A kanizsaiakkal együtt emlékezett február 25-én egy amerikai katona-diplomata. A holland nagyszülõktõl származó Evan G. Roelofs ezredes, az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének légügyi attaséja Nagykanizsa Megyei Jogú Város Önkormányzata és a Nagykanizsai Polgári Egyesület (NPE) szervezésében a kommunizmus mintegy 100 millió áldozata elõtt hajtott fejet. Köztük ama 150 ezer amerikai katona elõtt, akik hatvan éve életüket vagy épségüket adták, hogy feltartóztassák Koreában a kommunista terjeszkedést.

Amerika farmon született nemzedékének fia, a kemény, ám mosolygós katona, boldogan szólt három felnõtt gyermekérõl - Ha látszólag önfeladással is jár a szülõknek, százszor többet kaptam vissza általuk. – A Városházára érkezõ ezredest Cseresnyés Péter polgármester fogadta, a Város Bora mellé A legyõzött gyõz, az elesett él címû ’56-os zalai fotókrónikát ajándékozta. – Aki nem élt ebben az embertelen rendszerben, el se tudja képzelni – az attasé nagyon is tisztában van vele, beszédében is visszatért rá. A Fõ utcán keresztül sétáltak át a koszorúzás helyszínére. Ahogy az országgyûlési képviselõ és a szembejövõk köszöntötték egymást, az ezredes érzékelte – meg is említette – nagyon jó méretû városban élünk. – Nálunk túl sokat tartózkodnak Washingtonban a Kongresszus tagjai, a választóik hiányolják is õket odahaza. – Nálunk meg azt teszik szóvá, ha nem látnak minket a tévében! – osztotta meg tapasztalatát a vendéggel a házigazda. 

Az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékmûvénél felharsantak az ezredesnek is oly ismerõs kürtjelek, a gyász és a kegyelet hangjai. Katonaság sajnos már nem állomásozik az egykor híres katonavárosban, fiatal emberek, lányok és fiúk helyezték el a vendég, a város és sorra a protokoll szerint a többi résztvevõ koszorúit. Ki-ki saját halottaira gondolt. Az attasé megismerkedett a helyszín szomorú indokoltságával: a saját népét lövetõ hatalom itt oltott ki három emberéletet. – Az a rendszer, mely ilyet tesz, nem maradhat fenn sokáig. – került szóba utóbb, a mai Líbiára és a 2006-os Magyarországra egyképpen utalva.
A megemlékezõk ezután a Halis István Városi Könyvtárba sétáltak. Roelofs ezredes is megtekintette az NPE középiskolás versenyének alapjául szolgáló Nem haltak hiába: Korea, 1950-53 címû kamara kiállítást. Mélyen egyetértett a tablók egyikén a Harry Trumantõl idézett megállapítással: a két 20. századi diktatúra erkölcsileg egyenértékû. - Egyik felmenõm megjárta Buchenwaldot, mindig felkavar, ha valaki kisebbíteni szándékozik a nácizmus bûneit. – mondta. A két szélsõség – mutatta is kezével a kört – találkozik, még ha látszólag ellentétesek is. Érdeklõdött a feladatlap iránt is – azóta e-mailben megkapta – és együttérzéssel szemlélte az észak-koreai fogságból kiszabadult amerikai katona meggyötört arcát az egykori sajtófotón. A két Korea határán fekvõ Panmindzson, a tûzszüneti szerzõdés helyszíne képét látva beszámolt tapasztalatáról. A határon nem farkasszemet néznek a dél- és észak-koreai katonák. A déliek északra néznek, támadástól tartanak, joggal. Az északiak is északra figyelnek: a menekülni szándékozókat akadályozzák meg tervükben. Egyetlen hatalmas koncentrációs tábor a kommunista Korea – szûrhettük le a következtetést. Rövid sajtónyilatkozatot adott, majd Kissinger könyvét – melynek idevágó fejezete segített a feladatlap megoldásában – méltatta: ha valaki meg akarja érteni a hidegháború korát, ezt kell elolvasnia.
A két nemzet himnuszával vette kezdetét a megemlékezés. A Star Spangled Bannert szólóban eléneklõ szép hangú lánynak az attasé meg is köszönte utóbb. Nemzeti imánkat pedig az egész terem megilletõdve énekelte. Kóré Péter, a társrendezõ NPE elnöke bevezetõjében egy korabeli tréfát elevenített föl: - A világ egyhatodán már megvalósult a szocializmus, de eljön még az idõ, amikor majd a világ egyhetedén, sõt egynyolcadán is megvalósul. – A háttér, egy teljesen vörösbe borított Földet ábrázoló ûrfelvétel a kommunisták vágyálmát, a többiek rémálmát juttatta eszünkbe a szocializmus világméretû gyõzelmérõl. Zokog ez a Föld – szól a dal a minden nemzetet meggyötrõ ordas eszmérõl. Megemlékezéseinken – vélte az elnök –, melyeken az általánosságok helyett konkrétumokat jelenítünk meg, sajnos több száz évre adódik téma.

