A peremkerületek után a belvárosban folytatjuk sorozatunkat. Itt is arra vagyunk kíváncsiak, milyen kérdésekkel keresi fel a lakosság a képviselõjét. Balogh László a hármas számú egyéni választókörzet önkormányzati képviselõje. Jelölõszervezete a FIDESZ-KDNP.

– Sokféle, nem összeférhetetlen helyzet, feladat van az életemben. Matematika-fizika-számítástechnika szakos középiskolai tanárból mára a Batthyány Lajos Gimnázium igazgatója lettem. De büszke vagyok humánökológusi képesítésemre és közoktatási vezetõ oklevelemre is. Fontos számomra, hogy a nagykanizsai református gyülekezet presbitereként is teszem a dolgomat. Egyházunk presbiteriánus felépítése modellje az önkormányzatiságnak is, így vállalkoztam az önkormányzati képviselõségre, immár 1998 óta. Az iskola: oktatás + kultúra + sport és különösen az ifjúság, így az OKISB-elnökség szakmaiságomhoz közel áll. "Civil" politikusnak tartom magam, aki a sokszínûségben, sokrétûségben fel tud oldódni. Fizikatanárként a Pannon Tükör kulturális folyóirat szerkesztõbizottságának elnöke lehetek. A családom a váram. Feleségem Harkány Judit. Büszkeségünk Anna lányunk, aki már dolgozó pszichológus, és Júlia lányunk, aki elsõ éves joghallgató. 

 – Mi az elsõdleges célja a körzetében?
– A város centrális helyén élek és dolgozom, talán sokféle közéleti tapasztalatomnak is köszönhetem, hogy ismét, már harmadik alkalommal lettem itt képviselõ. Azaz közvetítõ vagyok a belvárosban: a Fõ út vonalában és a tõle északra fekvõ területen: a város szívében, a belvárosi rekonstrukció által leginkább érintett helyen. Együttmûködésemet ajánlottam mindenkinek, különösen azoknak, akik a keresztény, nemzeti és kanizsai értékek mellett kívánnak kiállni. Hiszek abban, hogy Kanizsa értünk szépül. Tényleg nap, mint nap járom, látom választókerületemet. Nyilvános mobiltelefonszámom és internetcímem révén mindenki könnyen elérhet. Elsõdleges célom a kanizsai történelmi városmag megvédése, értékeinek továbbfejlesztése, a belváros újra élettel való megtöltése. Jó lenne, ha a belvárosi rekonstrukció ütemesen, jó minõségben haladna! Számomra az esztétikus környezet az önkormányzatiságtól függetlenül is cselekvési tér és cél.
– További konkrét célok?
– Talán egyszer a belsõ tömbudvarok rendbetétele is elkezdõdik. Megjegyzem, ezek Nagykanizsa ékességei lehetnének. A városi intézmények felújítását elmaradhatatlannak tartom. De a lakótelepi környezetre, a zöldterületekre is oda kell figyelnünk, van bõven ezekbõl is választókerületemben. Mániám a közterületek fokozottabb takarítása. Bevallom, mobil és mobilos ember lévén „forródrótos”, szinte állandó kapcsolatban vagyok az önkormányzat városüzemeltetõ, városfejlesztõ munkatársaival. Néha unhatják is zaklatásomat, de önkormányzati képviselõként legfõképp ez a dolgom: állandó közvetítõként ott lenni a város életének jobbá tételében. Messzirõl jött emberként (1969-ben költöztünk át Kárpátaljáról) igazán rácsodálkozhatok Kanizsa természeti és épített értékeinek csodáira. Jobban meg kellene becsülnünk a Csónakázó-tavat, a Romlottvárat, „Kanizsa várát”, az 56-os Emlékkertet! Emlékmûveink, szökõkútjaink, körforgalmaink esztétikusabbá tétele nem csak pénz kérdése. Az odafigyelõ tisztelet egymásra és a környezetre, sajnos, még fejlõdést kíván a magyar társadalomban és Kanizsán is. De látok pozitív jeleket is … Így lesz játszótér a Berzsenyi lakótelepen; viszont még hiányzik út- és járdafelújítás a Sugár utca elején, a Rákóczi, a Május 1. és a Muraközi utcákban. Viszont igaz az is, hogy a 3-as számú választókerület kapja a legtöbb ajándékot a belvárosi rekonstrukcióban. És még a csatornarekonstrukció is érint bennünket: így a Rozgonyi utcát is, ahol remélhetõ, hogy lesz védett zebra a Rozgonyi Általános Iskola elõtt, s a Rozgonyi utca - Sugár utca keresztezõdés is megújulhat, s talán a Magyar utca elején is lesz változás az útburkolatban… Csak türelmünk legyen kivárni! Megjegyzem, a távolról jövõnek Kanizsa így is egy virágos, zöld, esztétikus város. Csak mi, kanizsaiak szeressük még jobban Nagykanizsát!
– Hogyan látja Kanizsa jövõképét a kultúrában?
