a rengeteg kétség, s a kérdésekre általam egyre többször adott „nem tudom”-válasz ellenére minden szinten fegyelmezetten végezte a munkáját, amit az is bizonyít, hogy a jogsértések száma csökkent.

Lukács Sándor kijelentette, a köznyelv tévesen fogalmaz, amikor azt állítja, hogy a schengeni övezetbe tartozó országok között megszûnnek a határok. Ez ugyanis nem igaz, a határok természetesen a helyükön maradnak, viszont a határátkelõkön megszokott hagyományos ellenõrzések december huszonegyedikétõl a szlovén, az osztrák és a szlovák határszakaszon megszûnnek. Ellenben szaporodnak az úgynevezett mélységi ellenõrzések, ami azt jelenti, hogy a határõrök a jövõben az ország belsõ területein végeznek a korábbinál sokkal nagyobb számú ellenõrzést. Hozzátette, a schengeni csatlakozásra való felkészülés már évekkel korábban megkezdõdött az állomány felkészítésével, a szükséges technikai fejlesztések végrehajtásával.

Lukács Sándor elmondta azt is, a szlovéniai Dolga Vas határátkelõn közös, szlovén, magyar és osztrák rendészeti központot hoznak létre. A kanizsai határõrök kisebb hányada itt teljesít majd szolgálatot, nagyobb részük pedig a Zala Megyei és a Somogy Megyei Rendõr-fõkapitányság állományában dolgozik tovább.
 – Sikerült érvényesítenünk azt az alapelvet, miszerint valamenynyi munkatársnak beosztást ajánlunk – hangsúlyozta Lukács Sándor. – Összesen 756 fõvel beszélgettek el a bizottságok, s a tárgyalások eredményeként a Zala Megyei Rendõr-fõkapitányság állományába kerül 343 fõ, a Somogy megyeibe 324 fõ, a Központi Gazdasági Ellátó Igazgatóság állományába tizenkilenc fõ, a Nyugat-dunántúli Gazdasági Ellátó Igazgatósághoz huszonnyolcan kerülnek, s tizenkilencen döntöttek a nyugdíjazás mellett. Ugyanennyien távoznak felmentéssel és végkielégítéssel a határõrségtõl, a Prémium Évek Programban pedig négyen vesznek részt. Úgy vélem, hogy az állomány nagyobb hányadának megelégedésére szolgál új munkaköre. Ez azonban sok-sok egyeztetés és kompromisszum eredménye, melyben elévülhetetlen érdemei vannak a zalai és somogyi rendõri vezetõknek.

Ezt követõen Béndek József dandártábornok köszönt el az állománytól, aki hangsúlyozta, a határõrök mindig is büszkék voltak hivatásukra, szakmai öntudatuk és humánus gondolkodásuk minden bizonnyal értéket jelent a rendõrség számára is.
– Nagykanizsán nagyon felkészült állomány dolgozott, amely gyorsan tudott reagálni a változásokra – mondta. – Az elmúlt évek azonban nem voltak könnyûek az itt dolgozók számára, a létbizonytalanság rányomta bélyegét a határõrök hangulatára. A politika kétszer is nekifutott az igazgatóság felszámolásának, ami harmadikra sikerült, nem tudtuk tovább megvédeni a nagykanizsai igazgatóságot. Az elmúlt két év bizonytalanságban telt a kanizsai határõrök számára, ilyen körülmények közt bizony, igazán nehéz volt dolgozni. Mégis sikerült. Ez talán annak tudható be, hogy a határõrök mindig büszkék voltak a munkájukra, büszkék voltunk zöld vállapunkra, sapkánkra, határõr mivoltunkra, s amíg élünk, azok is maradunk. Határõrnek lenni életforma volt, egyfajta gondolkodásmódot, életstílust is jelentett. A határõrségre mindig lehetett számítani, ott voltunk a gátakon, a hóviharban, a horvát konfliktus idején is õriztük a határt, amikor kellett, vért adtunk. Ezek azok a cselekedetek, melyekkel kivívtuk a lakosság elismerését – mondta Béndek József.

S hogy hogyan tovább? Mint arra a félreállított, rendelkezési állományba helyezett dandártábornok rámutatott, a határõröknek még egy ideig tanulni kell a rendészeti tevékenységet. Nincs ez másként a rendõrök esetében sem, nekik a határrendészet elsajátítása ad évekre szóló házi feladatot.
– Több évnek kell eltelnie ahhoz, hogy egységes szervezetté váljunk – mondta Béndek József. – Nem könnyû ugyanis megélni, hogy határõrnek jöttünk és rendõrök leszünk. Tudom, mert ezt a szituációt én is így élem meg. Aki szívébõl volt határõr, az örökké az is marad. Azt kérem tõletek, hogy a határõrség értékeit vigyétek át a rendõrséghez is – zárta búcsúbeszédét a dandártábornok, aki az állománygyûlést követõen keserûen mondta: furcsa mód nehezen tudta kiharcolni azt is, hogy egyáltalán rendelkezési állományba kerülhessen, ugyanis a továbbiakban nem számoltak a munkájával. Mint mondta, most egy évig lesz ideje angol nyelvtudását tökéletesíteni, aztán majd meglátja, hogyan tovább.

Ezt követõen Dr. Kondákor Ferenc megyei fõügyész köszönte meg a közös munkát, s ugyancsak azt kérte a rendõrré avanzsáló határõröktõl, hogy értékeikkel erõsítsék a rendõri állományt, ami – mint fogalmazott – elnézve annak jelenlegi állapotát, rá is fér.
Dr. Dégi Endre, Somogy megyei rendõrfõkapitány arról számolt be, hogy már folyamatban van a körletek kialakítása, s kijelölték a vezetésre legalkalmasabb személyeket is. Hangsúlyozta, meggyõzõdése, hogy a határõrök munkája révén egész Somogy megye, de különösen a határ menti települések közbiztonsága javul.

Béndek József az állománygyûlést követõ sajtótájékoztatón elmondta, a jövõben elkezdõdik a megüresedõ határõr ingatlanok felmérése, s terv készül a hasznosításukra. Jelezte, ha egy városban rendõrkapitányság és határõr-laktanya is van, az ésszerûsítés jegyében elképzelhetõ, hogy a határõrségi ingatlanban helyezik el az immár egységes fegyveres testület tagjait. Ezt az is indokolja, hogy az esetek többségében a határõr laktanyák jobb állapotban vannak, mint a rendõrkapitányságok.

Horváth Attila