Olvasta-e J.F.Kennedy Márait?

- Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens egy része, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól. – idézte köszöntõje elején Cseresnyés Péter a négyszáz évvel ezelõtti angolt, John Donne-t. E sorok teszik érthetõvé a mi odafordulásunkat a 60 éve Koreában a mi szabadságunkért is megvívott küzdelemhez, és a polgármester szerint hozzásegít ahhoz is, hogy a korabeli amerikai társadalom felelõsségvállalását, áldozatkészségét megértsük. Ám itt Roelofs ezredeshez fordult, kérte, beszédében majd térjen ki erre. A szabadságot nem adják ingyen. – magyarította a koreai háború központi emlékmûvén – és majd a középiskolások oklevelén is - szereplõ frappáns angol mondatot: Freedom is not free. Majd példákat idézett a magyar történelembõl azokra, akik ellenálltak. Köztük a kommunizmus egyik legelsõ hazai áldozatait: a Kun Béla Tanácsköztársaságával bátran szembeszálló ludovikásokat.
Ennek a két szabadságszeretõ nemzetnek a kapcsolatára számtalan példát találunk. – folytatta a polgármester - Alexis de Tocqueville könyve az amerikai demokráciáról már 1843-ban megjelent magyarul. Megyénk szülöttje, Asbóth Sándor a magyar szabadságharc után az amerikai szabadságért is harcolt az északi hadseregben, s ma az arlingtoni temetõben
nyugszik. És amikor itt, a kiállításon arról olvasunk: az amerikaiak lélektani ereje hogyan ellensúlyozta az ellenség fizikai túlerejét, kinek ne jutna eszébe az elõbb hallott Berzsenyi vers? Nem sokaság, hanem Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat. - Ne azt kérdezd, hogy mit tett érted a hazád, hanem azt, hogy te mit tehetsz a hazádért - Kennedy elnök szavai után pedig Márai Sándor Füveskönyvét idézte: - Te hallgass hazádra. Mindig, mindent adjál oda hazádnak. A világnak nincsen semmiféle értelme számodra hazád nélkül. Ne várj jót a hazától, s ne sopánkodj, ha megbántanak a haza nevében. Mindez érdektelen. Egyáltalán, semmit ne várj hazádról. Csak adjál azt, ami legjobb életedben. Ez a legfelsõbb parancs. Bitang, aki ezt a parancsot nem ismeri. - Mindketten ugyanabból a forrásból, a szabadság tiszta forrásából merítettek, állapította meg.
A nemzeti szocialista és a kommunista rémtettek egyformán elítélendõek, nem alkalmazható kettõs mérce. – szögezte le Cseresnyés Péter, majd a mindkét diktatúra börtönét megjárt Mindszenty bíboros idevágó ízes szólására emlékeztetett: Eben gubát nem cserélünk. - Harry Truman józansága azért ébreszt bennünk különös tiszteletet, mert személyes, húsbavágó tapasztalatok nélkül, sokezer mérföld távolságból is tisztábban látott, mint sok európai. – állapította meg. A félelem, az elhallgatás évtizedei után különös jelentõsége van, hogy a fiatalokat megszólító NPE a családokon belüli beszélgetés megindulásához is hozzájárul.
- Ezen a mai emléknapon azonban nem csak az áldozatokra, nem csak a hõsökre emlékezünk. Ünnepeljük a Rendíthetetlen Reményt is. Évtizedeken keresztül az a remény éltetett milliókat: ha õk nem is, de unokáik meg fogják érni, hogy - Wass Albert szavával szólva - elvásik a veres csillag. Egy ismerõsöm mesélte édesapjáról: minden reggel azzal a várakozással kapcsolta be a rádiót, hogy bemondják, megbukott a rendszer. És ebben a reményben, ebben a várakozásban, emlékezzünk, különös jelentõsége volt a szabad világ szolidaritásának. – fogalmazott Cseresnyés Péter. - A kommunizmus a fejekben tette a legnagyobb kárt. Vannak olyanok, akik arra az idõszakra még most is nosztalgiával gondolnak, akik napi aktuálpolitikai céljaik miatt elhallgatják a kommunisták, egyben annak a korszaknak a bûneit. – folytatta. - Ötszáz éve vártunk arra, hogy „kompország” egyszer és mindenkorra el nem szakítható módon lehorgonyozzon a biztonságos nyugati parton. Ez most megtörtént! – jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök hazánk NATO csatlakozásakor. 1956 hõsei és áldozatai a saját vérükkel fizették meg a NATO-belépõt. Elégtétel, hogy õ lehetett ott, így azok, akiknek a kezéhez ’56-osok vére tapad, ennél a történelmi eseménynél távol maradni kényszerültek.
Ahogyan elnyomatásunk idején mi is részesültünk a szabad világ szolidaritásában, úgy ma – ez erkölcsi kötelességünk – nekünk kell meghallanunk azoknak az országoknak a segélykiáltását, amelyeket – meglehet - nem ismerünk, de ránk gondolnak a szabadság utáni Rendíthetetlen Reménnyel. Erre kötelez minket a kommunizmus áldozatainak – köztük a koreai háború hõseinek – ragyogó példája. – fejezte be beszédét Nagykanizsa polgármestere.

