A germán mitológia Fafnir nevû sárkánya éjjel-nappal õrizte termetes kincshalmát - melynek egyes darabjai szinte már belenõttek fertelmes gyík-szügyébe - amíg meg nem szabadította õt függõségétõl a hõs Siegfried. Mi emberek azért talán nem ragaszkodunk ennyire ékszereinkhez, mindenesetre szinte mindenkit magával ragadnak a szépen megmunkált, csillogó ékszerek. A drága smaragdokkal vagy rubinokkal ékesített, brillkövekkel kirakott gyûrûk, vagy a féldrágaköves, tekintélyt parancsoló medálok, de akár egy visszafogottabb arany-vagy ezüstékszer is öltöztetheti az embert, vagy épp kiemelheti karakterét, személyiségét. Hajmási Edit különleges szakmát választott magának: az ötvösmesterséget. A vele folytatott beszélgetésünkbõl kiderül, mi ennek a mesébe illõ – ám csöppet sem könnyû – foglalkozásnak a valódi szépsége, igazi értéke.

 - Az ötvösmesterség manapság mennyire népszerû, elterjedt? Hogyan indultál el ezen az úton?
- Mint minden szakmához, az ötvösséghez is elhivatottság kell. A tanuló csak következetes és kitartó gyakorlással válhat olyan ötvössé, akinek munkáját szeretik és megbecsülik az emberek. Ugyanakkor nem csak a felsõoktatás egyes ágainál, hanem az ötvösségnél is túlképzés tapasztalható. Az államin kívül számos alapítványi iskola létezik, nekik pedig az az érdekük, hogy minél több tanulójuk legyen. Emiatt eléggé felhígult a szakma, akinek megvan a képesítése, sajnos nem jelenti azt, hogy a megfelelõ tudással rendelkezik. Hogy számszerûsítsem ezt a fajta túlképzést, míg hazánban évente százötven ötvöst képeznek, addig Ausztriában nyolcat. Elsõsorban tehát gyakorlat kell az ötvösséghez, ennek megszerzése pedig hosszú éveket igényel. Úgy gondolom, hogy a nemesfémnek mindig lesz egyfajta misztikuma, ezért kereslet is lesz rá.
Nálam a munka, a szakma szeretete az, ami magával ragadott.1996 óta vagyok ezen a pályán, de még mindig nem untam bele. Folyamatosan vannak új terveim, de mivel elsõsorban a megélhetésre kell koncentrálni, ezért az elképzeléseket csak nehezen tudom megvalósítani. Az érettségit követõen egy volt osztálytársam édesanyja - ismerve a képességeimet - javasolta az optikus vagy ötvös szakmát. Ahogy az utóbbit kimondta, egybõl felidézõdött bennem egy emlék, amikor általános iskolásként egy ötvösökrõl szóló dokumentumfilmet néztem, és már akkor felkeltette az érdeklõdésemet. Érettségi után aztán elkezdtem kitanulni a mesterséget, öt év gyakorlat után pedig letettem a mestervizsgát. Tudomásom szerint egyedüli mesterként dolgozom a városban, gyakran Zalaegerszegre vagy Budapestre viszik az ékszereket a kanizsai üzletek.
- Milyen ékszereket készítesz?
- Az ötvösség szerteágazó szakma, hiszen ezen belül van arany-és külön ezüstmûves, vésnök, kõfoglaló és lánckészítõ. Én aranymûves vagyok, így fõleg gyûrût, medált, kitûzõt, fülbevalót készítek, illetve a láncok között is vannak olyanok, amelyeket a mi mûhelyünkben is meg lehet csinálni. Az arany egyik különlegessége, hogy egy grammal akár egy lovasszobrot is be lehetne aranyozni, ezt egyébként aranyfüstnek nevezzük.
- Milyen elõállítási módszerek léteznek az ékszerkészítésen belül?
- Alapvetõen a félkész terméket- rudacsot, huzalt és lemezt, ami a késõbbi alkotás alapjául szolgál - tovább hengereljük, fûrészeljük, forrasztjuk. Ez az, ami igazán különlegesség teszi a szakmát, hogy egy fémdarabból tetszetõs ékszert varázsolunk. Érdekes, hogy egy alapötletet hogyan tudunk kibontani, életre hívni. Ha egy vevõ elképzelését valósítjuk meg egy hozott kép vagy rajz alapján, sokszor leöntetjük a jól sikerült mesterdarabot, legyen az gyûrû, medál, vagy egy különleges láncszem. Gyakran készítünk névfeliratokat, minden egyes betût elõrajzolunk és külön kifûrészelünk
- Követed az épp aktuális divatot, trendeket, vagy vannak hagyományos, örök darabok az ékszerek között?
