Kedves Kanizsai Múzeumbarátok!
Szeretettel köszöntök minden sportolót, életigenlõt, múzeumpártolót a kanizsai Múzeumok Éjszakáján. Olyan jó, hogy a kultúra sok színe összehoz bennünket. És múzeumba járni jó, nem csak éjszaka…! Örülök, hogy ismét egy értékes kiállítással gazdagodhatunk a mi múzeumunkban, a Thúry György Múzeumban. A kultúremberi és sportos városlakosságot jelképezve üdvözlöm a „Testedzés és életöröm – Zalai sportok” címû idõszaki kiállítást.

Ilyenkor elhiszem, hogy a görög „museion” tényleg a Múzsák szentélye, s ez a szentély él és otthon, benne értékeket õriznek, a mi értékeinket, a mi tárgyainkat – színvonalas, minõségi és igényes, interaktív kiállításban és nem raktárként! Az ilyen múzeum érdemes a jövõre, ezért áll ki érte kultúrember városlakó és városvezetés. A múltat nem lehet végképp eltörölni, ugyan az idõ kútja mélységes mély, de elõdeink emléke és monumentumai itt élnek bennünk, köztünk. Az értékek és rejtett jelek fellelésére és felmutatására mindig is szükség lesz – legalábbis egy magára valamit is adó városban, amely kulturális centrum kíván lenni. Nagykanizsa ilyen!
Az egészség test, lélek és szellem együttléte. Én itt és most ezt látom karakteresen. Ez a sportos kiállítás érzelmeinkre is hat és értelmesen teszi. Büszke lehet az a város, ahol már 1866-ban megalakult az ország 2. sportegyesülete: a Nagykanizsai Torna Egylet. Ennek volt tiszteletbeli elnöke Mezõ Ferenc is, aki az 1928. évi amszterdami olimpia szellemi világbajnoka volt „Az olimpiai játékok története” címû munkájával. Büszkék vagyunk rá kanizsaiként, hogy az olimpiai irodalmi epikai bajnok Mezõ Ferenc a közelben, Pölöskefõn született, gimnáziumi tanulmányai jórészt Kanizsán végezte, sõt még tanított is Kanizsán. Valószínûleg ez a sokszínû kulturális és szellemi környezet jótékony hatással volt életpályájára is. Tudjuk, hogy a sport mint kulturális életforma népszerûsítendõ. Ehhez jól szolgál a sporttörténeti gyûjtõmunka, s talán egyszer még létrejön az a zalai múzeum is, amely állandó kiállításával is emlékezne kitûnõ sportolókról, olimpikonokról: példaképekrõl.
A példaadó Mezõ Ferenctõl megtanulhatjuk azt is, hogyan kell az ifjúság lelkébe csepegtetni a nemes versenyvágyat, az összetartozás tudatát úgy, ahogy õ tette: „boldoggá tesz az a tudat, hogy hazámnak is javára lehettem”. Õt idézve köszönthetek a legméltóbban: „Kalokagathia: tökéletes testben szép lélek; ez volt a görög nevelés ideálja, ezt a célt szolgálták a palaestrák(tornacsarnokok), gimnáziumok egyaránt.” A klasszikus érték azóta sem változott, s tudjuk, az igazi siker és gyõzelem nem háborúkban, hanem az iskolaudvarokban dõl el…! Igen, sport és szépség, nem önkényes fogalomtársítás: a sportban az a jó, ami szép. Ezt a szépséget azonban nem adják ingyen. Verejtékes órák, verejtékes évek faragják izmossá a testet, gömbölyítik simává, tetszetõssé tehát sikeressé - a mozdulatot. Ez a sport lényege: a testedzés, mely életöröm. Kalokagathia!: testi és lelki szépséget kívánok mindenkinek szeretettel.
