Ismét szép eredményekkel jelentkezett a BLG: két tantárgyból már döntõs eredmény van az OKTV kapcsán – Erdõs Gergely (11.A) 9. helyezett lett informatika tantárgyból, Bujtás László (12.A) pedig a 14. helyet szerezte meg angol nyelvbõl. Most már azt is tudjuk, hogy dráma tantárgyból a döntõ fordulóba jutott Németh Olívia (11.E), és történelembõl is van döntõsünk: Kiszelák Zsófia (11.F).

A batthyánys diákok egy csoportja Olaszországban járt, az errõl szóló beszámolót alább olvashatják.
 

Lombardia visz-szavár

Milánó… a férfiaknak a futball, a nõknek a divat fõvárosát jelenti. Nekünk batthyánysoknak azonban egészen mást. Mondhatnám azt is, hogy az esõ fõvárosa. De hogy ne beszéljek rébuszokban, elmesélem márciusi olaszországi utunkat.
Indulás éjfélkor, alvás a buszon – az edzett batthyányst ez nem ijeszti meg. Így aztán mi is igazán jókedvûen integettünk kissé bágyadt szüleinknek, és – velük ellentétben – azon az éjszakán mi nem nagyon aludtunk.
Elsõ úti célunk Verona volt. Verona - ki ne tudná - Júlia erkélyérõl nevezetes és arról a falról, ahova a reménytelen szerelmes leírhatja érzelmeit, s azt a legenda (valamint a Levelek Júliának címû film) szerint Júlia elolvassa és megválaszolja. Miután szabad programot kap-tunk, azonnal a Júlia-szobor felé vettük az irányt, és írtunk a már így is teleírt falra. Mi azért találtunk még üres helyeket! A szabadprogram után együtt elindultunk a nagy harangtorony felé, amely borzasztóan magas volt, és mi inkább a liftet választottuk. Ám a lift sem vezet az egekig, így utána is kellett másznunk sokáig a lépcsõkön. A nap végére teljesen kifáradtunk, és elindultunk Bergamo felé, ahol a szállásunk volt. Bergamo gyönyörû hely, tele a múlt szebbnél szebb emlékeivel – minden utcában csodaszép házak, templomok…kár, hogy itt is borús volt az idõ. A városnak két része van: a felsõváros és az alsóváros, s a kettõt kábelvasút (sikló) köti össze. Amikor beértünk a hotelbe, kicsit várnunk kellett az elszállásolásra, de ad-dig legalább ismerkedtünk egymással.
Második nap ellátogattunk a Comói-tóhoz, és ott a tónak a bal lábában jártunk. Ugyan-is a tó úgy néz ki, mint egy ember: két láb meg egy fej. Maga Como roppant helyes városka, és érdekes módon nem az a tér a fõtere, ahol a dóm áll; az ugyanis olyan kicsi, hogy a dómot még fotózni sem egyszerû. Pedig különleges élmény: román, gótikus és reneszánsz jegyeket is visel magán. Aztán Noémi néni azt mondta, hogy van egy meglepetése számunkra. Édes meg-lepetés volt: meglátogattunk egy csokoládégyárat Svájcban. Bátran mondhatom, hogy ez volt az a hely, amit talán a legjobban élveztünk. Nemcsak finom volt, de érdekes is; láthattuk, hogy készül az a finom svájci csoki, amelyet mi olyan nagy élvezettel elfogyasztunk. Végül Luganót vettük célirányba. Itt csak pár órát töltöttünk. Megnéztük a várost, ahol bank hátán bank, esetleg órásbolt. Hát igen!
A harmadik napon elérkeztünk utazásunk fõ céljához, Milánóhoz, Lombardia fõváros-ához. Az egész napot ebben a csodálatos városban töltöttük. Felmentünk a gótikus dóm tetejé-re, ahonnan fantasztikus kilátás nyílt az egész városra. Az esõ miatt – minõ szerencse! - lát-hattuk munkában a vízköpõket. Majd kaptunk három óra szabadidõt. Elég tartalmasan töltötte mindenki az idejét. Sétáltunk, beszélgettünk, megnéztük a kirakatokat, megtámadtak minket a galambok meg az esernyõárusok. Nem is értettük igazából, miért akarnak eladni esernyõt egy olyan embernek, akinek már van. :D Miután összeverõdött a csoport, elindultunk a centrum centruma felé, ahol – a szóbeszéd szerint - ha forgunk a sarkunkon hármat, szerencsénk lesz. Így a csoport összes tagja szerencsésnek mondhatja magát, hiszen mindannyian kipróbáltuk a sarkon pördülést. De hogy vajon valóban beválik-e? Nem tudhatjuk. Illetve az biztos, hogy az esõvel nem volt szerencsénk – mindig megtalált minket. Ennek ellenére gyönyörködhettünk Milánó szépségében, a váratlanul elõbukkanó római falmaradványokban… A milánóiak szo-rosan együtt élnek a történelemmel.
Az utolsó napon Sirmione városát látogattuk meg. Nekem személy szerint ez tetszett a legjobban. Igazi olasz városka: a vár, a kis házak, fagyizók és a Garda-tó. Igaz, hogy esett, de kagylót esõben is lehet gyûjteni. A vállalkozó kedvûek ellátogattak a római kori emlékekhez és az ún. Catullus-barlanghoz. Majd itt megebédeltünk és elindultunk hazafelé. A buszon re-mek hangulat uralkodott: volt, amikor a társaság olyan jól érezte magát, hogy csak úgy zen-gett a busz, de nehéz és fáradtsággal teli pillanatainkban úgy bealudtunk, hogy még az esõ-cseppek kopogását is hallhatta az, aki még ébren maradt.

Összegezve a négy napot: nagyon jól éreztük magunkat, és köszönjük tanárainknak - Katona Noéminek, Salamonné Lackner Henriettnek és Pécsi Lászlónak -, hogy megszervez-ték az utat. Én nagyon remélem, hogy még visszatérhetek ide, és biztosan tudom, hogy Lom-bardia visszavár, hiszen ezeket a helyeket napsütésben is látni kell!

Tislér Judit Anna
Batthyány-gimnázium
Nagykanizsa