- Mindenképp a piac határozza meg az igényeket, hiszen az új trendeknek magasabb árkategóriája is van. Az igazán különleges ékszerekre kevésbé van kereslet, mint az épp divatos, sorozatgyártásban elõállított darabokra. Alapvetõen mindenkinek az egyéni stílusához, személyiségéhez kell alakítani az ékszert, hiszen hiába tetszik például egy extravagáns, feltûnõ nyakék, ha nem passzol a habitusomhoz.
- Gyakori, hogy olyan ékszert szeretne a vevõ, ami nem áll jól neki? Ebben az esetben meg lehet mondani, hogy nem illik hozzá a megálmodott darab?
- Az üzletnek nyilván jobb lenne, ha rábeszélném egy bizonyos ékszerre a vevõt, de az õszinteségem mindig gyõz, mert nem bírom megállni, hogy ne mondjam el, ha nem áll jól neki az adott ékszer. Ilyenkor nem a mindenáron való profitszerzés az elsõdleges szempont, hanem hogy a vevõ elégedetten távozzon és legközelebb is visszajöjjön hozzánk.
- Milyen kívánságaik vannak a vevõknek?
- Ez nagyon változó. Ajándékozáskor, születés-és névnapkor vásárolnak ékszert elsõsorban, de van úgy, hogy a saját, elhasználódott kincseiket szeretnék becserélni egy újra. Tervezünk egy saját prospektust, amelyben az általunk készített ékszerek szerepelnének. Én nagyon szeretem az egyedi munkákat, jelenleg is dolgozunk egy különleges fazonú, fehérarany gyûrûn, amit Tahiti gyönggyel és brillkövekkel kell díszítenünk, ez például szakmailag nagy kihívást jelent.
- Szerinted mennyire öltöztet egy ékszer?
- Természetesen meghatározó, hiszen kifejezi az ember ízlését, személyiségét. Egy jól megválasztott ékszer olyan, mint egy csinos ruhadarab, és ha a kettõ összhangban van egymással, akkor stílust ad az embernek. Én is állandóan válogatom magamon a fülbevalókat, nyakékeket, ezért nem is unom meg õket, és a hangulatom is más lesz egy-egy darabtól.
Nem engedjük el úgy a vevõket, hogy ne adnánk „használati utasítást” a megvásárolt termékekhez. Mindig tájékoztatjuk õket, hogy melyik ékszer kényesebb és melyik strapabíróbb, mert például a Swarovski kristállyal készült gyûrûben nem tanácsos kezet mosni vagy aludni. Az ékszert is kímélni kell, mint ahogy a ruháinkat, én azt szoktam mondani, hogy nem hordani, hanem viselni kell õket.
- A régebbi korok ékszerei szolgálhatnak mintául?
- Sok olyan motívum van, amit fel lehet használni, ezeket javasolni is szoktuk. Van néhány század eleji ékszerem, például egy ezüst kitûzõ, amelyben gyémántok vannak és azsúrozott díszítéssel készítették. A mestermunkám egy szecessziós stílusban készült, azsúrozott, vörösaranyból és ezüstbõl készült medál, a régi stílusokat ötvözi modern változatban. Ezt az ékszert kövek nélkül kellett leadnom, mert kõfoglalással egy-két apró hibát el lehet tüntetni, amelyek csak kövek nélkül látszódnak. A medál elkészítése nagyon sok idõt vett igénybe, már csak ezért is kedves számomra ez az ékszer. Sokan kérdezték már, hogy mennyiért adnám el, de annyi munkám van benne, hogy nem szívesen adnám oda senkinek.
- Milyen díszei lehetnek a gyûrûnek, medálnak?
- A brillkõ a legidõtállóbb, mivel meglehetõsen kemény. A cirkónia olcsóbb, de a karikagyûrûbe inkább brillkövet ajánlunk, mert nem kopik, sokáig csillogó marad a fénye, és így állandóan viselhetjük. A smaragdnak, rubinnak, zafírnak is nagy a kopásállósága, de a kõ tisztaságától függ az ár. Az átlátszó és az átlátszatlan drágakövek között is van különbség. A másodlagos drágakövek árban elérhetõbbek, mégis széppé, színesebbé teszi az ékszert. Mostanában ezek mégsem annyira népszerûek, inkább a csillogó, sokköves ékszerek, amelyek tényleg mutatósak, de kényesebbek is. Úgy gondolom, nem feltétlenül megy ki a divatból egy-egy ékszer, vannak örök darabok. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy sok esetben az egyszerûbb szebb.
Z.A.