Megszólalnak a harangok mindkét napon. Jelzik: ünnep van. Hívogatnak, mert ünnepszentelésre vár életünk Ura. A templomokban megszólal az orgona, felcsendül az ének, imádságra kulcsolódnak a kezek, hangzik Isten igéje. Vár az Úr megterített asztala. Krisztus kínálja testét és vérét, a vele való teljes közösséget. Akinek megadatik, ilyenkor csodát élhet át. Nem olyant, melyen, mint kívülálló döbben meg. A csodát önmagában, személyére, életére nézve tapasztalhatja meg.

 Miközben hallunk a közel 2000 – évvel ezelõtti elsõ pünkösd csodájáról, magunk is részeseivé lehetünk ismét. A templom csendjét ugyan nem fogja felverni zúgó szélvihar, s kettõs tüzes lángnyelvek sem jelennek meg fölöttünk. Mégis tapasztalhatjuk azt, amit egykor a jeruzsálemi forgatagban Péter apostoli bizonyságtételére figyelõk: mintha szíven találna a Jézus kereszthaláláról és feltámadásáról szóló hír. Nem azért, mert még soha nem hallottuk, hanem, mert nem ért a szívünkig, hogy valójában mindehhez közünk van.
Bár hosszú évek, elmulasztott ünnepszentelések után egyre többen mondhatnánk majd el: eljött a pünkösd napja, számomra is. Kérdések törnek fel szívünk mélyébõl: mit tegyünk? S halljuk az apostoli biztatást: „térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien az Úr Jézus Krisztus nevében bûneitek bocsánatára és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.” (Ap. Csel 2, 38) Ma egészen személyesen így érinthet a felszólítás: te már részesültél a keresztség szentségében, térj hát életed Urához, Jézus Krisztushoz! Igen, mert arra ébresztett rá a Szentlélek ezen az ünnepen, hogy más lélek lakozik már Benned! Szorongat a félelem, az aggodalmaskodás lelke. Úgy gondolod, se embered, se Istened nincs, aki megértsen? Egyedül maradtál, megfeledkeztek rólad, rád nehezülnek rendezetlen viszonyaid? Nyomaszt a megélhetés, a betegség gondja? Lehet, hogy egészen közeli a gyász okozta seb a szíveden! Érzed, zsákutcába futott az életed. Sokáig úgy tûnt, hogy a magad választotta út jelenti számodra szabadságodat. Végül összekuszálódott minden benned és körülötted. Látod, hogy másként kellett volna tenni? Úgy érzed, ebbõl már nincs kiút? Valójában rádöbbensz, elfogyott a hited, keresed a helyes utat. Ne felejtsd: Isten megelõzött szeretetével, amikor még nem is tudtál róla! Õ tekintett rád és így szólt: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak téged, enyém vagy!” (Ézs 43,1)
Milyen különös, Pétert és tanítványtársait is kétségek, félelmek között látjuk pünkösd elõtt. Pedig már több ízben megjelent számukra a Feltámadott. Egyenként és együtt is végtelen türelemmel és tapintattal gyõzi meg õket, hogy Õ áll elõttük, akit szenvedni és meghalni láttak. Akit félelmükben magára hagytak, vagy megtagadtak. Mégis, engedelmeskednek a feltámadott Jézus Krisztus parancsának. Nem távoznak el Jeruzsálembõl, imádságos közösségben várják a Pártfogó, a megígért Szentlélek eljövetelét. A tanítványsághoz, a tanúvá váláshoz annak az ígéretnek a beteljesedésére van szükségük, melyet így kaptak a Mesterüktõl:„íme, én elküldöm nektek, akit Atyám ígért, ti pedig maradjatok a városban, amíg fel nem ruháztattok mennyei erõvel.” (Lk 24, 49)
Eljött a pünkösd napja, a „mennyei erõ” áradása kiûzte az önmaguk féltését, a bátortalanságot. Megtörtént a csoda. Az egyszerû, de szívbõl jövõ apostoli bizonyságtétel nyomán háromezer ember megkeresztelkedett. Megszületett a keresztény egyház, s a Krisztust követõk ma a földkerekség minden táján együtt könyörögnek: jövel Szentlélek Úristen, töltsd be szíveinket bõven! Így „a Lélek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hûség, szelídség, önmegtartóztatás” (Gal 5, 22) - bennünk és közöttünk is áldottá teheti az életet. Örömmel vallhatjuk: Krisztusban bûnbocsánatunk, örök életünk van. Errõl szól Túrmezei Erzsébet „PÜNKÖSD UTÁN” – címû verse:
„Pünkösd elõtt – sóvárgás titkos mélye / Pünkösd elõtt – ígéretek zenéje / Pünkösd elõtt – esedezés, esengés / Pünkösd elõtt – halk hajnali derengés / Pünkösd elõtt – szent vágyak mozdulása / Pünkösd elõtt koldusszív tárulása / Csendesen várni – várni, hinni, kérni! / Aztán – boldog pünkösd utánba érni! // S pünkösd után – szent égi erõt - vetten / pünkösd után – Lélekkel telítetten / pünkösd után – bátor tanúvá lenni/ pünkösd után – szolgálni, égni, tenni, / pünkösd után – régit kárnak ítélni, / Krisztusnak élni és másoknak élni, / minden mennyei kincset elfogadni, / és pünkösd után – adni, adni, adni!”
Deme Dávid