A Kanizsai Esték rendezvénysorozat keretein belül az idén 5. alkalommal keresték keresztény hitünk és a világ kölcsönhatásait, összefüggéseit. Péteken a református egyház gyülekezeti termében dr. Huszár Pál a Dunántúli Református Egyházkerület fõgondnoka, a Magyar Református Egyház Zsinatának világi elnöke a világban zajló folyamatok figyelembevétele mellett vizsgálta a kereszténység helyzetét, feladatait.

Az elõadó Jézus Krisztus missziós parancsán és ígéretén keresztül közelítette meg elõadása központi témáját. „Tegyetek tanítványokká minden népeket”, így szól a missziós parancs. Az ígéret pedig: „Én veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig”. Úgy tûnik - szögezte le az elõadó - „a missziós parancs és az ígéret Európa szerte süket fülekre talál. Ennek következménye, hogy kontinensünkön egyre több keresztény templom kulturális intézményként mûködik.” Az elõadó kijelentését összefüggésbe hozta az európai lakosság templomba járásának arányával. A százalékos összehasonlítás kapcsán kiderült, hogy az un. „jóléti társadalmakban” alacsonyabb a templomba járók aránya. Dr. Huszár Pál az európai kereszténység kritikájaként rótta fel, hogy napjainkban Ázsiából jönnek Európába misszionáriusok. Európát a kereszténység tette naggyá, ennek ellenére mégsem vállaljuk fel keresztény gyökereinket. „A kereszténység meglenne Európa nélkül, de Európa a kereszténység nélkül nem létezne.” Európára és a kereszténységre a legnagyobb veszélyt az önmegvalósítást sulykoló liberalizmus önteltsége jelenti.)

 Az elõadás a vallásszabadság kérdésének, a globalizáció társadalmi veszélyességének elemzésével, a multinacionális cégek, bankok meghatározó szerepének vizsgálatával folytatódott. Az elemzés során fény derült a fogyasztói társadalom kiszolgáltatott helyzetére, amelyet a teljes alárendeltség jellemez. „Ebben a világban csak addig érték az ember, amíg termel, vagy fogyaszt. Ha még nem termel, vagy már nem fogyaszt, netán nem termel, és alig fogyaszt, minden következmény nélkül kiiktatható. A legnagyobb veszély - abortusz képében - a magzati életre leselkedik, hiszen nem fogyasztanak és nem is termelnek. A pénz kizárólagos hatalma manapság mindent maga alá gyûr.”
A felvázolt apokaliptikus képbe szervesen illeszkedik – sokak számára egyetlen információszerzési és szórakozási lehetõség - a kereskedelmi televíziók szerepe. Az általuk sugárzott show-mûsorokban többnyire mûveletlen, jobb esetben félig mûvelt „celebeket” állítanak a fogyasztói társadalom elé példaképül.
A globalizálódó világ tart a szellemi, lelki kapaszkodóval, nemzettudattal bíró emberektõl, mert értékrendjük van. Azt szeretnék, ha a keresztény egyházak a templom falain belül maradnának. Viszolyognak az egyházi kórházak, iskolák gondolatától is.
Az elõadás hátralévõ részében szó esett az identitástudatunk, nemzeti kultúránk, nyelvünk megõrzésérõl, a cselekvõ kereszténység személyes példamutatásának szükségességérõl.
Huszár Pál elõadása zárógondolataiban kihangsúlyozta az ökumené szerepét, mely szerint egymást szövetségesnek kell tekintenünk. Továbbá a túlélés érdekében mindenki Istentõl kapott talentumai arányában tegye magát hasznossá.

(Hívj segítségül engem a nyomorúság idején és én megsegítelek” 50.15 zsolt.

Czene Csaba