Az életminõség javítása a sport révén biztosan lehetséges. Ezért ragadjuk meg a napot és a lehetõségeket. A sport segít: a test edzése a lélek fiatalítója. Mozogni, gyalogolni, futni jó. Szakíts idõt a sportra, a játékra, ez a fiatalság titka! A magyar felnõtt lakosságnak csak a 10%-a sportol rendszeresen, csak 6% diák igazolt sportoló, a gyermekek 60%-a túlsúlyos vagy mozgásszervi koordinációs zavara van: ezek a döbbenetes tények a mai Magyarországon. Ezen kell változtatni, elkezdeni sohasem késõ! Albert Schweitzertõl tanultam: „Csak akkor öregszel meg, ha már nem szárnyalsz, és hagyod, hogy a pesszimizmus és cinizmus megdermessze a szívedet! Pl. a sporttal el lehet sajátítani az életörömöt. Tudósok kimutatták: a pozitív gondolkodás kb. 7,5 évvel növeli a várható élettartamot. Magyarországon meg kellene tanulni az optimizmus erejét!
Hadd legyek szubjektív, s elõhozakodom személyes példámmal. Én ma úgy készültem a „Testedzés és életöröm” sportkiállítás megnyitójára, hogy részt vettem a sárkányhajó bajnokságon, a Kanizsai Futóklub tagjaként pedig a Csótótól elfutottam ide, a múzeumig. Szóval ne hagyjuk el magunkat, még akkor sem, ha mindig található kibúvó. Ezért futok, mert futni jó. Na jó, nem jó, de egészséges. És ami egészséges, az jó. De ha nem lenne jó, azért, mert egészséges, akkor azért lenne jó, mert a természetben futni megrázó és fenséges. Sokak számára a futás „trendi” divathullámnak tûnik, de ha valaki belekóstolt a „kocogás- kacagás- lazítás” életmódba, s egyszer megízlelte a futás örömét a természetben, annak könnyen szenvedélyévé válhat. S a láb mindig kéznél van. Szerencsére így vannak ezzel egyre többen Nagykanizsán is. Bevallom, én a futás révén szoktam le a dohányzásról. Háromféle gyõztes van: aki legyõzi a távolságot, aki legyõzi az ellenfelet, de az igazi, aki legyõzi önmagát. Büszke vagyok arra, hogy személyesen ismerem, s futottam már Bérces Edittel, Lubics Szilvivel. „IQ-ból” még a maratont is lefutottam. A foci és kézilabda, különösen a kapusság is közel áll hozzám. A horgászást, a természetjárást és a hegymászást is ajánlom. Sõt legújabban még a repülést is kipróbáltam. Szóval széles a választék mindenki számára. S hadd legyek büszke arra is, hogy iskolámból, a Batthyány-gimnáziumból is hozzájárulhattunk ezen sportkiállítás relikviáihoz.
A kiállításon olvasható egy tételmondat 1827-bõl (!), felhívom rá én is a figyelmet: „A testi erõknek mesterséges gyakorlása által a test keményebb, erõsebb és ügyesebb, a lélek pedig a veszedelmek között bizakodóbb és bátrabb lesz!” Egyébként a testedzésben (így az életörömben) a napi rendszerességen van a hangsúly. Szeretni és csinálni kell az életet. Sportszakértõ nem vagyok, de sportos sportbizottsági elnök szeretnék lenni. A sport segít mindazoknak, akik orvosilag nem számítanak betegnek, és mégsem érzik magukat egészségesnek. Még ezért is jó egy ilyen sportot népszerûsítõ értékes-érdekes kiállítás.
Van egy kedvenc sportos filmem, a Tûzszekerek. Ebben idézi Eric Liddel, a rövidtávfutó olimpiai bajnok és skót misszionárius Ézsaiás prófétát (Ézsaiás 40,31) (ez van a fejfájára is írva, sõt Bérces Edit névjegyére, s nekem is kedvenc igém): „Akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek mint a saskeselyûk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el.”
Így szeretnék lelkesíteni a sporttal a sportért, sõt magamagáért, az életörömért. Köszönöm a figyelmet!
Balogh László
sportbizottsági elnök