Zalakaros – Zalaújlak – Gesztenyeház – Nagybakónak – Eszperantó-források – TV torony – Újudvar. Végre itt a tavasz! Szeles, de szikrázó napsütésben gyülekeztek a résztvevõk Nagykanizsán, az autóbusz állomáson. Az egyre duzzadó csoport láttán a Zala Volán Zrt. mentesítõ járatot indított számunkra, amit ezúton köszönünk meg. A kényelmes külön busszal már jóval kilenc óra elõtt Zalakaroson voltunk. Itt még három túratársunk csatlakozott a csoporthoz, így 43-an indultunk neki a verõfényes, de kihalt zalakarosi utcáknak.

Az autóbusz állomásról észak felé indultunk el a Termál úton. Rövid séta után értük el a 2010-ben állított szépen faragott székely kaput, mely egyben a bokor sor mögött megbújó arborétumnak is a bejárata. Az arborétum 2006-ban került kialakításra, szép sétautakkal és pihenõpadokkal. A parkban található növények elõtt ismertetõ tábla szolgálja az érdeklõdõk még jobb tájékoztatását. A parkból egy faragott fahídon keresztül értünk ki a Park utcába. A szépen felújított, sok kanyarral tarkított utcán végighaladva értünk ki az erdõs részre. Az út végében hangulatos erdei pihenõhely van, esõbeállóval, padokkal, asztalokkal és tûzrakó helyekkel. A régi esõkunyhó mögött ér véget a térség egyetlen téli sportolásra kialakított szánkópályája. A pihenõhelyrõl egy kanyargós aszfaltozott úton értünk fel a kilátóhoz. Itt rövid pihenõt tartottunk. Szerencsére a kilátó lábánál megbújó borozó ezen a napon nyitott, így lehetõség nyílt megkóstolni a helyi specialitásnak számító karosi királyleányka 2010-es évjáratát. A kilátóból a párás idõ miatt szinte semmit sem lehetett látni, éppen ezért hamarosan tovább is indultunk nyugat felé. A szép tavaszi erdõben sajnos a madárfüttyön kívül semmi mást nem találtunk. A sokáig tartó hideg idõ miatt még nem indult meg a jellegzetes tavaszi növények virágzása az erdõkben. A keréknyomokban még fagyos volt a víz, a nyílt területeken pedig a hideg böjti szelek kísérték utunkat. Mintegy 3 km megtétele után értünk Zalaújlak határába, ahol a kék sáv és kék kereszt jelzés találkozik. A jelzett utakat elhagyva, egy régi fakereszt mellett egy jelzetlen mélyúton ereszkedtünk le Zalaújlak településre. A Fõ utcán északra fordulva indultunk tovább a település központja felé. Az út mentén a nemrég befejezõdött csatornázás nyomai látszottak. Vendéglátóink az önkormányzat épületében forralt borral, meleg teával, üdítõvel és egy kis édességgel vendégelték meg a kirándulókat. Csuha Piroska, az Egry József Alapítvány vezetõje tartotta a megemlékezést, a híres festõmûvész születésének 128. évfordulója alkalmából. A megemlékezés, a forralt bor- és a teakóstoló után a csoport átment a szomszédos épületben kialakított helytörténeti kiállításra, ahol a település lakói által adományozott tárgyakból, fényképekbõl hozták létre a színvonalas kiállítást. Jó példa ez arra, hogy hogyan lehet a „semmibõl valamit” létrehozni. Látogatásunk vége felé megérkezett Bõröndi Ferenc polgármester úr is, aki köszöntötte a kirándulókat és megköszönte, hogy ezen a jeles napon rendszeresen felkeressük településüket. Szívesen invitálta a társaságot, hogy máskor is látogasson el falujukba. A kedves vendéglátás alatt hamar elrepült az idõ, így egy csoportkép készítése után tovább kellett indulnunk. A huzatos Fõ úton észak felé vettük az irányt, és a kék háromszög jelzésen hamarosan ismét elértük a Dél-dunántúli Kék Túra útvonalát. A folyamatosan emelkedõ úton 2 km megtétele után értük el a térképeken is jelzett Gesztenye házat. Az emelkedõ után itt szusszantunk egyet, majd egy széles kanyarban elhagytuk a kék sáv jelzést és rátértünk a Nagybakónak felé haladó kék kereszt jelzésre. Sajnos a Zalaújlakról ide vezetõ út mentén nagyon sok helyen teljesen kivágták a fákat.
Az erdõt elhagyva egy nagyon huzatos, szeles szántóföldre értünk ki. Még mondja valaki azt, hogy a déli szél meleg! Másfél kilométer megtétele után értük el a József-hegyi haranglábat. Itt néhány mondatban megemlékeztünk a harangláb történetérõl az alábbiak szerint:

A József-hegyi harangláb története

„A József-hegy, a Kürtös-, az Imre-, és a Farkas-hegyi dûlõk birtokosai 1926 nyarán többszöri gyûlésük után alapítványt hoztak létre a harangláb felépítésére. Ezen elhatározásuk végeztével idõsebb Iván János és Horváth József helyi bognármester Sopronba utazott, és a Seltenhoffet-féle harangöntõ gyárban megrendelték a harangot. A harang 1926 szeptemberére készült el, amit a nagykanizsai vasútállomásról ünnepélyes keretek között szállítottak haza. Az egyházmegyei fõhatóság jóváhagyásával a harangot 1926. szeptember hó 12-én, Mária neve napján az egyházkerület esperese fõtisztelendõ Kreutzer Dezsõ gelsei esperes plébános szentelte fel. Írásban rögzítették a napi harangozás rendjét. A birtokos halála esetén naponta háromszor kellett harangozni és temetéskor is szólnia kellett a harangnak.”
A hangulatos haranglábnál rövid pihenõt tartottunk, melyet követõen a jelzett úton leereszkedtünk a faluba. Néhány nyílt részen csodálatos kilátás nyílt a Bakónaki-patak völgyében elterülõ településre és a nyugatra húzódó dombsorra, melynek a tetején, a Tukora-tetõn (317 m) áll a táj egyik jellegzetes épülete, az 1972-ben épült TV torony. Maga az épület 206 méter magas. Sajnos nem látogatható, pedig elmondások szerint tiszta idõben innen 30 másik TV torony számolható meg. Érdekesség még, hogy a tornyot nem a táj legmagasabb pontjára, a Várdombra (338 m) építették. Ennek az az oka, hogy ott a „régi idõkben” katonai lokátor állomás üzemelt. A szeles úton hamarosan leértünk a faluba. A jelzett úton ismét csatlakoztunk a kék sáv jelzéshez, melyen kisétáltunk a környék egyik legkedveltebb kirándulóhelyéhez, az Eszperantó-forrásokhoz.
A források völgyébe érkezve a baloldali forrás volt eredetileg az Árpád forrás, de az elvégzett forrásfoglalási munkák után a jobb oldali forrással együtt Eszperantó forrásoknak nevezték el azokat. A szép erdei környezetben található völgyben már a harmincas években is szívesen táboroztak a kanizsai cserkészek az itt megbúvó források mellett. A források elsõ nevüket is a cserkészektõl kapták. Õk az akkoriban hagyományos neveket adták, de ebbõl csupán az Árpád név maradt fenn. Ezek a források sokáig a feledés homályában maradtak, használhatatlanná váltak.
Az 1970-es évek végén a turisztikai feltárás során született meg a kiépítés gondolata, melyet tett is követett. A Nagykanizsai Természetbarát Szövetség és az eszperantisták szervezõ munkájával kettõ forrás kiépítésre került. A forrásokat 1980-ban már a két világhírû eszperantistáról (Baghy Gyula és Kalocsay Kálmán) nevezték el. Ezzel a névadással a forrásokat az eszperantó mozgalom egyedülálló zalai emlékhelyévé tették. Késõbb az öregcserkészek még építettek egy "víznélküli emlékforrást", hogy az Árpád forrás név esetleg újra használatba kerüljön. A szép és nyáron hûvös környezetben kellemesen frissít a kitûnõ minõségû forrásvíz, s az ott elhelyezett ülõalkalmatosságokon meg lehet pihenni. Tûzrakó hely is található ott.
Sajnos a már említett szép erdei környezet lassan a múlté, mivel a források fölötti domboldalakról teljesen kiirtották az erdõket. Felrémlik a lelki szemeink elõtt a közkedvelt kirándulóhely a Szuloki-forrás esete, ahol a környéken történt nagymérvû fakitermelés után elapadt a forrás vize. Lehet, hogy nincs összefüggés, de ne is legyen!
Már említettem, hogy közkedvelt a kirándulóhely. Ezt nem is bizonyítja jobban más, mint az, hogy az egész túra alatt itt futottunk össze csak kirándulókkal. Két kis csoportban nyolc turista ballagott velünk szemben az úton.
A pihenõhelyen rövid szünetet tartottunk. Elõkerültek az elemózsiák és a napos, de szeles völgyben erõt merítettünk az elõttünk álló meredély megmászásához. A menetrendhez való igazodás miatt hamarosan csomagoltunk és megkezdtük a kapaszkodást a TV toronyhoz. Sajnos az út jobb oldalán itt is teljesen eltûnt a nemrég árnyat adó erdõ. Ösvényünk hamarosan egy földúthoz ért, ahol jobbra fordultunk és megindultunk az utolsó emelkedõn a Tv torony lábánál álló Czinki-kereszthez. Régen ez a terület Újudvarhoz tartozó külterületi lakott hely volt. Több család is élt fent a hegyen. Egyik ilyen család volt a Czinki család is. A kereszt szomszédságában minden év augusztus elsõ hétvégéjén családi összejövetelt tartanak.
A hosszúra nyúlt zalaújlaki vendégeskedésben elvesztegetett menetidõt az út hátralévõ részén kellett behoznunk, így az utolsó 4,5 km-t nagyon gyors tempóban kellett megtennünk. Csak futólag érintettük a régi sípályát és néztük meg az alatta kéklõ Morgányi- tavat, már siettünk is tovább. Szerencsére az út végig lejtett, így a busz érkezése elõtt 10 perccel már mindenki az újudvari buszmegállóban ácsorgott.
A tavaszi elsõ túránk így sikeresen befejezõdött. Nem csak azért nevezhetjük sikeresnek ezt a programot, mert 43 résztvevõ teljesítette a távot, hanem azért is, mert sok érdekeset láttunk és ismertünk meg a szeles, napfényben úszó Dél-zalai dombok között, melyek még mindig ezer apró csodát rejtegetnek a felfedezésükre induló természetjáróknak.

Lõrincz Sándor túravezetõ

Következõ túránk 2011. április 9-én kerül megrendezésre a Gelse – Kerecseny – Orosztony – Örömhegy – Nagybakónak – Újudvar útvonalon. Táv: 20 km
Találkozás 8 órakor Gelsén a termálfürdõ bejárata elõtt. Hazautazás Újudvarról 15. óra körül.
Jelentkezni lehet az indulást megelõzõ szerda estig a pannonturak@freemail.hu e-mail címen, vagy a 0630/246-51-90 telefonszámon Lõrincz Sándor túravezetõnél.