Tisztelt Szerkesztõség!

Az elõterjesztést többször javasoltam visszavonni, és kifejtettem, hogy a beterjesztés ebben a formában a nagykanizsaiakkal szemben barátságtalan lépés és felháborító. Olyan érzésem volt, mint amikor a halálra ítéltnek azt mondják, hogy akasztás helyett kegyelembõl golyó általi halállal halhat.

Eldöntötték már akkor, mikor az elõterjesztés megszületett, és a Fidesz többség szemében még az együttérzés halvány jelét sem láttam. Nagyon sajnálom, mert a visszaminõsítés a gombhoz varrjuk a kabátot tipikus esete! Az elõterjesztés abból indul ki, hogy 2 fõ részmunkaidõben foglalkoztatott közalkalmazottat kell elbocsátani, és a létszámcsökkenés miatt rövidíteni kell a nyitvatartási idõt. Az érvényben lévõ jogszabályok miatt a nyitvatartási idõ csökkenése miatt pedig vissza kell minõsíteni az intézményt. Ilyen megközelítéssel az elõterjesztõ még szerencse, hogy nem a múzeum bezárása tett javaslatot.

 Próbáltam utalni arra, hogy 1926-tól Halis István által létrehozott gyûjteményt nagyon sok kanizsai felajánlása és gyûjtése tette azzá, mint amit ma a látogatók megtekinthetnek.

Érveltem azzal is, hogy 1962-ben Zala Megyei Tanács vette át az irányítást a várostól a múzeum felett, de ezt egyetlen kanizsai sem kérte, és már rég meg lett volna a lehetõség a visszaadásra.

Az eddigi kiváló igazgatók országosan híres gyûjtõanyagai, mint dr. Kerécsényi Edit 16 000 darabos néprajzgyûjteménye a leminõsítés miatt a Göcsej Múzeum leltárába kerül, és csak idõ kérdése, hogy mikor a raktárába. Ezzel az érveléssel már minden voltam, csak tisztességes ember nem, mert a Fidesz többség szerint ez sosem fordulhat elõ, bár tettek rá utalást, sajnos nincs Nagykanizsán a múzeumban néprajzos szakember, és így sajnos egerszegi szakembernek kell majd kezelni a gyûjteményt. Remélem, érzi mindenki a fonákját az érvelésüknek.

Megemlítettem dr. Horváth Lászlót és a jelenlegi igazgatónõt, Száraz Csillát is, mint a múzeumunk kiváló szakembereit.

Javasoltam, hogy nézzünk a számok mögé, hiszen az elõterjesztés kiemeli a látogatói szám alacsony szintjét. A kanizsai múzeumban a látogatók száma 7795 fõ, a dolgozók száma 13 fõ (ebbõl 2 fõ múzeulógus) a Göcsej Múzeum látogatóinak száma 11 000 fõ, a dolgozók száma 22 fõ (ebbõl 8 fõ múzeológus). Az elõterjesztésben már nem volt leírva az általam végzett hatékonysági mutató, ami már a mi múzeumunk gazdaságosabb mûködtetését támasztja alá, és azt bizonyítja, hogy nem Nagykanizsáról kellene elküldeni azt a 2 fõt. Nagykanizsán 600 látogató jut egy 1 dolgozóra, Zalaegerszegen 500 látogató egy dolgozóra.

Elmondtam azt is, hogy az elmúlt években 1-1,5 millió forintot nyert el kiállítások szervezésére a múzeum, és ebben az évben kimagasló 12 millió forintot sikerült elõteremteni pályázati forrásokból. A visszaminõsítéssel a következõ években már a pályázati startvonalra sem tud odaállni, mert a mostani hétfõ kivételével folyamatos nyitvatartási idõ április 1-jétõl október 31-éig heti 12 órára szûkül, 3 nap, napi 4 óra, november 1-jétõl március 31-éig pedig zárva lesz.

Ilyen feltételekkel nem lehet egyetlen egy pályázaton sem bizonyítani a rendezendõ kiállítás létjogosultságát.

Többször rákérdeztem a megyei közgyûlés által Nagykanizsától kért 4 millió forint megadása esetén a visszaminõsítés hatályát veszíti-e, de erre nem kaptam választ. Azt is kérdeztem, ha Nagykanizsa 1 forintot sem ad, az milyen reakciót vált ki, és a teljes bezárást jelenti-e. Természetesen erre sem kaptam választ.

Megemlítettem, hogy a nagykanizsaiak joggal gondolják, hogy egyszer már egy múzeumot elvettek tõlünk, ez pedig az Olajipari Múzeum, melyet 1969-ben hoztak létre annak ellenére Zalaegerszegen, hogy városomban már 1930-as évektõl, a MAORT megalakulásától a mai napig jelen van az olajipar.

Érveltem azzal is, hogy ezzel az elõterjesztéssel a megyei közgyûlés a két város közti hosszú évtizedek után már elalvó ellentét lángját szítja fel, ami jelen helyzetben véleményem szerint nem, hogy nem szerencsés, hanem egyenesen káros. Mikor már az SZMSZ-szerinti harmadik felszólalásommal is éltem, kaptam meleget és hideget, hiszen válaszolni már nem tudtam, és a Fidesz ezt kihasználta. A szavazási eredmény sajnos mindenki elõtt ismert. Csak remélni tudom, hogy én legalább mindent megtettem.”

Lelkó Tamás, a Zala Megyei Közgyûlés MSZP frakciójának tagja