Pontosan értem Mindszenty mondását

Megtiszteltetés számomra, hogy képviselhetem ezen a versenyen az Egyesült Államok nagykövetét, Eleni Kounalakis asszonyt. – kezdte beszédét az attasé, majd elõre megírt beszédétõl többször eltérve Cseresnyés Péter kérdésére válaszolt: - Hogyan és miért ajánlja fel egy ember a saját életét egy másik ország védelmében? Ha belegondolunk, az a szabadság, amit ma élvezhetünk, annak az eredménye, hogy õseink is odaadták az életüket érte. Akkor hát áldozhatunk-e mi ennél kevesebbet embertársainkért? Azt hiszem, egyetértünk, hogy nem. Emellett a szabadságunkra nincsen garancia, és azt nem csak a határainkon belülrõl éri fenyegetés. Lehet azon vitatkozni, hogy mely konfliktus jelenthet fenyegetést szabadságunkra, de minden konfliktus fenyegetés valakinek a szabadságára. Már ez önmagában elég indok, hogy harcoljunk. Nem mindig bombákkal és lövedékkel, olykor tollal és a diplomácia eszközeivel, de vagy így, vagy úgy, mind harcolunk a szabadságért, ami annyira drága nekünk.
Roelofs ezredes megköszönte az NPE-nek, hogy megszervezte ezt az eseményt, hiszen – idézte a spanyol-amerikai filozófus, George Santayana gondolatát - Akik nem emlékeznek a múltjukra, arra ítéltetnek, hogy megismételjék azt. A mai verseny a Koreai Háborúra koncentrált és a kommunizmusra, mint általános témára. Ne feledjük, hogy a Koreai Háborúnak még nincs vége. A felek nem kötöttek békét, csak tûzszünet van érvényben. Néhány hónapja egy dél-koreai hajót elsüllyesztett egy feltehetõen észak-koreai torpedó, és dél-koreai állampolgárok haltak meg egy észak-koreai tüzérségi támadásban. Észak-Korea a mai napig a legjobb élõ példa a kommunista ideológia sikertelenségére. Egy olyan ideológiáról van szó, amely társadalmi, ökonómiai szétzilálódásához vezet, és az egyéni kezdeményezõkészség és a szabadság végét jelenti.
Szólt arról, hogy hazánkban is az idõ múlásával a kor szörnyûségei természetszerûleg elhalványodnak, és egyfajta hamis romantikát lehet tapasztalni a felszínen ezzel kapcsolatban. Ezért is fontos az aktív emlékezés. A politikai paletta mindkét végén található szélsõségeket el kell kerülnünk – hangsúlyozta, majd visszautalva a Cseresnyés Péter által idézett Mindszenty bíborosra, kijelentette: A mondás a kutyáról és gubáról pedig számomra is világos. (A teremben a tetszés moraja.)
