Szeretnék reagálni a lapban Halasi Pál tollából 2011.03.31-én megjelent írásra.

Tisztelt Halasi Úr! Mindig tiszteletben tartottam mások véleményét, így az Önét is: de nem biztos, hogy azonosulni is tudok a véleményekkel.
Az Ön írását jónak tartom, nemes gondolatokat tartalmaz. Levele olvasása közben az jutott eszembe, hogy milyen hatalmi eszközök állnak az ön rendelkezésére , milyen hatalmi tényezõkkel áll Ön kapcsolatban, hogy ezen gondolatok megoldását önzetlenül értünk felvállalja. Aggályaim azért vannak. Többek között azt írja: „ …Annyi a teher ma a lelkeken, hogy azt igenis ki kell beszélni.” Vajon ezzel érünk-e el valamit? 

Mit mondhatunk annak az embernek, embereknek, akinek a feje felõl elárverezték a lakást és három gyerekkel az utcán sír. Mit mondhatunk annak az idõs nyugdíjasnak, aki nem tudja megvenni a létfontosságú gyógyszereket sem, és úgy érzi, hogy halálra van ítélve. Mit mondhatunk azoknak, akik naponta már csak egy margarinos zsemlyét majszolnak, miközben azon gondolkoznak, hogy holnap már egy zsemlyére sem jut.
Tisztelt Halasi Úr – a sanyargatott, éhezõ ember elveszti a lelkét. Eladja a lelkét is azért, hogy egyszer jóllakhasson. Írja továbbá: „Az árral szemben úszni, pedig szinte képtelenség.” Tisztelettel kérdezem-, hogy akar Ön mégis, az árral szemben úszni? Ha ez így van, miért ne lenne így, akkor az Ön tiszta szándéka csak szándék marad.
A következõ, amirõl ír:„…le kell törni a pénz hatalmát- szinte lehetetlen, de ezt is meg kell kísérelni.” Ilyet leírni sem célszerû, már csak azért sem, mert mindenki tudja, hogy amióta a pénzt kitalálták, azóta egyfolytában a pénz az úr. Kapitalizmusban élünk… Homo homini Lupus est. Churchillt szeretném szabadon idézni: Nem jó ez a kapitalizmus de még nem találtak ki jobbat. Mi akartuk, pedig tudtuk, hogy nagyon sok ember elveszti munkahelyét, hogy minden pénzzé válik, a vagyonszerzés, a mohóság, a nyereség lesz az Isten! Levelében azt írja:”…egy idõ után már nyugodtabb vizekre vágyik az ember.” Hogy érhetjük el ezt a nyugodtabb vizet? Ne gubbasszunk egyedül valami nyugalmas sarokban? „Kutyaugatás nem hallik a mennybe!” De egyáltalán van még nyugalmas sarok? Írja továbbá:”…elsõsorban a szociális kiadásokat nyirbálják meg és nincs senki, aki ez ellen fel tudna szólalni.” Ha Ön szóvá teszi, gondolja, hogy megoldódik ez a probléma?
Húsz év alatt lyukat beszéltek a hasunkba: nem az igazat csak a hihetõt, sajnos mi mindig elhittük. Ennek tüskéje még sokáig megmarad. Ezt nem szabad már újakkal terhelni.
Az embereknek konkrét feladatokat kell adni, konkrét célokkal, hogy tudjanak cselekedni, nem az álmainkat elébünk tárni, mert nem biztos, hogy az õ álmaik ugyanazok, mint az enyéim. Nagy igazság viszont, hogy elsõsorban munka és kenyér kell. Ez a gondok megoldásának egyedüli kulcsa.

Tisztelettel kívánok Önnek erõt, egészséget, sok sikert, céljai megvalósításához.

Károlyi József nyugdíjas