– Kanizsa kulturális centrum, nem csak azért, mert itt van a Kanizsai Kulturális Központ. Fakad ez múltunkból, hagyományainkból, sokszínûségünkbõl, abból, hogy sok a tehetséges ember Nagykanizsán. Iskolavárosi mivoltunk is erõsíti ezt. Sajnos az is, hogy nem vagyunk iparváros, sem katonaváros és egyre kevésbé kereskedõváros. Úgy tûnik, a jövõben Nagykanizsa egyre inkább a szolgáltatások felé fog elmozdulni városi regionális feladatként. A kultúrának van olyan része, mely lehet piaci, de lényegébõl fakadóan nem lehet a kultúrát csak forinttal (sem euróval) mérni. A kultúrát kultúremberekkel kell mérni. Ha belõlük sok van, akkor jól állunk egy kulturális felemelkedésben, melyre szükségünk van. El kellene hinnünk és fogadnunk, hogy a kultúra lehet hajtómotor. Nemcsak szellemi, de gazdasági értéket is teremthet a kultúra. Meg kell és lehet gyõzni a technokrata köröket, hogy a kultúra segítheti a gazdasági növekedést is. Így, ha egy város költségvetésében nagyobb szerepet kapnak a kulturális célok, az nem „habzsolás-dõzsölés”, hanem kitörési pont. Hiszek abban, hogy Kanizsán ilyen szempontból jó úton járunk. Van jó kulturális infrastruktúránk, vannak kultúrembereink, s eddig még költségvetési kondícióink is jól szolgálták szép kulturális céljainkat. Ha felemelkedõ stratégia mentén gondolkodunk, ez a jövõben is így lesz. Jó lenne elmozdulni a minõség irányába az igényesség jegyében - tudva azt, hogy a kultúra nem lehet az elité. Szükség lesz a jövõben is a színvonalas szórakoztató, látvány- és nagyrendezvényekre. Talán itt van hiány: kellene a jövõben Nagykanizsán egy multifunkcionális sportcsarnok, amely például nagykoncertnek, tömegrendezvényeknek is helyet adhatna. A meglévõ közösségi tereink jók (de soha nem elegek…), csak jobban kellene megtölteni és kitölteni õket. A kultúrában is egyre nagyobb szerepet játszik a digitalizálás. De csak úgy szabad modernizálni, hogy figyelünk meglévõ és megõrizhetõ kulturális örökségünkre. A kultúrára szüksége van az egyénnek, hogy teljes életet élhessen, ugyanakkor nagy szerepe van a munkahelyteremtésben és a gazdasági növekedés elõsegítésében is (bármilyen furcsán hangzik sokak számára…). Ma az európai uniós GDP 3,3 százalékát, a munkahelyeknek pedig 3 százalékát a kulturális és kreatív szektor termeli. A jövõben várható (remélhetõ), hogy Kanizsán is még inkább ilyen irányban kell elindulni. Ezt várja tõlünk a városlakosság, regionális környezetünk, akár a környékbeli fürdõhelyek. Régen a vasúton voltunk nagyok, a jövõben kulturális értelemben is megállító helynek kell lennünk. Ehhez kanizsai karakterisztikumokra van szükségünk, ún. „kanizsaikumokra”. Például kanizsai kulturális jövõképemben szemem elõtt lebeg, amint: a Csónakázó-tavon úszó sárkányhajón egy lovon ül Erdõsy Eugénia, miközben dödöllét és répát eszik és kiskanizsai lilahagymát árul, s mindezt versmondók, zenészek, igricek kórusa kíséri… – szoktam mondani.
– És mi van a gazdasággal?
– Persze, programunk van, s a "mindenséggel is mérhetjük magunkat". De el kell ismernem (nem gazdasági szakemberként) ezen a téren jogos a kanizsai emberek hiányérzete. Bizony, kellene több száz hektár szabad földterület, ami joggal várhatna tõkebefektetõkre (én hiszek a magyarban…). Egyesek szerint kedvezõbb iparûzési adóra, jobb infrastruktúrára, munkára éhesebb polgárságra is szükség lenne. Bizony városmarketingben van mit pótolnunk. Imázsunkban a meglévõ értékeink mellett jobban kellene hangsúlyoznunk kifelé(!) is az autópálya meglétét, az utak keresztezõdését, a határok közelségét, a pannon dombok lágy lankáit… Egyébként mindkettõre szükségünk van: kultúrára és gazdaságra is. Hadd mondjak egy szemléletes példát, hogy összefügghet a kettõ. Nagykanizsán 123 út menti kereszt van: ez nagyon sok. Mert Nagykanizsa utak, pontosabban öt út keresztezõdésében fekvõ város. Tehát kulturális érték és kiváló infrastruktúra lehet nem ellentmondó, de egymást kiegészítõ elem még a városimázsban is. Elismerem, én kultúrahívõként kevésbé tudok küzdeni a munkahelyteremtésben. De a kultúra nem "habzsolás - dõzsölés", hanem szükséges lételem jobb életünkhöz.