Javában folynak a városi teremlabdarúgó bajnokság küzdelmei, de sajnos nem csupán a szép cselekrõl, és az elismerést érdemlõ gólokról lehet szót ejteni, hiszen számos sérülés is elõfordult már az amúgy nagy népszerûségnek örvendõ tornán. Az legijesztõbb azonban kétségkívül Hosszú Istváné volt, aki egy ártalmatlan szituációban összeesett, s csapattársa, Dene Krisztián és az ellenfél egyik játékosának, Boros Zoltánnak a lélekjelenlétén múlott, hogy végül nem történt még komolyabb baj a parketten. A csarnokban pillanatok alatt döbbenet lett úrrá, de végül a fiatalembert a mentõk már úgy szállították kórházba, hogy eszméleténél volt, igaz, az alapos kivizsgálást a hét folyamán nem kerülhette el a lelkes futballrajongó. Ez a történés is rávilágított arra, hogy sajnos, ahhoz lassan hozzá lehet szokni (pontosabban ezt mindig képtelenség tudomásul venni), hogy akár életerõs fiatalemberek is bajba kerülhetnek, s a szerencsétlen esetek után nagyon kell vigyázni arra, ha már meg is történt a sérülés, a nyelvüket ne nyeljék le a magatehetetlen labdarúgók.

Hálás az édesanya

Szerkesztõségünket az eset után István édesanyja, Hosszú Istvánné azzal a kéréssel kereste meg, hogy mérhetetlen háláját szeretné kifejezni fia segítõkész társai felé, s ennek természetesen mindenképp helyt is adunk: „Mind a magam, mind gyermekem nevében nagy köszönettel tartozom azoknak, akik abban a helyzetben segítettek fiamon. Egy édesanya számára nincs szörnyûbb érzés annál, ha gyermeke bajba kerül, s a legkevesebb, amit ezek után tehetek, hogy az egész család nevében hálámat fejezem ki azért, amit tettek.”