Fölkapták fejüket a fiatalok, amikor egyenesen hozzájuk fordult: - Ti, diákokként vajon hogyan készíthetitek fel magatokat a mai világra, és lehetõség szerint hogyan kerülhetitek el, hogy hasonló atrocitások megtörténjenek a jövõben? A legjobb tanács, amit adhatok, a következõ: Készítsétek el a házi feladatot. Ezt úgy értem, hogy végezzétek el a saját kutatásaitokat, használjátok a saját gondolataitokat! Ne fogadjátok el csak úgy, amit az állam, vagy a média mond nektek! Tegyétek meg, ami tõletek telik, nap mint nap, minden dologban, és azon igyekezzetek, hogy legközelebb egy kicsit jobban sikerüljön.
Összefoglalva, a tanácsom ez: Adjátok a legjobbat magatokból, legyetek õszinték magatokkal szemben, informálódjatok a világban, legyenek saját gondolataitok, tiszteljétek a többi embert azok véleményével együtt. Álljatok készen a vitára, de ne néha az sem baj, ha változik a véleményetek. Nem az határozza meg, hogy mennyit értek, hogy hány vitában kerekedtek felül, hanem az, hogy mennyire vagytok egy ügy elkötelezettjei. Tegyétek oda valóban magatokat! - Azt illeti az érdem, aki valóban ott van a küzdõtéren. Kinek arcát por, izzadság és vér csúfítja. Aki bátran küzd, aki hibát vét, de újra és újra nekilendül, mivel erõfeszítés és tévedés nincs meg egymás nélkül. Aki feláll, és jótettre törekszik. Aki ismeri az áradó lelkesedést, a nagyszerû odaadást. Aki mindenét feláldozza egy méltó ügyért; aki, ha minden jól megy, láthatja tettei diadalát, és végsõ esetben, ha célba sosem ér, legalább úgy vall kudarcot, hogy minden erejével küzdött. - fejezte be beszédét az Egyesült Államok légügyi attaséja, hazája egykori elnökének, Theodore Rooseveltnek szavait idézve.

A gyõztesek jutalma

A középiskolás verseny eredményhirdetésével zárult a megemlékezés, amikoris Evan G. Roelofs ezredes és Cseresnyés Péter országgyûlési képviselõ polgármester adta át a jutalmakat a negyedik helyezett thúrys csapatnak (Aczél Éva, Szabó Nikolett, Kálovics Tibor), a harmadik helyezett mezõsöknek (Büki Noémi, Bódis Barbara, Bogdán Lívia, Györkös Kitti, Pozdorecz Bettina), a második helyezett piaristáknak (Somogyi Zsófia, Gácsi Dávid, Kohlheb Viktória, Tóth Gábor, Horváth Mónika). A gyõztes cserhátis fiúk (Végvári Ferenc, Mészáros Attila, Görcsi Szilárd, Ozvald Zoltán, Gerencsér Péter) jutalma a könyvutalvány mellé egy férfias kézszorítás volt, az ezredes markában az attaséi iroda érmével.
K.H.

(További képek a galériában)