„Amikor visszajöttem, az apámat már eltemették, a viharban széjjelfoszlott a fészek is. Ott kezdem, ahol egy vesztett embernek s egy vesztes nemzetnek kezdeni kell. Kicsibõl, alázatosan és hittel. Isten és föld között indultam el, s ott megyek egyenesen végig… Hadd lássa a világ, hogy leverve is tud élni a magyar, akkor is, ha szegény. Inkább egy szamarat vesz kezdetben, ahogy a szegény asszony is egy tojást vesz csak. S ahogy a szegény asszony el szokta ültetni a tojást, én is úgy fogom elültetni a szamarat. Elültetem, s szorgos munkával négy lovat fogok kikõteni belõle!... Isten egy kicsi hógolyót adott a kezembe, ami hitbõl és akaratból volt, patyolat fehéren! Én elindítottam ezt a hógolyót, s most úgy látom, hogy görgeteg lesz belõle!"

 Nem kell félnünk a szótól. Maga az író, Tamási Áron is példázatnak nevezi Vitéz lélek címû darabját. Mintát ismer fel volt vetélytársa útjában Kristóf is. – Megfogant. – állapítja meg Péter szaváról Nikita bácsi, látva, már az elébb csúfolkodó gyerek is érti.
Katarzis. Tettre indító erkölcsi erõt nyerhetünk, lám, nemcsak ógörög drámákból. Szavakész, érzékletes beszédû székelyeknek a szerelem gyõzelmérõl is szóló játékából szintúgy.
Minden a jó darab- és szereplõválasztáson múlik? A rendezõ, Kereszty Ágnes talán elõre belelátja a diákokba a megformálandó figurát, mint a szobrász a kõtömbbe mûvét? Az egyszerû színházlátogató persze csak az eredményt látja, a mögötte lévõ munkát csak sejtheti. Annyi szín, elevenség, humor szikrázott a fiatalokban, lehet, õk is magukra csodálkozhattak, mire képesek? A Piarista Diákszínpad elõadása után el se tudjuk képzelni a darabot felnõtt színészekkel. Úgy látszik, életkorukból is fakad a hatás. Álljon itt a közremûködõk névsora: Horváth Márk, Rafael Mózes, Pelikán Péter, Szabó Alíz, Bognár Bence, Erdei Filoména, Kovács Sándor József, Varga Odett, Dernánecz Daniela, Bakonyi Barbara, Nagy Viktória, Rachler Áron, Benkovics Botond, Sali Patrik.
A nemcsak Trianonra emlékezõ Nemzeti Összetartozás Napja, június 4. elõtt másfél héttel már ünnepi mûsorban részesültünk. Újrakezdésrõl hallhattunk, nagy szavak nélkül. Vitéz lélek: itt és most.
P. J.